Bizonytalan alperes, keveredő pertípus


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alperes személyének tisztázatlansága, az eljárás formájának és a per típusának keveredése az ítélet hatályon kívül helyezésére vezető súlyos jogszabálysértés, amely az elsőfokú eljárás lényeges szabályai megszegésének minősül – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes végrehajtási kérelmet nyújtott be a Budapest Főváros Kormányhivatala II. Kerületi Hivatalánál (alperes). Kérelmében a Fővárosi Bíróság ítéletében – a közte és gyermeke között – szabályozott kapcsolattartásra figyelemmel az elmaradt páros hétvégi kapcsolattartás és a pótlás végrehajtásának elrendelését kérte. A felperes a bíróságon a Fővárosi Gyámhivatal döntéshozatalra kötelezését kérte a benyújtott kérelme tárgyában, mivel a kérelme tárgyában döntés nem született.

Az elsőfokú döntés

Az elsőfokú bíróság megállapította az alperes mulasztását, és kötelezte a felperes végrehajtási kérelme tárgyában való döntéshozatalra. A kérelmet az alperes 2016. február 8-án átvette. A felperes a 2017. május 3-án kelt beadványában tájékoztatást kért az alperestől arra vonatkozóan, hogy ügyeiben milyen eljárási cselekményeket végzett. A felperes a beadványra semmilyen tájékoztatást nem kapott az alperestől. A bíróságnak a felperes keresete alapján vizsgálnia kellett, hogy az alperes a felperes kérelmét elbírálta-e. Ennek érdekében a per során több végzésében felhívta az alperest, hogy védiratát, nyilatkozatait, észrevételeit terjessze elő, az alperes azonban a részére sikeresen kézbesített felhívások ellenére nyilatkozatot nem tett. A Ptk. ekkor hatályos szabályai szerint a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik (jelenleg a bíróság polgári nemperes eljárásban). E rendelkezés alapján az alperesnek a közigazgatási eljárás lefolytatására jogszabályban rögzített kötelezettsége volt. Mivel az alperes nem tett nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a felperes kérelmét elbírálta-e, illetőleg erre vonatkozó adat a per során sem merült fel, ezért az alperes mulasztását a bíróság megállapította, és kötelezte az alperest a felperes kérelmének elbírálására. A bíróság a felperes ítélet kijavítása iránti kérelmét – amelyben alperesként Budapest Főváros Kormányhivatalát kérte megjelölni – elutasította.

A fellebbezés tartalma

Az alperes eljárási jogszabálysértésként kifogásolta az elsőfokú ítéletben alperesként történő megjelölését, illetőleg a képviselőjeként a jogtanácsosnak a feltüntetését. Hangsúlyozta, hogy a pert az utolsó fokon eljárni köteles közigazgatási szerv ellen kell megindítani, amely jelen ügyben nem a Budapest Főváros Kormányhivatala II. Kerületi Hivatala, hanem a Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály.

Az elsőfokú közigazgatási szerv részére kifejezetten meghatalmazást kell adni a perbeli képviseletre, melynek hiányában nem járhat el a Budapest Főváros Kormányhivatala II. kerületi Hivatala. A kormányhivatalt a járási hivatal, illetve a járási hivatalvezető hatáskörébe tartozó ügyekben a járási hivatalvezető képviselheti. Vitatta, hogy a felperes kérelmét 2016. február 8-án átvette, az iktatóbélyegző alapján azt 2016. március 11-én vette át. Vitatta az indokolás azon részét is, amely szerint a felperes a 2017. május 3-án kelt beadványában tájékoztatást kért, és arra tájékoztatást nem kapott, mivel ilyen vagy ehhez közeli időpontban érkeztetett irat nem érkezett az alpereshez, ezért tájékoztatni sem tudta a felperest.

A Kúria megállapításai

A Kúria az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlannak találta. A per alperesének személyét illetően a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a felperes a mulasztási pert az esetleges belső jogorvoslat során eljáró másodfokon eljáró szerv ellen indította meg. Az elsőfokú bíróság a per alpereseként Budapest Főváros Kormányhivatalát tüntette fel és az elsőfokú bíróság felhívására a felperes a per alpereseként Budapest Főváros Kormányhivatalát jelölte meg. Az egyik végzésen azonban már az elsőfokú közigazgatási szerv, Budapest Főváros Kormányhivatala II. Kerületi Hivatala szerepel alperesként. Majd a 2019-es végzésben alperesként ismét Budapest Főváros Kormányhivatalát tüntette fel az elsőfokú bíróság.

A Kp. szerint, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a pert az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a jogvita tárgyát képező közigazgatási tevékenységet megvalósította. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a közigazgatási cselekmény megvalósítója az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv, amely jelen ügyben Budapest Főváros Kormányhivatala. A Kúria hangsúlyozta, abban az esetben is, ha a felperes helytelenül jelöli meg az alperest, szükséges, hogy a bíróság a keresetlevél e hibáját orvosolja és az alperes személyét tisztázza. Az elsőfokú bíróság azonban a per során hol az elsőfokú, hol a másodfokú közigazgatási szervet tekintette a per alperesének, annak ellenére, hogy a felperes az elsőfokú bíróság felhívásának megfelelően jelölte meg az alperes személyét. Az alperes személyének tisztázatlansága a Kúria joggyakorlata szerint az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés.

Az alperes képviselőjének személyét és az iratok kézbesítését illetően a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzései – amelyekben az elsőfokú bíróság felhívta az alperest a védirat előterjesztésére -, olyan jogtanácsos részére kerültek kézbesítésre, aki a fellebbezés szerint már nem képviselője Budapest Főváros Kormányhivatalának. Az alperes részére ezeket a végzéseket nem kézbesítették. Mindezért helytállóan hivatkozott a fellebbező közigazgatási szerv a Kp. megsértésére, mivel a keresetet vele nem közölték, így védiratot sem tudott előterjeszteni.

Az eljárás formáját és a per típusát illetően a per az egyik végzés szerint mulasztási perként indult, majd a 2019-es végzés szerint teljesítés kikényszerítése iránti nemperes eljárásként folytatódott. Az elsőfokú bíróság a 2021-ben arról tájékoztatta az elsőfokú ítélet szerinti alperest, hogy a felperes keresetét a Kp. mulasztási perre vonatkozó szabályai alapján bírálja el. Az eljárás formájának és a per típusának keveredése szintén az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, tekintettel a per típusához és az eljárás formájához kapcsolódó eljárási garanciákra.

Helytálló volt az alperes ítéleti tényállás iratellenességére való hivatkozása is, tekintettel arra, hogy a végrehajtás elrendelése iránti kérelem 2016. március 11-én érkezett alpereshez, szemben az elsőfokú ítéletben megjelölt időponttal. Tényként rögzítette az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy a felperes 2017. május 3-án kelt beadványában tájékoztatást kért, és arra tájékoztatást nem kapott, az alperes azonban a fellebbezésében vitatta e beadvány létét. A rendelkezésre álló iratok az ítéleti megállapítást nem támasztják alá.

Az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabályszegések miatt a Kúria az elsőfokú ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Kf.VI.40.926/2021/7.) a Kúriai Döntések 2022/5. számában 140. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi I. törvény 18. § (1) bekezdés, 25. §.


Kapcsolódó cikkek

2022. május 6.

Az eljárás felfüggesztése eljárási határidő túllépése esetén

A bíróság által elrendelt megismételt eljárásban az eljárási határidő túllépése önmagában nem teszi kizárttá, hogy – a törvényi feltételek fennállása esetén – az eljáró hatóság a közigazgatási eljárás felfüggesztéséről döntsön – a Kúria eseti döntése.
2022. április 29.

Szokásos tartózkodási helynek minősül-e a harmadik országbeli állampolgár szálláshelye perköltség-biztosíték adása szempontjából?

A perköltség-biztosíték adása kapcsán a lakóhely – ideértve ebben az esetben lakóhely hiányában a szokásos tartózkodási helyet is – nem szűkíthető le a lakcímnyilvántartási törvény szerinti lakóhelyre, hanem azon minden olyan helyet érteni kell, ahol a természetes személy fél a rendszeres, huzamos tartózkodás céljával ténylegesen él, vagy tartózkodik – a Kúria eseti döntése.