Elutasította az EJEB, mert nem tett alkotmányjogi panaszt

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága megfelelő és hatékony jogorvoslatnak nyilvánította az alkotmányjogi panaszt, ezért elutasította a West Balkán volt ügyvezetőjének kérelmét, mert nem merítette ki a magyar jogorvoslati lehetőségeket.

Az alapügy

A volt ügyvezető (a továbbiakban: kérelmező) a West Balkán nevű szórakozóhelyet üzemeltető magyar gazdasági társaság vezetője volt, amely zenés rendezvényekre adott bérbe helyiségeket.

A társaság egy másik olyan cégnek is bérbe adott helyiségeket, amely ott korábban koncerteket szervezett.

Az emlékezetes estén egy bekiabálás miatt pánik tört ki a szórakozóhelyen, az emberek elestek, taposták egymást, amelynek következtében három ember életét vesztette.

Alig egy év múlva a belügyminiszter tájékoztatta a sajtót, hogy azonosították a tragédia felelőseit, köztük a kérelmezőt.

A kerület polgármestere egyértelműen a kérelmezőt tette felelőssé és reményét fejezte ki, hogy a kérelmezőt szabadságvesztésre ítélik.

Végül 2012 júniusában a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) elsőfokon bűnösnek mondta ki a kérelmezőt foglalkozás körében elkövetett tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetés bűntettében. A PKKB két év 8 hónap szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt és két évre eltiltotta őt a rendezvényszervezési tevékenységtől.

Az orvosszakértői vélemény alapján a bíróság megállapította, hogy az áldozatok halála a lépcsőkön leáramló tömeg által a testre kifejtett nyomás miatt következett be. A bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az országos tűzvédelmi szabályzatban előírt épületbiztonsági és tűzvédelmi szabályokat nem tartották be és nem készítettek kiürítési tervet. A vádlottak az illetékes tűzoltóságot sem értesítették, ezért az nem tudta a rendezvény megtartása előtt elvégezni a tűzvédelmi szempontú felülvizsgálatot. A PKKB előtt nem merült fel arra vonatkozó bizonyíték, illetve a vádlottak sem hivatkoztak arra, hogy a terem kiürítésére vonatkozó tervet előzetesen elkészítették.

A PKKB a szemtanúk elmondásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy: „A vádlottak foglalkozás körében elkövetett gondatlan magatartása miatt következett be a kockázatot, mivel a szervezők nem gondoskodtak a lépcsőházak biztonságos használatáról, és nem állt rendelkezésre megfelelő számú vészkijárat sem, amely önmagában olyan kockázatot jelent, amellyel a szervezőknek számolniuk kellett volna.”

A PKKB a bizonyítási eljárás során figyelembe vette a helyszínről készült fotókat és jelentéseket, amelyek bizonyították, hogy a vészkijáratok el voltak torlaszolva. A bíróság szerint a rendezvény biztonságának garantálása a kérelmező szerződéses kötelezettsége volt, ezért ő volt felelős a jogszabályi kötelezettségek betartásáért.

A védelem azzal érvelt, hogy az esemény társszervezői félrevezették a kérelmezőt a résztvevők számával kapcsolatban, ezért nem volt tudomása arról, hogy 2.883 embert engedtek be a terembe. A bíróság ezt az érvet nem találta megalapozottnak, mert a vádlott igazolhatóan 1.500-1.800 ember beengedéséről tudott, a teremben azonban a jogszabályi kötelezettségek betartása esetén, csak 300 fő tartózkodhatott volna.

A PKKB az ítéletében kifejtette, hogy a döntése generál preventív célokat is szolgál, ezért „fel kívánja hívni a társadalom figyelmét a megfelelő gondosság tanúsítására és ne menjen szembe a kikristályosodott bírósági gyakorlattal a társadalmi igények kielégítése érdekében.”

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék ítéletében 3 év 4 hónap szabadságvesztésre súlyosította a büntetést, de a büntetés felének kitöltését két év próbaidőre felfüggesztette.

A Fővárosi Törvényszék szerint az elsőfokú eljárásban nem sérült a kérelmező védelemhez való joga, a tárgyalási jegyzőkönyvek nem tartalmaznak erre utaló kijelentéseket, illetve a védelem kérdéseket intézhetett a tanúkhoz és a többi vádlotthoz is.

A bíróság szerint a szakértők meghallgatása során elkövetett eljárási szabálysértések érdemben nem befolyásolták a bíróság döntését a kérelmező által indítványozott további bizonyítások pedig nem voltak relevánsak a felelősség megállapítása szempontjából.

A kérelmező nem fordult az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panasszal a jogerős bírósági ítélettel szemben, hanem közvetlenül az EJEB-hez fordult az EJEE 6. cikkében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jogának és a fegyveregyenlőség elvének megsértése, illetve a bíróság elfogultsága miatt.

A kormány arra hivatkozott, hogy a kérelmezőnek lehetősége volt alkotmányjogi panasszal fordulni az Alkotmánybírósághoz, amely hatékony jogorvoslatot nyújtott volna számára. A bíróság elfogultságával kapcsolatban pedig lehetősége lett volna kifogást benyújtani, amellyel szintén nem élt. A kormány szerint a kérelmező nem merítette ki a nemzeti jogorvoslati rendszer alapján rendelkezésére álló lehetőségeket, amely az EJEB-hez fordulás egyik feltétele, így a kérelmet el kell utasítani.

A kérelmező vitatta a kormány álláspontját arra hivatkozással, hogy a kormány nem mutatott be egyetlen olyan esetet sem, amikor az alkotmányjogi panasz az EJEB esetjogával összhangban értelmezve megfelelő és hatékony jogorvoslatot nyújtott volna.

Az elfogultsági indítványokkal kapcsolatban kifejtette, hogy azokat nem tudta megtenni, mert bizonyítási indítványait indokolás nélküli pervezető végzésekben utasították el, így azok ellen csak az ítéletben foglaltak alapján tudott kifogást emelni, azonban addigra már lefolytak az eljárások, így a bíróságot elfogultságra hivatkozással nem lehetett kizárni.

 Az EJEB döntése

Az EJEB osztotta a kormány álláspontját, amelyet a Mendrei v. Magyarország ügyben hozott döntésével támasztott alá, amely szerint az alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak tekinthető, amely alkalmas volt arra, hogy megfelelő elégtételt nyújtson a kérelmező számára.

Az EJEB a fenti döntését a jelen ügyben is megerősítette, mivel a kérelmezőnek lehetősége volt alkotmányjogi panasszal élni.

Az EJEb szerint, amennyiben a kérelmező az Alkotmánybíróság előtt a védelemhez való jogának megsértésére, a bíróságok elfogultságára és a fegyveregyenlőség elvének megsértésére hivatkozik az Alkotmánybíróság képes lett volna megsemmisíteni az alaptörvény-ellenes döntéseket.

Az EJEB szerint a kérelmező panasza az Alaptörvényben garantált tisztességes eljáráshoz való jog keretei közé tartozik.

A Király és Dömötör v. Magyarország üggyel összehasonlítva az EJEB alapvető különbségként emelte ki, hogy abban az ügyben a kormány nem bizonyította, hogy a kérelmezőnek alkotmányos joga vagy a bírói gyakorlat alapján volt lehetősége az Alkotmánybírósághoz fordulni. A jelen ügyben azonban az Alaptörvény XXVIII. cikke az EJEE 6. cikkéhez nagyon hasonló megfogalmazással biztosítja ezt a jogot a kérelmező számára.

Az alkotmányjogi panasz alkalmas a kérelmező jogaiban szenvedett sérelem orvoslására, mivel az alaptörvény-ellenes ítélet megsemmisíthető, igaz a jogsérelemért nem illeti meg kártérítés a sérelmet szenvedett felelt, de ez a jogorvoslat hatékonyságát nem érinti.

Az EJEB szerint tehát az Alkotmánybíróságról szóló törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § és 27. §-a alapján együttesen vagy akár csak a 27. § alapján is alkotmányjogi panasszal lehetett volna élni a jogsértő bírói ítélettel szemben, amelynek sikere esetén a kérelmező büntetőjogi felelősségét új eljárásban bírálták volna el. Az EJEB szerint az Abtv. által az alkotmányjogi panasz előterjesztésére előírt, a jogerős ítéletről való tudomásszerzéstől számított 60 napos határidő megfelelőnek tekinthető.

Ugyan a kormány nem hivatkozott olyan konkrét esetekre, amelyek az alkotmányjogi panasz megfelelőségét támasztanák alá, ugyanakkor a szubszidiaritás elvéből kiindulva az EJEB nem akarta átvenni az Alkotmánybíróság szerepét, mivel alkotmányjogi panasz hiányában annak lehetősége sem volt elbírálni a kérelmező panaszát.

Az EJEB hivatkozott az Abtv. 29. §-ára is, amely szerint az ítélet alaptörvény-ellenességének egyetlen feltétele, hogy a jogsértés érdemben befolyásolja a bíróság döntését, amely az EJEB elé terjesztett kérelemben hivatkozott jogsértések alapján várhatóan az Alkotmánybíróság előtt is megállt volna.

Az EJEB kifejtette, hogy kész megváltoztatni a jelen ügyben foglalt álláspontját, amennyiben a későbbiekben az alkotmányjogi panasz hatékonyságával kapcsolatban kétely merül fel.

Mivel azonban a jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt az EJEB hatékony jogorvoslatnak tekintette, amelyet a kérelmező nem vett igénybe, ezért a benyújtott kérelmet elfogadhatatlannak tartotta.

(hudoc.echr.coe.int)

---