Házkutatás ügyvédi irattárában


A 2017-es büntetőeljárási törvényben fellelhető bizonytalanságokat vizsgálja a szerző az alábbi írásában, közelebbről az ügyvédi irodában, illetve irattárban tartott házkutatással kapcsolatban.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) kapcsán már sok tudományos kritika jelent meg annak nem pontos fogalomhasználata kapcsán. Ilyen értelmezési nehézséget jelent a Be. 303. § (2) és 309. § (2) bekezdésének szövegében az „ügyvédi irodában” szövegrészlet is. A Be. a következőképp fogalmaz:

Be. 303. § (2) bek.: Ha a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartandó kutatás közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat megismerésére irányul, a kutatást a bíróság rendeli el. A közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartott kutatáson ügyész jelenléte kötelező.

Be. 303. § (2) bek.: Ha a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartandó kutatás közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat megismerésére irányul, a kutatást a bíróság rendeli el. A közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartott kutatáson ügyész jelenléte kötelező.

A rendelkezés értelmezési nehézségét az okozza, hogy olyan helyiség, mint „ügyvédi iroda”, nem létezik. A fogalom a Be.-ben nyilvánvalóan történeti okból lett ekként kodifikálva, de – véleményem szerint – ennek során már figyelembe kellett volna venni az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) rendelkezéseit, mely szerint az „ügyvédi iroda” kifejezés a jogi személyiséggel rendelkező szervezet megjelölésére szolgál, nem pedig helyiségre. Irodája (székhelye) persze van az egyéni ügyvédnek és az ügyvédi irodának is, ami valószínűleg értelmezéssel azonosítható a Be.-ben használt kifejezéssel, ugyanakkor több olyan helyiség is van az Üttv. 16. §-ában nevesítve, mely helyeken védelemre érdemes ügyvédi iratok tárolása történhet. Ilyenek az aliroda, fiókiroda és az irattár. Magam részéről evidenciának gondolom, hogy ezekre a helyekre is kiterjed a fokozott védelem, de itt már nyilvánvalóan van bizonytalanság, mely sajnos az nyomozóhatósági, ügyészségi és bírósági döntésekben is megmutatkozik.

E kérdésben – utalva a Be. 2. §-ára is – figyelembe kell venni azt is, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága meglehetősen következetesen értelmezi e körben az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) – melyet a 1993. évi XXXI. törvény tette a belső jog részéve – 8. cikkének rendelkezését. Eszerint bárhol, az ügyvéd birtokában lévő iratokra kiterjed ez a védelem, akár lakásban, irodában, vagy egyéb helyiségben van. Itt ugye egy magyar jogszabályról van szó, melyet – álláspontom szerint – a büntetőeljárás során ugyanúgy alkalmazni kell(ene), tehát olyan eljárást kell(ene) a hatóságoknak választani – tekintettel a Be. 2. §-ának rendelkezésére is –, mely megfelel a Be. és az EJEE előírásainak is. Tehát semmiképp nem lehetne szűken értelmezni a Be. 303. § (2) és 309. § (2) bekezdésének rendelkezését.

Sajnos az EJEE 8. cikke szerinti védelem nem terjed ki az ügyvéd birtokában lévő, de nem helyiségben tartott ügyvédi iratokra, és a Be. sem rendelkezik erről. Ezért például – álláspontom szerint meglehetősen aggályosan – a bírósági tárgyalásra siető ügyvéd táskájában tartott iratok törvényesen foglalhatók bírói végzés és ügyész részvétele nélkül.

Az „ügyvédi iroda” fogalmának tisztázása érdekében valaki kérdéssel fordult az Igazságügyi Minisztériumhoz (IM). E kérdésre kiadott szakmai véleményt a Magyar Ügyvédi Kamara 9. számú Hírlevelében „Házkutatás ügyvédi irattárban” címmel[1] tette közzé, azzal az egyetértő felvezetéssel, mely szerint „Az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Ügyvédi Kamara egyetért abban, hogy az ügyvédi kamarai nyilvántartásba bejelentett ügyvédi irattár a házkutatás és lefoglalás tekintetében [Be. 303. § (2) bekezdése és 309.§ (2) bekezdése] azonos elbírálás alá esik az ügyvédi irodával, alirodával és fiókirodával.” A közleményhez csatolták az IM VII-LK/1803/2/2020. számú szakmai véleményének kivonatát[2] is.

Az IM VII-LK/1803/2/2020. számú szakmai véleményben azonban újabb fogalmi bizonytalanság volt felfedezhető. Az IM ugyanis úgy fogalmaz, hogy „A Be. 303. § (2) bekezdésében és a Be. 309. § (2) bekezdésében használt „ügyvédi irodában” kifejezés […] hatálya az ügyvédi tevékenységet gyakorló természetes személy vagy szervezet által az ügyvédi tevékenység folytatására szolgáló minden olyan helyiségre – irodára, alirodára, fiókirodára és irattárra – kiterjed, amelyben az ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat tárolása jogszerűen és az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban bejelentett módon történik.”

Az IM szakmai véleménye valószínűleg félreértette az Országos Ügyvédi Nyilvántartás törvényi szerepét. (E kérdésben azonban a MÜK Hírlevélének felvezető szövege korrekt.) Úgy vélem, hogy talán nem a legszerencsésebb választás volt az „Országos Ügyvédi Nyilvántartás” nevet adni az Üttv. 189. § (2) és 190. § (4) bekezdésében „ügyvédkereső” meghatározással jelölt internetes kereső felületnek, mert így a nem kellően körültekintő olvasó azt gondolhatja, hogy ez maga a „kamarai nyilvántartás”. Az Üttv. azonban egyértelmű abban, hogy a „kamarai nyilvántartás” bővebb adattartalmú, az a területi kamarák által akár papíralapon is vezethető nyilvántartásra utal. Úgy tűnik, hogy maga az Igazságügyi Minisztérium is e megtévesztő elnevezés áldozatává vált, amikor szakmai véleményét kiadta. Ennek során arra sem volt tekintettel, hogy a kamarai nyilvántartás adattartalma bővebb, mint az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban elérhető tartalom. Ügyünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy például az ügyvédi iroda irattárának adata – mivel ez nem nyilvános adat az Üttv. 190. § (1) bek. 15. pontja és 190. § (4) bekezdése alapján – csak a kamarai nyilvántartásban szerepel, az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban nem.

Erre tekintettel a MÜK honlapján közzétett IM szakmai vélemény pontosítása iránti kérelmet terjesztettem elő az IM felé, melyre a minisztérium a VII-LK/591/2/2021. sz. szakmai véleményével pontosította korábbi álláspontját. Ez már elismeri a kamarai nyilvántartás irányadó jellegét, de továbbra is jelentőséget tulajdonít az ügyvédkereső adattartalmának, amivel szakmai szempontból nem tudok maradéktalanul azonosulni. Ugyanakkor azt a jogértelmezési bizonytalanságot eloszlatja, hogy kiterjed-e a fokozott törvényi garancia az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban nem szereplő irattárra is. A szakmai vélemény lényegi része a következő:

„Ebből következik, hogy a Be. 303. § (2) bekezdésében és a Be. 309. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések hatálya az ügyvédi tevékenységet gyakorló természetes személy vagy szervezet által az ügyvédi tevékenység folytatására szolgáló minden olyan helyiségre – irodára, alirodára, fiókirodára és irattárra – kiterjed, amelyben az ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat tárolása jogszerűen történik.

A Be. 261. § (1) bekezdése alapján a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság […] bármely szervtől, jogi személytől vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől adatszolgáltatást kérhet. A büntetőeljárás szempontjából tehát közömbös, hogy az ügyvédi tevékenység folytatására szolgáló egyes helyiségekre vonatkozó adatokat az Országos Ügyvédi Nyilvántartás, vagy a területi ügyvédi kamara tartja nyilván, és annak sincs jelentősége, hogy ezek az adatok bárki számára hozzáférhetőek vagy sem.”

A fenti kérdés azért bír külön aktualitással, mivel a koronavírus-járvány miatt, minden olyan szakmában, ahol ez lehetséges, meglehetősen elterjedt a home office, mint munkavégzési forma, így az ügyvédi hivatást gyakorlók körében is. Ez pedig azzal járt, hogy ugrásszerűen megnövekedett az ügyvéd otthonában tárolt ügyvédi iratok mennyisége, melyet elvileg kötelező bejelenteni a területi kamarának (Üttv. 16. § (6) bek.). Ez akkor is így van, ha az egyes MÜK-szabályzatok veszélyhelyzeti alkalmazásáról szóló 3/2020 (V. 5.) MÜK-elnökségi határozat 1.9. pontja szerint az ügyvédi iroda irodahelyiséget sem köteles fenntartani, ugyanakkor veszélyhelyzet ideje alatt is köteles biztosítani az iratok őrzésének infrastrukturális feltételeit. A megszaporodott ügyvédi irattárak kapcsán pedig fokozott érdek a kapcsolódó büntetőeljárási szabályok pontos értelmezése, remélhetőleg az ügyészség és a bíróságok részéről is.

Lábjegyzetek:

[1]http://4syag.r.a.d.sendibm1.com/mk/mr/4MVHOJjMlh8Z6820WdLHH8zlStkQxBXE2deC-jC4cIuWI485a2AGjllskiM4x1MwfSj1Oukjy1vU2K_ZLF9VhYrbbgqQ_vjmwpNj0_G-dp9F

[2] https://drive.google.com/file/d/1Kmg-Nk7VJiWvc-jauA-E0iGGlzweJpKf/view


Kapcsolódó cikkek

2021. november 26.

E-roller közterületi bérbeadásának korlátozása közösségi együttélésre hivatkozással

Önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes. Az azonos vagy hasonló életviszonyokra vonatkozó szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A szabályozás horizontális széttagolása ugyancsak ellentétes a jogalkotási törvénnyel. A normavilágosság követelményébe beletartozik továbbá, hogy a rendelet szabályozástechnikailag se legyen hibás – a Kúria eseti döntése.