Megszületett a bérmegállapodás
Hároméves bérmegállapodás köttetett, amely szerint jövőre a minimálbér 9, a garantált bérminimum 7 százalékkal nő.
Jogellenes felmondás: így kompenzál a bíróság
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem kérnek sérelemdíjat a jogellenesen elbocsátott dolgozók; a munkaviszony jogellenes megszüntetéséért önmagában nem jár nem vagyoni kártérítés; a kompenzációs átalány a jogsértés súlyához képest túl alacsony. Ezek a Kúria a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportjának megállapításai. Folytatjuk jelentésük ismertetését.
| A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeivel foglalkozott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja. A testület elemzése során azokat az első- és másodfokú munkaügyi pereket vizsgálta, amelyek 2012. július 1. után indultak és 2015. július 1-jéig jogerősen befejeződtek. Lapunk sorozatot indított a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatának eredményeiből; az első részben az igényérvényesítés eljárásjogi kérdéseivel kapcsolatos megállapításaik közül idéztük a legfontosabbakat, a második részben a munkáltató jogellenes felmondásának feltűnően enyhe hazai szankcióiról szólt. A harmadik rész a jogellenes felmondás alapeseteit ismertette. A negyedik részben a kárenyhítés tapasztalatait összegeztük. |
Nem kérnek sérelemdíjat
A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének új szankciója, melynek jogi természetét illetően a miniszteri indokolás arra utal, hogy a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetés a sérelemdíj. A sérelemdíj megállapításához nem szükséges, hogy a sértett hátrányt bizonyítson. A sérelemdíj esetében a nem vagyoni sérelem ellensúlyozása pénzben történik meg, mert a sérelemdíj a nem vagyoni sérelemért való kompenzációként jelentkezik, ugyanakkor a sérelemdíj nem kártérítés – idézi fel a joggyakorlat-elemtő csoport.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése körében személyiségi jogsértés a gyakorlatban többnyire a munkáltató részéről merülhet fel.
A munkaügyi bíráskodásban az új jogintézménynek számító sérelemdíjjal kapcsolatos gyakorlat még nem alakult ki. A joggyakorlat-elemzés során vizsgált ügyekből egyetlen ügyben sem igényelt a munkavállaló sérelemdíjat a munkaviszony jogellenes munkáltatói megszüntetésével kapcsolatban.
Kártérítés: egyértelmű a szabály
A nem vagyoni kártérítésre vonatkozó munkaügyi bírói gyakorlat nem ítélte egymagában a munkaviszony jogellenes megszüntetését olyan személyiségi jogsérelemnek, amely nem vagyoni kártérítést megalapozhatott volna.
Külön kell azonban szót ejteni a Ptk. 6:528. § (3) bekezdéséről, amely a jövedelemkiesés (keresetveszteség) meghatározásáról rendelkezik. E szerint a károsult jövedelemkiesését a károsodást megelőző egy évben (a káreseményt közvetlenül megelőző tizenkét hónapban) elért havi átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni. Ha a károsodást megelőző egy évben a jövedelemben tartós változás következett be, a változás utáni jövedelem átlagát kell figyelembe venni. A (4) bekezdés értelmében, ha a jövedelemkiesés a (3) bekezdés alapján nem határozható meg, az azonos, vagy hasonló tevékenységet végzőszemélyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni. Az (5) bekezdés szerint figyelembe kell venni a jövőbeli változást is, amelynek bekövetkezésével teljes bizonyossággal előre számolni lehet.
A vizsgált ügyekben egyetlen esetben sem hivatkoztak a felek a Ptk. szabályaira, ezzel kapcsolatos bírói gyakorlat nem alakult ki. Mindez azzal is összefügg, hogy az alperesek általában nem vitatják az elmaradt jövedelem összegét, így az ítéletek több esetben számítást nem tartalmaznak.
Kérdésként merül fel, hogy miként kell az átlagjövedelmet számítani. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint figyelembe vehető a régi Mt. átlagkereset-számításra vonatkozó szabályozása, de nem alkalmazható az új Mt. távolléti díjra vonatkozó szabálya. Az az időszak, amit a megelőző tizenkét hónapból a munkavállaló nem töltött munkában, amelyre díjazás nem illette meg, az átlag számításánál figyelmen kívül marad .
A végkielégítés elkülönül a kártérítéstől
A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése miatt a jogellenességgel okozati összefüggésben keletkezett kár megtérítésén túlmenően a munkavállaló bizonyos feltételek fennállása mellet végkielégítésre is jogosult. A kártérítés – és az ennek keretében járó elmaradt jövedelem – mellett a végkielégítés ezen a jogcímen és nem pedig kártérítésként jár.
Előfordult olyan kifogásolható ítélet, amelyben a bíróság összeadta és a rendelkező részben egy összegben kártérítésként ítélte meg a végkielégítést. Ebből következően a végkielégítésben való marasztalásról az ítélet rendelkező részében a kártérítéstől elkülönítve, a juttatást végkielégítésként megnevezve kell rendelkezni.
A joggyakorlat-elemzés során vizsgált ügyek alapján megállapíthatóan a munkavállalók az elmaradt jövedelem mellett érvényesítik a végkielégítés iránti igényt is, a végkielégítés összegének megállapítása során vita nem merült fel.
Túl alacsony a kompenzációs átalány
A munkavállaló az Mt. 82. § (1) – (2) bekezdésében meghatározott kártérítés (elmaradt jövedelem) helyett a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén kompenzációs átalányként a 82. § (4) bekezdésében szabályozott, a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget követelheti.
Meg kell jegyezni, hogy a jogsértés súlyával sem a kompenzációs átalány, sem a korlátozott mértékű kártérítés nem arányosítható. Ez a szankció nem reparatív jellegű, de prevenciós hatása is vitatható. Erre tekintettel indokolt lenne az Mt. 82. § (4) bekezdése szerinti szankció felemelése – javasolja a joggyakorlat-elemtő csoport.
[multibox]Az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a munkaviszony megszüntetése jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítése iránt a keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni. A rövid keresetindítási határidő miatt gyakran még nem merül fel elmaradt jövedelem, különösen ha a munkavállaló felmondási idejét tölti, hiszen a harminc napos határidő t nem a munkaviszony megszűnése napjától, hanem a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől kell számítani, ami a felmondási időt értelemszerűen megelőzi.
Kamatszámítás
A jogellenesség jogkövetkezményei címén igényelt juttatások utáni kamatszámítás tekintetében a bírói gyakorlat nem egységes, gyakran a régi Mt-hez kapcsolódó gyakorlatot alkalmazzák.
A joggyakorlat-elemzőcsoport ebben a kérdésben úgy foglalt állást, hogy elmaradt jövedelem, elmaradt munkabér esetén középarányos időtől ítélhető meg a Ptk. 6:47. §-ban szabályozott kamat.
Más esetekben az igény a jogellenes jognyilatkozathoz kötődik, ezért ennek közlésétől számítható a kamat – írja tanulmányában a joggyakorlat-elemző csoport.
| A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeivel foglalkozott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja. A testület elemzése során azokat az első- és másodfokú munkaügyi pereket vizsgálta, amelyek 2012. július 1. után indultak és 2015. július 1-jéig jogerősen befejeződtek. Lapunk sorozatot indít a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatának eredményeiből; az első részben az igényérvényesítés eljárásjogi kérdéseivel kapcsolatos megállapításaik közül idéztük a legfontosabbakat, a második rész a jogellenes felmondás alapeseteit ismertette. A harmadik rész a munkáltató jogellenes felmondásának feltűnően enyhe hazai szankcióiról szólt. A negyedik részben a kárenyhítés tapasztalatait összegezték. |
Nem kérnek sérelemdíjat
A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének új szankciója, melynek jogi természetét illetően a miniszteri indokolás arra utal, hogy a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetés a sérelemdíj. A sérelemdíj megállapításához nem szükséges, hogy a sértett hátrányt bizonyítson. A sérelemdíj esetében a nem vagyoni sérelem ellensúlyozása pénzben történik meg, mert a sérelemdíj a nem vagyoni sérelemért való kompenzációként jelentkezik, ugyanakkor a sérelemdíj nem kártérítés – idézi fel a joggyakorlat-elemtő csoport.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése körében személyiségi jogsértés a gyakorlatban többnyire a munkáltató részéről merülhet fel.
A munkaügyi bíráskodásban az új jogintézménynek számító sérelemdíjjal kapcsolatos gyakorlat még nem alakult ki. A joggyakorlat-elemzés során vizsgált ügyekből egyetlen ügyben sem igényelt a munkavállaló sérelemdíjat a munkaviszony jogellenes munkáltatói megszüntetésével kapcsolatban.
Kártérítés: egyértelmű a szabály
A nem vagyoni kártérítésre vonatkozó munkaügyi bírói gyakorlat nem ítélte egymagában a munkaviszony jogellenes megszüntetését olyan személyiségi jogsérelemnek, amely nem vagyoni kártérítést megalapozhatott volna.
Külön kell azonban szót ejteni a Ptk. 6:528. § (3) bekezdéséről, amely a jövedelemkiesés (keresetveszteség) meghatározásáról rendelkezik. E szerint a károsult jövedelemkiesését a károsodást megelőző egy évben (a káreseményt közvetlenül megelőző tizenkét hónapban) elért havi átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni. Ha a károsodást megelőző egy évben a jövedelemben tartós változás következett be, a változás utáni jövedelem átlagát kell figyelembe venni. A (4) bekezdés értelmében, ha a jövedelemkiesés a (3) bekezdés alapján nem határozható meg, az azonos, vagy hasonló tevékenységet végzőszemélyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni. Az (5) bekezdés szerint figyelembe kell venni a jövőbeli változást is, amelynek bekövetkezésével teljes bizonyossággal előre számolni lehet.
A vizsgált ügyekben egyetlen esetben sem hivatkoztak a felek a Ptk. szabályaira, ezzel kapcsolatos bírói gyakorlat nem alakult ki. Mindez azzal is összefügg, hogy az alperesek általában nem vitatják az elmaradt jövedelem összegét, így az ítéletek több esetben számítást nem tartalmaznak.
Kérdésként merül fel, hogy miként kell az átlagjövedelmet számítani. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint figyelembe vehető a régi Mt. átlagkereset-számításra vonatkozó szabályozása, de nem alkalmazható az új Mt. távolléti díjra vonatkozó szabálya. Az az időszak, amit a megelőző tizenkét hónapból a munkavállaló nem töltött munkában, amelyre díjazás nem illette meg, az átlag számításánál figyelmen kívül marad .
Próbálja ki a HR Jogtárat! |
|---|
|
Két hétig ingyenesen kipróbálhatja az új HR Jogtár Plusz adatbázist A regisztrált ügyfelek az adatbázis teljes tartalmához hozzáférést kapnak az exportálás és nyomtatás lehetőségének igénybevétele nélkül. |
A végkielégítés elkülönül a kártérítéstől
A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése miatt a jogellenességgel okozati összefüggésben keletkezett kár megtérítésén túlmenően a munkavállaló bizonyos feltételek fennállása mellet végkielégítésre is jogosult. A kártérítés – és az ennek keretében járó elmaradt jövedelem – mellett a végkielégítés ezen a jogcímen és nem pedig kártérítésként jár.
Előfordult olyan kifogásolható ítélet, amelyben a bíróság összeadta és a rendelkező részben egy összegben kártérítésként ítélte meg a végkielégítést. Ebből következően a végkielégítésben való marasztalásról az ítélet rendelkező részében a kártérítéstől elkülönítve, a juttatást végkielégítésként megnevezve kell rendelkezni.
A joggyakorlat-elemzés során vizsgált ügyek alapján megállapíthatóan a munkavállalók az elmaradt jövedelem mellett érvényesítik a végkielégítés iránti igényt is, a végkielégítés összegének megállapítása során vita nem merült fel.
Túl alacsony a kompenzációs átalány
A munkavállaló az Mt. 82. § (1) – (2) bekezdésében meghatározott kártérítés (elmaradt jövedelem) helyett a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén kompenzációs átalányként a 82. § (4) bekezdésében szabályozott, a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget követelheti.
Meg kell jegyezni, hogy a jogsértés súlyával sem a kompenzációs átalány, sem a korlátozott mértékű kártérítés nem arányosítható. Ez a szankció nem reparatív jellegű, de prevenciós hatása is vitatható. Erre tekintettel indokolt lenne az Mt. 82. § (4) bekezdése szerinti szankció felemelése – javasolja a joggyakorlat-elemtő csoport.
Az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a munkaviszony megszüntetése jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítése iránt a keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni. A rövid keresetindítási határidő miatt gyakran még nem merül fel elmaradt jövedelem, különösen ha a munkavállaló felmondási idejét tölti, hiszen a harminc napos határidő t nem a munkaviszony megszűnése napjától, hanem a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől kell számítani, ami a felmondási időt értelemszerűen megelőzi.
Munkajogi kiskönyvtár csomag |
|---|
Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!
Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban A munkaviszony létesítése Bérszámfejtés a gyakorlatban |
Kamatszámítás
A jogellenesség jogkövetkezményei címén igényelt juttatások utáni kamatszámítás tekintetében a bírói gyakorlat nem egységes, gyakran a régi Mt-hez kapcsolódó gyakorlatot alkalmazzák.
A joggyakorlat-elemzőcsoport ebben a kérdésben úgy foglalt állást, hogy elmaradt jövedelem, elmaradt munkabér esetén középarányos időtől ítélhető meg a Ptk. 6:47. §-ban szabályozott kamat.
Más esetekben az igény a jogellenes jognyilatkozathoz kötődik, ezért ennek közlésétől számítható a kamat – írja tanulmányában a joggyakorlat-elemző csoport.