Jogszabályfigyelő 2019 – 49. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2019/194–197. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a bírósági joggyakorlat újdonságai közül válogattunk.

E heti összeállításunkban a nagykorú gyermek tartásra való érdemtelenségéről, a vonatkozó jogszabályok értelmezéséről olvashatnak.

 

Tartalom:

Tartásdíj iránti igény esetén a nagykorú gyermek köteles a szülővel kapcsolatot tartani

 

Tartásdíj iránti igény esetén a nagykorú gyermek köteles a szülővel kapcsolatot tartani

A Kúria alábbiakban hivatkozott eseti döntése szerint: „Érdemtelen a tartásra a nagykorú továbbtanuló gyermek, ha nem tart kapcsolatot a tartásra kötelezett szülőjével. Az érdemtelenség kimentésére alkalmas kötelezetti magatartásnak olyan súlyúnak kell lennie, amely valóban alapos indokát adja a tartást igénylő gyermek közömbösségének.  A kellő indok jogi fogalmának tartalma a gyermek életét jelentősen befolyásoló vagy arra kiható valós és súlyos érdeksérelem, azt a szubjektíven súlyosnak megélt, de valójában vélt sérelmek nem alapozhatják meg.”

A konkrét ügy tényállási elemeinek az ismertetése nélkül a fenti kúriai döntés elvi jelentőségű megállapításait kívánjuk összefoglalni a következőkben:

• A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti szabályozás a korábbi bírói gyakorlatban már kialakult érdemtelenségi okot normaszintre emelve fogalmazta meg a nagykorú gyermek tartásra való érdemtelenségét abban az esetben, ha a tartásra kötelezettel (szülőjével) kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.
• Társadalmi és jogi elvárás is, hogy amennyiben a nagykorú gyermek a szülőjétől a tartásához való hozzájárulást vár el, úgy ő maga köteles az életkorára és belátási képességére tekintettel a családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítani (lásd: XIX. számú PED).
• A Kúria álláspontja szerint a Ptk. 4:220. § (4) bekezdése szerinti, gyermekkel szemben támasztott elvárhatósági követelmény indoka, hogy: „a szülőjével szembeni anyagi igénye esetén [a nagykorú gyermek] a kötelezettet ne csupán annak kielégítését biztosító személynek tekintse, hanem vele szemben a vérségi kapcsolatuknak megfelelő magatartást tanúsítson”.
• A tartásra való érdemtelenségre hivatkozással szemben a nagykorú gyermek kimentésére szolgáló, a kimentésre elfogadható kötelezetti (szülői) magatartásnak „olyan súlyúnak kell lennie, amely valóban alapos indokát adja a tartást igénylő gyermek közömbösségének”.
• A kapcsolattartás mellőzése szempontjából kellő indoknak tekinthető „a gyermek életét jelentősen befolyásoló vagy arra kiható valós és súlyos érdeksérelem”, ellenben „a szubjektíven súlyosnak megélt, de valójában vélt sérelmek” a tartásra jogosult érdemtelenség alóli kimentését nem alapozhatják meg.
• A konkrét ügy kapcsán a Kúria megjegyezte, hogy a szülő-gyermek közötti kapcsolat megszakadása esetén az első lépést (általában) a nagykorú gyermeknek kell megtennie. „Az irányadó anyagi jogszabályhely helyes értelmezése szerint a kapcsolat felvétele, még a több év elteltével is a nagykorúvá vált gyermektől várható el, ugyanis ő az, aki a szülőjétől az ingyenes tartást igényli.”

Joganyag: EBH2019. P.3.

Módosította: –

Megjelent: Bírósági Határozatok 2019/9

Hatályos: –

Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése

---