Jogszabályfigyelő 2021 – 14. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben a 2021/58–61. számú Magyar Közlönyök legfontosabb újdonságai közül válogattunk.

E heti összeállításunkban egy, az elővásárlási joggal kapcsolatos polgári jogegységi határozatról, a büntetőeljárási törvény meghatározott időtartam nélküli letartóztatást lehetővé tevő szabályának az alkotmánybírósági megsemmisítéséről, illetve a COVID-járvány miatti védelmi intézkedésekről, azok részleges feloldásáról olvashatnak.   

 

Tartalom:

1. A vevő tulajdonjogának bejegyzése elővásárlási jogról szóló nyilatkozat ellenében
2. A védelmi intézkedések ismételt meghosszabbítása
3. Alaptörvény-ellenes az abszolút felső határ nélküli letartóztatás
4. A védelmi intézkedések lépcsőzetes feloldásának első fokozata

 

A vevő tulajdonjogának bejegyzése elővásárlási jogról szóló nyilatkozat ellenében

Abban az esetben, ha az elővásárlási jog jogosultjának nyilatkozata bármely – akár alaki, akár tartalmi – okból nyilvánvalóan nem felel meg az anyagi jogi feltételeknek, akkor a vevő tulajdonjogát be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba – olvasható a Kúria Közigazgatási és Polgári Jogegységi Tanácsa legfrissebb határozatában.

A jogegységi eljárás alapjául szolgáló indítvány szerint: „[…] nem egységes a gyakorlat annak megítélésében, hogy az ingatlanügyi hatóságnak be kell-e jegyeznie a vevő tulajdonjogát akkor, ha az elővásárlásra jogosult nem tesz olyan nyilatkozatot, miszerint az elővásárlás jogával nem kíván élni, ugyanakkor a részére megküldött vételi ajánlatot nem fogadja el teljes egészében.”

A Kúria Jogegységi Tanácsa rámutatott arra, hogy a Ptk., illetve az elővásárlási joggal kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről szóló 2/2009. (VI. 24.) PK vélemény 7. pontja szerint az elővásárlásra jogosultnak a vele közölt ajánlatot teljes terjedelmében, feltételek nélkül kell elfogadnia. A szerződés csak ebben az esetben jön létre az eladó és az elővásárlásra jogosult között.

A jogegységi határozat utal arra, hogy az Inytv. vhr. 75. § (1) bekezdése szerint, ha az ingatlanra elővásárlási jog van bejegyezve, vagy a nyilvántartás adataiból megállapítható, hogy jogszabályon alapuló elővásárlási jog áll fenn, és a tulajdonjog bejegyzését vétel jogcímén nem az elővásárlási jog jogosultja javára kérik, – ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik – csatolni kell a jogosult nyilatkozatát arról, hogy az elővásárlás jogával nem kíván élni. Az Inytv. vhr.  75. (2) bekezdése alapján, ha a jogosult nem nyilatkozott, annak nyilatkozattételre való írásbeli felszólítását és a kapott vételi ajánlat közlését a kérelmező az átvételt igazoló irattal (tértivevény, átvételi elismervény) köteles igazolni. Az ingatlannyilvántartási hatóság a benyújtott okirat kapcsán annak tartalmi, formai követelményeinek a meglétét vizsgálhatja, bizonyítást azonban nem folytathat le, jogvitában nem dönthet.

„Ha az ingatlanügyi hatóság arra a következtetésre jut, hogy az elővásárlásra jogosult nyilatkozata – akár elkésettség, akár más tartalmi vagy formai okból – nyilvánvalóan nem felel meg az anyagi jogi feltételeknek, akkor azt kell megállapítania, hogy a nyilatkozat nem alkalmas a szerződés szerinti vevő tulajdonjoga bejegyzésének megakadályozására. Ilyenkor a kérelem szerint be kell jegyeznie a vevő tulajdonjogát. Ez esetben az elővásárlási jog jogosultja pert indíthat annak megállapítása iránt, hogy az eladó és a vevő közötti szerződés vele szemben hatálytalan. […] Amennyiben az ingatlanügyi hatóság azt állapítja meg, hogy az elővásárlásra jogosult nyilatkozata megfelel az anyagi jogi előírásoknak, akkor az a nyilatkozat alkalmas lehet a szerződés szerinti vevő tulajdonszerzésének megakadályozására. Ilyenkor vita van a bejegyzést kérő vevő és az elővásárlási jog jogosultja között a bejegyzés alapjául szolgáló adásvételi szerződés jogszerűsége tekintetében, amelynek feloldására az ingatlanügyi hatóságnak nincs hatásköre. Ez esetben a vevő tulajdonjoga – figyelemmel az ingatlan-nyilvántartás közhitelességére – nem jegyezhető be. Az Inytv. 47. § (2) bekezdése értelmében az ingatlanügyi hatóság felfüggeszti eljárását, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okirat jogszerűsége tekintetében a felek között jogvita alakul ki.”

A Kúria mindezek alapján akként foglalt állást, „[…] hogy ha az ingatlanügyi hatóság szerint az elővásárlási jog jogosultjának nyilatkozata bármely – akár alaki, akár tartalmi – okból nyilvánvalóan nem felel meg az anyagi jogi feltételeknek, akkor a vevő tulajdonjogát be kell jegyeznie az ingatlan-nyilvántartásba. Ebből következően, amennyiben az ingatlanügyi hatóság arra a következtetésre jut, hogy az elővásárlásra jogosult nyilatkozata a jogszabályi feltételeknek megfelel, úgy a vevő tulajdonjoga csak akkor jegyezhető be, ha az elővásárlásra jogosult [az eljárás fentiekben hivatkozott felfüggesztése esetén] az ingatlanügyi hatóság [hiánypótlási] felhívásában megadott határidő alatt nem igazolja a [eladó és az elővásárlási jog jogosultja közötti szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló] hatálytalansági per megindítását. A polgári per igazolt megindításakor az ingatlan-nyilvántartási eljárást fel kell függeszteni, és a tulajdonjogot a per kimenetelétől függően kell bejegyezni.”

Kiemelendő továbbá, hogy a Kúria által hozott „[…] Kfv.37.422/2015/5. számú ítéletnek az az elvi tartalma, hogy csak akkor jegyezhető be a vevő tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba, ha az elővásárlásra jogosult nyilatkozata azt tartalmazza, hogy nem kíván élni az elővásárlási jogával vagy nem tesz nyilatkozatot. A Kfv.37.009/2018/8. számú [kúriai] ítéletben foglalt jogi érvelés lényege az, hogy az elővásárlási jogosultnak a vételi ajánlat elfogadásának nem minősülő – bármilyen más – nyilatkozata azért nem akadályozza a vevő tulajdonjogának bejegyzését, mert azt úgy kell tekinteni, mintha az elővásárlásra jogosult az elővásárlás jogával nem kívánt volna élni.” A 1/2021. KPJE jogegységi határozat III. pontjában kifejtettek szerint azonban ezek az ítéletek a jövőben kötelező erejűként nem hivatkozhatók.

Joganyag: 1/2021. KPJE jogegységi határozat

Módosította: –

Megjelent: MK 2021/61. (IV. 9.)

Hatályos: jogegységi határozat a bíróságokra a közzététel időpontjától (2021. 04. 09.) kötelező

Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése

A védelmi intézkedések ismételt meghosszabbítása

Kormány ismételten elrendelte a védelmi intézkedések meghosszabbítását, immáron 2021. április 19-éig. Ezzel egyidejűleg a 104/2021. (III. 5.) Korm. rendelet és a 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet alkalmazhatóságát a fenti időpontig ugyancsak meghosszabbították, továbbá a 407/2020. (VIII. 30.) Korm. rendelet módosításával az ideiglenes határellenőrzés hatályát is kitolták 2021. április 19-éig.

Hatályát vesztette ugyanakkor a védelmi intézkedések meghosszabbításáról szóló 143/2021. (III. 27.) Korm. rendelet.

Joganyag: 166/2021. (IV. 7.) Korm. rendelet a védelmi intézkedések meghosszabbításáról

Módosította: –

Megjelent: MK 2021/60. (IV. 7.)

Hatályos: 2021. 04. 07. napján 22 órától

Megjegyzés: új jogszabály

Alaptörvény-ellenes az abszolút felső határ nélküli letartóztatás

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be) 298. § (2) bekezdés a) pontjának az alaptörvény-ellenességét állapította meg az Alkotmánybíróság, ezért a szóban forgó rendelkezést 2021. szeptember 30. napjával megsemmisítette, a korábbi büntetőeljárási kódex alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában azonban az eljárást megszüntette.

Az alapvető jogok biztosa fordult indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz, tekintve, hogy álláspontja szerint bizonyos bűncselekményi körre vonatkozóan, a legsúlyosabb bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőeljárások esetében nincs a letartóztatás tartamát érintő felső határ a büntetőeljárás szóban forgó szakaszában. „Az indítványozó – felidézve az alkotmánybírósági gyakorlatot – kifejtette, hogy a jogállamiság alaptörvényi rendelkezéséből kényszerítően következik, hogy az állam a büntetőeljárás sikertelenségének a kockázatát nem háríthatja a terheltre […] Az indítványozó – hivatkozva az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatára – kifejtette azt is, hogy a személyi szabadsághoz való alapjog korlátozása is csak abban az esetben felel meg az Alaptörvény rendelkezéseinek, ha az kiállja a szükségesség és arányosság próbáját.”

Az Alkotmánybíróság egyebek között utalt arra, hogy: „[…] a(z előzetes) letartóztatás maximumát jelentő időtartamok kifejezetten a(z előzetes) letartóztatásban töltött időt foglalják magukban, ez ugyanakkor jellemzően nem esik egybe a nyomozás megindításától számított időtartammal, hanem annál rövidebb mértékű, hiszen egy későbbi időponttól kezdődik. Másként fogalmazva a(z előzetes) letartóztatásra jellemzően a büntetőeljárás megindulását (nyomozás elrendelését) követő bizonyos idő (nemritkán több hónap vagy év) elteltével kerül csak sor. Mindez azt is jelenti, hogy amikor valamelyik terhelt (előzetes) letartóztatása eléri a maximumot, a büntetőeljárás már ezt az időtartamot is meghaladó ideje van folyamatban. Tehát a büntetőeljárás megindulásától – például a négyéves felső határral számolva – az elsőfokú ügydöntő (nem jogerős!) határozat meghozatalára nyitva álló idő nem csupán négy év, hanem ennél jóval több, nemritkán öt-hat év is lehet.”

Az adott ügyben az volt a kérdés, amelyben az Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia, hogy bizonyos bűncselekményi kör tekintetében a(z előzetes) letartóztatás abszolút felső határának az eltörlése összhangban van-e a személyi szabadsághoz való garanciális követelményeivel. Ennek kapcsán arra a következtetésre jutott az Alkotmánybíróság, hogy: […] az ismertetett módosítással kapcsolatban nem ismerhető fel semmilyen olyan kényszerítő ok, amely a szóban forgó eljárási szakaszban és személyi kört érintően, az említett cél érdekében szükségessé tenné az előzetes fogva tartás lehetőségének felső határ nélküli biztosítását. […] a büntetőeljárás vizsgált szakaszában (elsőfokú ügydöntő határozat hiányában) a letartóztatásban töltött idő egy meghatározott, abszolút mértéket (észszerű időtartamot) meghaladva már – a körülményektől függetlenül – alaptörvény-ellenessé válik. Ennek az abszolút határidőnek a meghatározása a jogalkotó feladata, az Alkotmánybíróság pedig a jogalkotói döntés alkotmányossági felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel.”

Az Alkotmánybíróság tehát „[…] nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy milyen mértékű abszolút határidő tekinthető arányosnak a szóban forgó esetben.” 

Joganyag: 10/2021. (IV. 7.) AB határozat a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 298. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről

Módosította: –

Megjelent: MK 2021/60. (IV. 7.)

Hatályos: 2021. 04. 07.

Megjegyzés: alaptörvény-ellenesség megállapítása

A védelmi intézkedések lépcsőzetes feloldásának első fokozata

A belügyminiszter megállapította, hogy a kettőmillió-ötszázezredik COVID-19 elleni oltóanyaggal történő védőoltás első dózisa beadásának napja mint hatálybalépési feltétel 2021. április 6. napján bekövetkezett, ezáltal a 144/2021. (III. 27.) Korm. rendelet szerinti, a védelmi intézkedések lépcsőzetes feloldása első fokozatáról szóló szabályok 2021. április 7-étől hatályosak.

Joganyag: 1/2021. (IV. 6.) BM határozat a védelmi intézkedések lépcsőzetes feloldásának első fokozatáról szóló 144/2021. (III. 27.) Korm. rendelet 2. alcíme, 3. alcíme, 13. §-a és 14. §-a hatálybalépéséről

Módosította: –

Megjelent: MK 2021/58. (IV. 6.)

Hatályos: –

Megjegyzés: jogszabály hatálybalépésének megállapítása

---