Mit jelent a korlátozott precedensrendszer bevezetése? 

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A legtöbben hallottak már az angolszász precedensjog és a kontinentális jogrendszer közti különbségről – ahogy talán arról is, hogy Magyarország eddig egyértelműen az utóbbi táborhoz tartozott. Azonban egy, a közelmúltban hatályba lépett törvénymódosítás komoly lépést jelent egy „korlátozott precedensrendszer” felé. A kiszámítható jogértelmezés fontos cél, azonban a bevezetett rendszer számos dilemmát is felvet.  

Mi az a precedensjog? 

Az angolszász országok bíróságai főként korábbi határozatokra alapozzák döntéseiket: a jelen cikk szempontjából megengedhető sarkítás az, ha azt mondjuk, hogy azonos tények mellett nem vonhatnak le új jogi következtetést. Ezért van az, hogy egy jó pillanatban megtalált 100 éves precedens sorsfordító lehet az ügy szempontjából. Az angol termékfelelősség egyik alapköve máig az 1932-es Donoghue v Stevenson döntés, amely egy üveg sörben talált csiga miatti perben született. Egy másik érzékletes példa, hogy az angol jogban a jogi személy jogképességét nem társasági jogi törvény mondja ki, hanem egy bizonyos Lord Halsbury indokolása, amelyet a Salomon v Salomon Ltd. per ítéletéhez fűzött 1897-ben. Angliában ugyanis máig ez a határozat mondja ki, hogy a jogi személyeknek ugyanolyan jogaik és kötelezettségeik lehetnek, mint a természetes személyeknek. 

Ezzel szemben a hagyományos kontinentális modellben az adott ügyben eljáró bíró – szintén enyhe sarkítással – a jogszabályok keretei között szabadon dönthet. Ez azt jelenti, hogy elvileg még egy korábbi, ugyanolyan jogkérdésben hozott felsőbírósági döntés sem kötelező rá nézve. A hagyományos felosztásban Magyarország a kontinentális modellbe tartozik. 

Vegytiszta formájában természetesen egyik rendszer sem létezik. A kettő közti „középutas” rendszerre a legjobb példa talán az Európai Unió joga. Egyes területeken, ahol a tagállamoknak sok kompromisszumot sikerült kötnie, több részletszabály áll rendelkezésre. Azonban sok területen csak néhány főszabály van lefektetve, és az ilyen területeken az Európai Unió Bíróságának aktivitása pótolja a jogszabályokat. 

A hagyományos felosztás helyett, amely a jogrendszereket két külön kategóriába csoportosítja, sokkal helyesebb ezeket egy képzeletbeli skálán elhelyezni, amelynek egyik végpontja a tisztán jogszabály alapú ítélkezés, míg a másik végpontja a tisztán precedens alapú ítélkezés. A 2020. április 1-től hatályos reformmal a magyar jog ezen a skálán mozdult el a jogszabályi alapú ítélkezés felől az esetjog alapú ítélkezés irányába. 

Hogyan születik a precedens? 

A jogbiztonságot növeli, ha a bírói jogalkalmazás egységes, és így a per várható kimenetele kiszámítható. Ugyanakkor a bírói függetlenség fontos alkotmányos érték. A konkrét ügyben eljáró bíró szabadsága és az országosan egységes ítélkezés igénye között kényes egyensúlyt kell fenntartani. Ez Magyarországon elsősorban a Kúra feladata. A precedens-erejű határozatok bevezetése a Kúriának ezt a szerepkörét alaposan megújítja. A reform jelentőségét talán az április 1-jét megelőző, és az azt követő Kúriai eszköztár bemutatásával lehet a legjobban érzékeltetni. 

Eszközök a korlátozott precedensrendszer bevezetése előtt 

2020. április 1. előtt, vagyis a korlátozott precedensrendszer bevezetését megelőzően a Kúria számára az alábbi eszközök álltak rendelkezésre a jogfejlesztésre. Jelen írás csak az eszközök rövid bemutatására szorítkozik. Ezek súlyáról és szerepéről Csernus Máté kétrészes cikke részletesebb ismertetőt is ad: 

• Jogegységi határozatok (kötelezőek) A Kúria kiadhatott jogegységi határozatokat, amelyek a bíróságokra nézve kötelezőek, így kvázi jogszabályként működnek. Ezzel a súlyos eszközzel a Kúria ritkán élt, a jogegységi döntések éves száma eddig jogáganként tíz alatt maradt. 
•  Válogatott döntések (erős ajánlás)  Különböző időszakokban különböző név alatt a Kúria publikálta a legjelentősebb eseti döntéseit, jellemzően a legfontosabb megállapításokat a fejlécben előrebocsátva. Ezeknek nem volt kötelező erejük, azonban a gyakorlatban az alsóbb fokú bíróságok többnyire ehhez igazították a döntéseiket. Az ilyen válogatott döntéseknek a neve az idők során változott, de példaként említhetőek az Elvi Bírósági Határozatok vagy az Elvi Bírósági Döntések. A pontosság kedvéért fontos megjegyezni, hogy a Bszi. (a jogegységi határozatokkal ellentétben) nem rögzítette ugyan kifejezetten, hogy ezeknek kötelező erejük lenne. Ugyanakkor más helyen, a jogegységi eljáráshoz kapcsolódóan már úgy rendelkezett, hogy jogegységi eljárásnak volt helye, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kívánt térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától, vagy a közzétett elvi bírósági döntéstől. 
• Kollégiumi vélemények (erős ajánlás) A Kúria kollégiumai által kibocsátott vélemények nem egyedi ügyekhez kapcsolódtak, hanem absztrakt jogkérdésekben adtak iránymutatást. A kollégiumi vélemények szintén nem kötelezőek, azonban az ítélkezési gyakorlat követi ezeket. A „kollégiumi állásfoglalás a rendszerváltás után nagyon hasonló szerepkörbe került, mint amilyet az ’50-es, ’60-as években, virágkorában játszott. A tétova, és olykor átpolitizált jogszabályok mellett csendben érvényesítette a jogi-szakmai szempontokat, vagy lekövette azokat a társadalmi változásokat, amelyeket a jogalkotás nem volt képes.” (Ződi Zsolt)
• Minden egyedi határozat (a nyilvánosság érdekében) A Bszi. előírja a Kúria számára, hogy – néhány kivétellel – minden egyedi ügyben hozott érdemi határozatát hozza nyilvánosságra a Kúria hivatalos lapjában.
• Szakmai értekezletek állásfoglalásai (tájékoztatásul) Az ilyen (nem feltétlenül a Kúriához köthető) szakmai állásfoglalások különösen az elmúlt évek kodifikációs hullámában jelentettek mindenkinek hatalmas segítséget. A bírósági értekezleteken elfogadott állásfoglalások előrevetítették, hogy egy új jogszabály belső rendszertani hibáit, vagy homályos megfogalmazásait hogyan fogja feloldani a bírói jogalkalmazás. Ilyen helyzetben gyors válaszokra van szükség, hiszen a mindennapos bírói gyakorlat kikristályosodása évekbe telik. A legutóbbi példa, hogy az új polgári perrendtartás körüli extrém szintű bizonytalanság csökkentésében nagy szerepet játszottak a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletén született állásfoglalások. 

Eszközök a korlátozott precedensrendszer bevezetésétől kezdődően 

A precedensjog bevezetésének kulcsfontosságú eleme az, hogy 2020. április 1-től, vagyis a precedensrendszer bevezetésétől kezdődően a fenti lista alaposan átalakult, és a közzétett egyedi határozatok precedens-erőt kapnak. A Kúria eszköztára jelenleg a következőképp fest: 

• Jogegységi határozatok (kötelezőek)
• Kollégiumi vélemények (erős ajánlás) 

Ebben a két kategóriában nem történt változás, továbbra is kibocsáthatóak és a hatásuk sem módosult. 

•  Minden egyedi határozat (kötelezőek) A Kúria hivatalos lapjában, vagyis a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGy) közzétett minden egyes egyedi ügyben hozott határozat precedens-erőt kap. Az új szabály szerint a bírák a jövőben már nem csupán a jogegységi határozatokban tett megállapításoktól nem térhetnek majd el, hanem minden, a BHGy-ben közzétett kúriai határozatban kifejtett jogértelmezést is követniük kell. Ezzel az eddig csak ajánlás, illetve tájékoztatás céljával közzétett, jelenleg jogáganként többezres nagyságrendre rúgó egyedi Kúriai határozatok precedenssé válnak. Fontos megjegyezni, hogy a Kúria hivatalos lapja 2011. decembertől kezdve viseli a „Bírósági Határozatok Gyűjteménye” nevet, Korábban az akkor hatályos Bszi. „hivatalos gyűjteményről” írt. Ez a kettő nem azonos, és csak az új elnevezésű közlönyben közzétett határozatok lettek precedensek. 
•  Válogatott döntések (megszűnik) 
• Szakmai értekezletek állásfoglalásai (megszűnik) 

Az ebbe a két csoportba tartozó bírósági eszközök megszűnnek. A szakmai értekezletekkel kapcsolatban a Bszi. kifejezetten rögzíti, hogy bírói testület, bírósági vezetők, illetve bírák tanácskozása nevében nem tehető közzé olyan jogértelmezési célú állásfoglalás, amelynek meghozatalára törvény nem ad felhatalmazást (Bszi. 27/A. §). Ez sajnálatos, hiszen a bíróságok hivatalos álláspontját csak akkor tudjuk meg, ha egy új jogszabályi rendelkezés kapcsán megszületnek az első kúriai határozatok (lehet, hogy csak évek múlva). Az elvi bírósági határozatról és az elvi bírósági döntésről szóló rendelkezések pedig egyszerűen kikerültek a Bszi.-ből. 

El lehet-e térni a precedensektől? 

Alsóbb fokon 

A Kúriához képest alsóbb fokon főszabály szerint a BHGy-ben közzétett Kúriai döntésektől nem szabad eltérni. Ha egy adott ügy bírája valamilyen ok miatt mégis szeretne eltérni a Kúria precedenseitől, ezt megteheti, azonban az eltérést a határozatában kifejezetten indokolnia kell. Az eltérés lehetséges okairól nem készült jogszabályi katalógus. Ilyen okok a miniszteri indokolásra hagyatkozva jellemzően a következők lehetnek: „a konkrét ügy elbírálásakor olyan új történeti körülmény vagy ismeret merül fel, amely kétségeket ébreszt a korábbi szabály alkalmazhatóságával szemben”, vagy „olyan új gazdasági és politikai feltételek állnak fenn, amelyek a szabály további, folyamatos alkalmazását lehetetlenné teszik”. Az, hogy helye van-e eltérésnek a precedensektől, szintén támadható fellebbezéssel és felülvizsgálattal is. Ha felek nem élnek minden jogorvoslati lehetőséggel, hanem „megbékélnek” az ítélettel, akkor természetesen a precedensektől való eltérés is jogerőre emelkedhet. 

Maga a Kúria 

Saját korábbi közzétett döntéseitől maga a Kúria sem térhet el, még indokolás mellett sem. Ha a Kúria maga kíván eltérni, vagy helyénvalónak látja azt, hogy az alsóbb fokú bíróság eltért, akkor jogegységi eljárást kell kezdeményeznie. Az eltérést tehát végső soron vagy kiküszöböli a Kúria, vagy az adott jogkérdés jogegységi eljárásba torkollik. 

Természetesen az eljárás egyik szakaszában sem kizárt, hogy a bíróság nem szándékosan, hanem „hallgatólagosan” tér el egy korábbi precedenstől, mert a bíróság nem észleli, hogy adott jogkérdésben már létezik precedens. Ez a hallgatólagos eltérés is hivatkozható mind a fellebbezési, mind a felülvizsgálati, mind a – következőkben részletezett – jogegységi panasz iránti kérelemben. 

A precedensek őre: a jogegységi panasz tanács 

A jogegységi panaszról általában 

Az eltérések felett a Kúria új szerve, a Bszi. módosítása folytán létrehozott jogegységi panasz tanácsa őrködik majd. A felek úgynevezett „jogegységi panaszt” nyújthatnak majd be a Kúriához a támadott határozat közlésétől számított 30 napon belül. A jogegységi panaszt nem a különböző eljárási kódexek, hanem a Bszi. új 12/A. fejezete szabályozza egységesen. 

Jogegységi panasz a Bszi. 41/B. §-át röviden összegezve akkor nyújtható be, ha 

• a Kúria az első fórum amely határozatában -jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül- eltér egy precedenstől; 

• egy indokolt eltérést tartalmazó alsóbb fokú jogerős határozatot a Kúria nem módosít: nem is folytatja le a felülvizsgálatot (pl. mert visszautasítja a kérelmet) vagy lefolytatja ugyan, de helybenhagyja az eltérést. 

A jogegységi panasz tanács először a beadvány befogadhatósága körében megvizsgálja, hogy az megfelel-e a törvényi feltételeknek. Ezután kerülhet sor az érdemi vizsgálatra. A jogegységi panasz iránti eljárásban végrehajtás felfüggesztésének is helye van, az erre irányuló kérelmet a panaszt tartalmazó beadványban kell előterjeszteni. 

A jogegységi panasz elbírálása 

A jogegységi panaszt az úgynevezett jogegységi panasz tanács bírálja el, melynek összetételét a Bszi. 41/A. §-a állapítja meg. A jogegységi panasz tanácsot a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese vezeti. A kilenctagú jogegységi panasz tanács az elnökből és további 8 tagból áll, a tagokat az elnök a Kúria kollégiumaiból jelöli ki úgy, hogy minden kollégiumból legalább 1-1 tagot ki kell jelölni. Az eljárásban, ha a tanács szükségesnek látja, tárgyalás is tartható. 

A jogegységi panasz lehetséges eredményei 

A jogegységi panasz tanács a panasz érdemi vizsgálata során a következő döntéseket hozhatja: 

• Ha a tanács a kérelmező állítása ellenére úgy ítéli meg, hogy a korábbi precedensektől valójában nem tértek el, akkor a panaszt elutasítja; 

• Ha úgy ítéli meg, hogy volt eltérés, de az nem volt indokolt, akkor a támadott határozatot hatályon kívül helyezi és a támadott határozatot hozó bíróságot új eljárásra utasítja; 

• Ha megállapítja, hogy volt eltérés és az helyénvaló volt, akkor a támadott határozatot helybenhagyja, és ez a döntés egyben jogegységi határozatnak számít, és mint ilyet, a Magyar Közlönyben is közzé kell tenni. 

Fontos kiemelni, hogy mind a jogegységi panaszt a befogadhatósági szakasz körében visszautasító, mind az érdemi szakaszban elutasító döntés megtámadható alkotmányjogi panasszal. 

Értékelés: erősödik az egységes jogalkalmazás, de sok a nyitott kérdés 

A precedensjog meghonosítása nem feltétlenül ördögtől való ötlet, ráadásul az EU-jog alkalmazása miatt már a magyar jogászoknak is lett benne némi gyakorlata. A helyi joggyakorlatok közös mederbe terelése mindenképp üdvözlendő. Azonban, főként a kezdeti időszakban, sok olyan kérdés merülhet majd fel, ami nehézségeket okozhat a bíróság előtti eljárásokban, és a jogértelmezés túlzott központosítása is aggályokat vethet fel. 

A jogegységi panasz tanács rendkívül erős jogkört kap, hiszen akár a Kúria ítélkező tanácsának a határozatát is megsemmisítheti. A magyar perjogi kodifikációnak régóta alapvető feltevése, hogy a hatékony per a gyors perrel egyenlő. Ehhez a feltevéshez képest az adott ügyben elhúzódó bizonytalanságot eredményezhet, ha a tanács az egységes joggyakorlat biztosítása miatt semmisít meg egy adott ügyben hozott jogerős határozatot. A megsemmisítéssel egy olyan jogvitát indít újra, ami az irányadó jogszabályoknak megfelelően már végigjárt egy, kettő, sőt, akár három (büntetőeljárásban akár egyenesen négy, más ok miatt megismételt eljárás esetén pedig akár még több) bíróságot.  

Kérdés továbbá, hogy mi lesz a régmúltban közzétett kúriai határozatokkal. Az eddig egyedül kötelező jogegységi határozatok kapcsán a Kúria egyesével mondja meg, hogy melyeket tekinti idejétmúltak. Ez a több ezerre rúgó egyedi határozatokban nyilvánvalóan lehetetlen. A korábban közzétett egyedi határozatok ráadásul sokszor nem következetes irányt jelölnek ki, sőt, olykor egymásnak is ellentmondanak. Ezért komoly feladatot fog jelenteni annak kiszemezgetése, hogy mely korábbi határozatok „igazán” precedens értékűek és melyek „kevésbé”. Kérdés az is, hogy hasonló vagy azonos jogkérdéssel foglalkozó, de egymásnak ellentmondóprecedenseknél érvényesülnek-e a jogszabályok értelmezése során alkalmazandó klasszikus elvek,  minthogy a későbbi lerontja a korábbit, és a speciális lerontja az általánosabbat? 

Az egységes joggyakorlat szempontjából bizonyos esetekben kifejezetten kontraproduktív lehet, hogy tilos a szakmai értekezletek állásfoglalásainak, illetve a elvi jelentőségű válogatott döntéseknek a publikálása. Számos jogi probléma kapcsán az ügy természetéből fakadóan célszerűtlen a legfelsőbb fórumig folytatni a harcot, hanem egyszerűbb betagozódni az első fokon eljáró fórum gyakorlata alá, és eleget tenni a hiánypótlásnak, vagy újra beadni a kifogásolt ügyiratot. Mivel az ilyen területeken sem precedensek, sem szakmai állásfoglalások nem jelölik majd ki az irányt, széttartóvá válhat a joggyakorlat. Ez a jelenség a cégeljárásokból már ismerős lehet az ügyvédeknek. A társasági jogi diszpozíció 2013-as bevezetése óta még sok alapvető jogkérdésben sincs egyértelmű bírósági gyakorlat, hiszen egy bejegyzésre irányuló cégeljárásban többnyire életszerűtlen a fellebbezés. Ha a szakmai értekezletek állásfogallásai sem nyújtanak majd mankót, akkor ez a jelenség több jogterületen is általános lehet. 

A precedensek „gondozása” és a mindennapi ítélkezési gyakorlat központosított formálása a Kúria elnöke (alelnöke) és az elnök által a tanácsba maga mellé kijelölt szűk személyi kör kezében összpontosul majd. A Kúria elnökének tisztsége nagyot mozdul a szervezetirányítás felől a jogalkalmazás érdemi befolyásolásának irányába. Tovább nő annak a jelentősége, hogy éppen ki tölti be a Kúria elnökének pozícióját. 

A szerző  a Jalsovszky Ügyvédi Iroda munkatársa

---