Módosul a polgári perrendtartás 2021-től – IV.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Országgyűlés 2020. november 17-én elfogadta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) módosítására beterjesztett T/13257. számú törvényjavaslatot (Pp. Novella). A cikksorozatban a november 26-án, a 2020. évi CXIX. törvénnyel kihirdetett Pp. Novella munkálatait irányító szakértőnk, dr. Wopera Zsuzsa mutatja be azokat a változásokat, amelyeket 2021. január 1-jétől már a folyamatban lévő polgári perekben is alkalmazni kell – ezúttal az általános rendelkezéseket és az elektronikus kapcsolattartást érintő változásokat.

A 2020. november 26-án, a 2020. évi CXIX. törvénnyel kihirdetett Pp. Novella több jelentős változást hoz a Pp. Általános rendelkezések címet viselő Második részében és a Pp. Tizedik részében szabályozott elektronikus kapcsolattartás területén is.

A Pp. Novella a Pp. hatásköri szabályain annyit változtat, hogy kibővíti a Pp. 20. § a) pontja alatt nevesített azon vagyonjogi perek körét (aa)-ae) pontok), amelyek pertárgyértéktől függetlenül a törvényszék hatáskörébe tartoznak, így:

af) a jogi személy tagjának és képviselőjének a tagsági, illetve képviseleti jogviszonyán alapuló felelősségével kapcsolatos perek,

ag) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek, továbbá

ah) a nemzetközi árufuvarozási és nemzetközi szállítmányozási perek.

Utalunk továbbá arra, hogy joggyakorlatban tapasztalható bizonytalanság kiküszöbölése érdekében a Pp. Novella kiegészíti a Pp. 7. § (1) bekezdésének 9. pontját, egyértelművé téve, hogy a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek közé tartoznak a jogi személy létesítő okirata vagy annak módosítása hatálytalanságának vagy létre nem jöttének megállapítása iránt indított perek is.

Az illetékességi szabályok körében is változást hoz a Pp. Novella, méghozzá a Pp. 26. §-ában foglalt kizárólagos illetékességi szabályok jogbiztonság előmozdítását célzó módosításával.

A Pp. 26. § (1) bekezdése módosításának célja, hogy, ha a fogyasztói szerződésből eredő jogvitákban az együttes perlés feltételei a pertársaságra vonatkozó szabályok szerint fennállnak, akkor az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt valamennyi alperes ellen megindítható legyen a per. A Pp. a gyengébb félnek tekintett fogyasztót akarja védeni a Pp. 26. § (1) bekezdésében foglalt szabállyal. Gyakran fordul elő ugyanakkor, például fogyasztói kölcsönszerződések esetén, hogy több adóssal kötik meg a kölcsönszerződést, de velük szemben, mivel nem azonos a lakóhelyük, a különböző bíróságok kizárólagos illetékessége miatt – annak ellenére, hogy az adósok egyetemlegesen kötelezettek – nem hozható egy perben döntés. Emiatt előfordulhat, hogy a különböző bíróságok előtt a párhuzamosan megindított perekben ugyanazon követelés tekintetében ellentétes döntés születik. Ezt a helyzetet szeretné orvosolni a Pp. Novella. Ehhez hasonlóan a Pp. 26. § (2) bekezdésének módosítása lehetővé teszi felelősségbiztosítási szerződéssel összefüggő perekben, hogy a több károsultat érintő káresemény vonatkozásában bármelyik károsult lakóhelye szerinti bíróság elbírálhassa a kártérítési igényt.

Fontos kiemelni, hogy a Pp. hatásköri és illetékességi szabályainak változásait a 2020. évi CXIX. törvény hatálybalépését, azaz 2021. január 1-je után indult ügyekben kell alkalmazni, azok, értelemszerűen a folyamatban levő ügyekben nem alkalmazhatók.

A Pp. Novella az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a Pp. 81. § (5) bekezdésének módosításával a jövőben már nem teszi kötelezővé a jogszabályban meghatározott költségjegyzék-nyomtatvány használatát a jogi képviselővel eljáró fél perköltségének felszámítására.

A Pp. Novella, ahogyan arra már a keresetlevél tartalmával összefüggésben is utaltunk a cikksorozat első részében, egyértelművé teszi a Pp. 112. §-ának módosításával, hogy a bíróság nem kérheti a féltől olyan azonosító vagy egyéb adat igazolását, amelyet az érintett szerv az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben előírt kötelezettsége alapján közzétett, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak kell tartalmaznia. E rendelkezést a természetes és nem természetes személy e törvény szerinti azonosító adatainak közlése esetén is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a fél által közölt adatok alapján a bíróság feladata az azonosító vagy egyéb adat ellenőrzése, illetve beszerzése, ha azokat közhiteles nyilvántartás (pl. cégnyilvántartás) tartalmazza.

A Pp. 74. §-ának módosítása kötelező jogi képviselet esetén a jogi képviselő hiányának jogkövetkezményeit teszi egyértelműbbé mind az első, mind a másodfokú eljárásban. A Pp. 74. §-ának módosítása világossá teszi, hogy a perorvoslati kérelmet előterjesztő félnek nem pusztán rendelkeznie kell jogi képviselővel, hanem a perorvoslati kérelmét kell jogi képviselő útján benyújtania. Fontos rendelkezést tartalmaz a Pp. 74. §-ának módosított (4) bekezdése a gyakorlatban felmerült problémákra reagálva. A módosítás szerint, ha a perorvoslati kérelmet előterjesztő fél jogi képviselete a perorvoslati eljárás során szűnik meg és megszűnt jogi képviseletének pótlásáról – a jogkövetkezményre figyelmeztető – bírósági felhívás ellenére nem gondoskodik, a perorvoslati kérelmet a bíróság visszautasítja. Ez azt jelenti, hogy eltérően az elsőfokú eljárásban érvényesülő szabállyal (Pp. 74. § módosított (2) bek.), nem az eljárás megszüntetésére kerül sor, hanem például a másodfokú eljárásban a fellebbezés visszautasítására. Ezzel egyértelművé válik, hogy eredményes perorvoslat hiányában a korábban meghozott ítélet hatálya fennmarad, az eldöntött jogvita ítélt dolognak minősül, és a visszautasítás a fellebbezéssel szemben előterjesztett fellebbezési ellenkérelem, illetve csatlakozó fellebbezés hatálytalanságát is maga után vonja. (Pp. 372. § (3) bek.)

Régi vitában foglal állást a Pp. Novella az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett személyek vagy az elektronikus kapcsolattartást választók esetében arra vonatkozóan, hogy e személyek a tárgyaláson becsatolhatnak-e iratot. Ezzel a kérdéssel a Jogászvilág portálon is foglalkoztunk, de az egyes bíróságokon széttartó joggyakorlat alakult ki, ami fennáll mind a mai napig, így szükséges volt normatív szinten szabályozni ezt a kérdést.

A Pp. Novella a Pp. 605. § (3) bekezdésének és a Pp. 608. § (1) bekezdésének módosításával egyértelművé teszi, hogy mind az elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek, mind az elektronikus kapcsolattartást választók számára megengedett, hogy a tárgyaláson benyújtsanak iratot. (Ez, megjegyzem, a hatályos Pp. 190. § (2) bekezdésének c) pontjából is levezethető.)

A módosítással világossá válik, hogy az elektronikus úton történő kézbesítés nem vonatkozik a tárgyaláson csatolt vagy kézbesíthető iratra, illetve határozat kézbesítésére, mivel a tárgyaláson jelenlévő személyek között az elektronikus kapcsolattartás nem értelmezhető. Ez a szabály egyébként összhangban áll az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési tv.) rendelkezéseivel is. Az E-ügyintézési tv. 8. § (2) bekezdése szerint ugyanis nincs helye elektronikus ügyintézésnek azon eljárási cselekmények esetében, ahol törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotott kormányrendelet az ügyfél személyes megjelenését vagy meghatározott okiratok másként nem pótolható benyújtását kötelezővé teszi. Tovább segíti e szabály értelmezését az E-ügyintézési tv. 8. § (4) bekezdése, amely szerint nincs helye elektronikus ügyintézésnek olyan eljárási cselekmény esetében, ahol ez nem értelmezhető.

A cikksorozat első részét itt , a másodikat itt , a harmadikat pedig itt olvashatják el.

(Folytatjuk)

---