A szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló európai polgárok gyakran kerülhetnek olyan helyzetbe, amelyben uniós jogi kérdésekben jártas ügyvédhez vagy közjegyzőhöz kell fordulniuk, ezért nagyon fontos, hogy a jogászok ne csak a hazai jogot ismerjék, hanem az uniós joganyagot is, és tisztában legyenek a különböző tagállamok igazságszolgáltatási rendszerével és a mögöttes szabályokkal. Számos olyan példát találunk az EU-ban, amely a jogászok közötti együttműködést segíti elő.
Dr. Lőrincz György 1973-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott, 1975-ben bírói-ügyészi szakvizsgát tett. 1975–1978 között a Fővárosi Munkaügyi Bíróság bírója. 1979–1982 között a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság elnöke. 1982–1985 az Igazságügyi Minisztérium osztályvezető helyettese. 1985–1988 a Pest Megyei Bíróság tanácselnöke. 1988–1990 ÁBMH Munkajogi Főosztály vezetője. 1990–1991 a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. 1991-től saját ügyvédi irodáját vezeti. Szakterülete a munkajog. Több kézikönyv, szakcikk szerzője, illetve társszerzője. Részt vett a jelenlegi hatályos Munka Törvénykönyve előkészítésében. A magyaros ételeket kedveli. Szabadidejében olvas, utazik, sportol.
Dr. Spielmann Éva 1994-ben az ELTE Jogi Karán diplomázott. Ügyvédjelölti időszakát a Déri & Lovrecz Ügyvédi Irodában töltötte. 1996 óta ügyvéd, 2000-ben alapította egyéni ügyvédi irodáját. Szakterülete a gazdasági jog. 2000-ben elvégezte a társasági szakjogász képzést. Szabadidejében utazik, színházba, koncertekre, ékszerkiállításokra jár. Autóban az Audi, ételben a japán konyha és édesanyja palacsintája a kedvence. Hobbija az asztrológia, a mandalafestés, ékszertervezés. Kedvenc ékszermárkája a Confetti.
„X”-es gyerekként előbb tanulta ki a nyomdai betűszedést, mint hogy helyet foglalhasson a jognak asztalánál; ma pedig, negyven év sikeres ügyvédi múlttal a háta mögött, 69 évesen leginkább egynapos bécsi sétákkal frissíti lelkét bíró feleségével közösen: vonatra szállva siklanak át az idilli világba. Galli Istvánt a gimnázium után csupán az Egyetemi Nyomda szakmunkásképzőjéig engedi a káderpolitika, ám ő ezt inkább a sors ajándékának, semmint kudarcnak tartja, hiszen „máig szakemberként értek az imádott könyvekhez; bántott ugyan, hogy nem kezdhettem meg a jogi tanulmányaimat, de sértődöttség vagy tüske azóta sincs bennem”. Az egyetemi létből való politikai kitaszítás annak ellenére nem okozott számára valódi keserűséget, hogy már általános iskolásként elhatározta, ügyvéd lesz belőle. Jóllehet jogász egy sem akadt addig a családban, mindössze egyetlen minisztériumi tisztviselő nagybácsi akad, aki egyáltalán valamilyen módon is összehozható az államigazgatási gépezettel, a jogalkalmazással. Végül is négy év kitérővel 1966-ban felveszik az ELTE jogi karára, amit 1971-ben végez el.
A közelmúltban megjelenő egészségügyi jogi tárgyú meritum – A vállalkozó orvosok nagy kézikönyve – a korábbi kiadás átdolgozott és hatályosított változata. Olyan szakkönyv, mely mindenképpen hiánypótló; eligazít az egészségügyi jogszabályok rengetegében, és nemcsak a vállalkozó orvosoknak nyújt segítséget, hanem azoknak a jogászoknak is, akik az egészségügy területén tevékenykednek. A könyv áttekinthető szerkezete és magas szakmai színvonala miatt oktatási tankönyvnek is kiváló, de ezen túlmenően ajánljuk mindenkinek, hiszen az egészségügyi ellátásban betegként, illetve leendő betegként valamennyien érdekeltek vagyunk. A könyv ugyanis kitér a betegek jogaira, az orvosok felelősségére, a fogyasztóvédelemre, a biztosítási rendszerre, a gyógyszerekkel kapcsolatos kérdésekre, az Egészségpénztárakra is.
Beszélgetés dr. Asztalos Dóra ügyvéddel
Beszélgetés dr. Kiss Daisy ügyvéddel, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkárával
Beszélgetés dr. Ferenczy Balázs József és dr. Weiszbart Tamás ügyvédekkel,
a KMEF & Partners Ügyvédi Társulás – Bank és Finanszírozási csoportjának – tagjaival
Fia köszörülte ki a csorbát, melyet Zimnic János a család apai-dédapai örökségén ejtett: építészként gyermeke folytatja azt a reáltudományos hagyományt, amely sorból egyedül ő maga lóg ki. De nem a kamaszkori lázadás viszi a humán világ, azaz az ügyvédség felé.
Időszerű lenne a sokszor kényszerűségből egyre divatosabbá váló mobilházak pontos definiálása, következésképp újraszabályozása, hiszen olyan speciális eszközről van szó, amelyről azt sem lehet például teljes bizonyossággal eldönteni: ingóság-e vagy ingatlan, s egyáltalán kell-e rá építési engedély, avagy sem. Mivel a hatóságok is bizonytalanok, az ország sok részén milliós bírságokkal fenyegetik a tulajdonosokat, míg esetleg néhány kilométerrel arrébb rájuk se hederítenek.
