Várandósan, biztonságban

Egy baba érkezése mélyreható változás az édesanyja életének minden szegmensére nézve, s nem kivétel ez alól a munkavállalói státusza sem. Minden munkáltató tudja, hogy a várandós, kisgyermekes munkavállalóra egy sor speciális szabály vonatkozik. Ebben a cikkben azt a témát járjuk körül, hogy miként kell eljárnia a munkáltatónak annak érdekében, hogy a gyermeket váró és nemrégen szült munkavállaló egészségi állapotának megfelelő munkakörülmények között a dolgozhasson, vagy amennyiben ez nem lehetséges, úgy mi a munkáltató teendője.


A munka törvénykönyvének általános, mindenkire kiterjedő szabálya szerint a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel reá hátrányos következményekkel nem járhat. Mint közismert, a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó üzemorvos véleményéből tájékozódik arról, hogy a munkavállaló munkakörének betöltésére alkalmas, nem alkalmas, vagy az üzemorvosi véleményben megjelölt korlátozásokkal alkalmas. A munkaköri alkalmassági orvosi vélemény a munkáltatót köti. Jogszabály (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről, 8. és 9. számú melléklet) határozza meg, hogy milyen kockázati tényezők, expozíciók esetén tiltott a várandós, anyatejet adó és nemrégen szült nők foglalkoztatása, továbbá milyen esetekben szükséges ehhez a munkáltató részéről e tekintetben külön kockázatelemzés. Egyes kockázati tényezők fennállása esetén már a korai várandósság vizsgálati feltételeinek és vizsgálatának biztosítása is kötelező. A korai várandósság védelme végett a fogamzóképes korú nő a jogszabályban meghatározott anyagokkal (ezek gyártásával, kiszerelésével, illetőleg növényvédő szerek esetében felhordásával) csak akkor foglalkoztatható, ha a munkáltató biztosítja a korai várandósság diagnosztizálásához szükséges gyorstesztet. A gyorstesztet a családtervezés előtt álló munkavállaló nő a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa útján kapja meg, ha a családtervezést neki bejelentette, és a gyorsteszt alkalmazásának módját, időpontját az orvossal ugyancsak előzetesen megbeszélte, és írásban nyilatkozik arról, hogy a megbeszélés értelmében megfelelően jár el, valamint a teszt eredményéről a foglalkozás-egészségügyi orvosát 24 órán belül tájékoztatja.

A fentiek alapján, ha a munkavállaló várandósságáról a munkáltató tudomást szerez, és ez feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására, a munkáltatónak soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot kell elrendelnie. Ugyanez a teendő, ha a várandós munkavállaló előre nem várt esemény során expozíciót szenved. Ha a vizsgálat eredményeképpen bebizonyosodik, hogy a várandós munkavállaló valóban nem foglalkoztatható a munkakörében, akkor a munkáltatónak az alábbi sorrend szerint kell gondoskodnia az érintett hölgy biztonságáról.

1) Első lépés: meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a várandós megye munkakörének változatlanul hagyásával, azonban egyes munkafeltételek, munkakörülmények módosításával lehetséges-e a további foglalkoztatás. Például lehetséges, hogy egy alapvetően ülőmunkát végző várandós munkavállaló számára, egyéni állapotára tekintettel a magzat, illetve a saját egészségét kockáztató tényező, hogy egy irodaépület lépcsőn megközelíthető, ötödik emeletén kell dolgoznia, azonban biztonságos foglalkoztatása már azzal megvalósítható, ha az épület bejáratához közeli, földszinti irodahelyiségben kap elhelyezést, vagy a munkáltató engedélyezi az otthonról való munkavégzést. Ilyenkor a szükséges feltételeket a munkáltatónak biztosítania kell, ha ezzel megoldható, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait betöltse. Fontos korlátozás, hogy a feleknek ennek során fokozottan kell ügyelniük a munkaviszony során megtartandó általános magatartási követelményeknek való megfelelésre, így különösen az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának, a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlásnak, kölcsönös együttműködési kötelezettségének (és ennek keretében a lényeges tényekről való kölcsönös tájékoztatás kötelezettségének), továbbá a munkáltató részéről a méltányos joggyakorlás követelményének megtartására. Az előbbi példánál maradva: tegyük fel, hogy a munkáltató a földszinti elhelyezést csupán egy másik műszakban tudná biztosítani, s e másik műszakra való átállás családi okból a munkavállalónak jelentős megterhelést jelentene. A munkáltató részéről az ilyen utasítás meghaladhatja a méltányos joggyakorlás követelményének kereteit, ilyenkor ez az opció nem jöhet szóba. Ugyanakkor a munkavállaló részéről is elvárt, hogy az elvárható együttműködést tanúsítsa az új munkafeltételek elfogadása során; azokat nem utasíthatja vissza visszaélésszerűen (pl. csupán vezetőinek “megtáncoltatása” céljából).

2) Második lépés: elképzelhető, hogy az adott munkavállaló esetében nem oldható meg, hogy a munkafeltételek, munkakörülmények átalakításával biztosítsák az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételrendszerét. Ennek oka lehet, hogy a munkaköri feladatok a várandóság vonatkozásában tiltott expozíciót jelentenek (pl. veszélyes anyagokkal kell dolgozni), de az is lehet, hogy az első lépés azért nem sikeres, mert a munkafeltételek, munkakörülmények – a fenti alapelvi követelmények között – nem módosíthatók megfelelően. Ilyenkor következő lépésként az kell megvizsgálni, hogy van-e olyan, másik munkakör, amelyet a munkavállaló a várandósága idején biztonsággal be tudna tölteni. Annak eldöntéséhez, hogy milyen más munkakör ajánlható fel a munkavállaló részére, szintén a foglalkozás-egészségügyi orvos által kiállított munkaköri alkalmassági vélemény irányadó. Hangsúlyozni kell, hogy míg az első lépés szerinti munkáltatói intézkedések főszabály szerint a munkáltató egyoldalú, utasításadási jogkörében végrehajtható cselekmények (ha azokhoz a munkaszerződés módosítása egyéb okból nem szükséges, vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretei között megvalósíthatók), addig a munkakör módosítására a formaszerű munkaszerződés módosítás keretében kerülhet sor, amelyhez a felek közös megegyezése szükséges. A munkáltató e körben tehát arra köteles, hogy a munkaszerződés módosításra megfelelő ajánlatot adjon, de a módosítás csak akkor jön létre, ha azt a munkavállaló el is fogadja. Fontos érvényességi kellék, hogy a módosítást írásba kell foglalni. Amennyiben azonban erre valami oknál fogva nem kerül sor, de a felek szóban megállapodnak, és a módosításnak megfelelő állapot későbbi együttműködésük során ténylegesen megvalósul (tehát a munkavállaló az új munkakörében dolgozik stb.), úgy nem tekinthető érvénytelennek az írásbeli forma elhagyásával történt megállapodás.

A munkakör módosításáról szóló megállapodást célszerű határozott időre, mégpedig a munkavállaló születendő gyermeke egyéves koráig megkötni. (Eddig az időpontig kötelező ugyanis a munkakör fentiek szerinti, megfelelő módosítása.) Ennek az az előnye, hogy a határozott idő lejártával, automatikusan visszaáll a munkavállaló eredeti munkaköre a munkaszerződés feltételrendszerében, ehhez tehát a felek újabb gondozására, megállapodására nem lesz szükség.

Okos Irat Munkaügyi Modul

A munkavállaló a felajánlott munkakörnek megfelelő alapbérre jogosult azzal, hogy ez a munkaszerződés szerinti alapbérénél kevesebb nem lehet. Ha tehát pl. a gyártósori operátor munkavállaló nőt rezgés- és zajártalomra tekintettel nem lehet eredeti munkakörében foglalkozni, és a feleknek sikerül megállapodniuk abban, hogy irodai, adminisztrátori munkakörbe kerüljön át, azt az alapbért kell részére folyósítani, amely két munkakörre vonatkozó alapbér közül a magasabb.

3) Harmadik lépés: lehetséges, hogy a munkakör-módosításával sem oldható meg a várandós munkavállaló foglalkoztatása. Ebben az esetben is érvényes ugyanis, hogy a munkavállaló nem kényszeríthető a munkakör módosításával kapcsolatos megállapodás aláírására. A következetes bírói gyakorlat szerint ebben az esetben sem lehet egy munkáltatói felmondás jogszerű indoka az, hogy a munkavállaló elutasította a módosításra vonatkozó ajánlatot. Ha a várandós munkavállaló az eredeti munkakörében a munkaköri alkalmassági vélemény alapján nem foglalkoztatható, és az első vagy második lépés szerint sem sikerült megoldást találni erre a helyzetre, akkor egyetlen jogszerű lehetősége van a munkáltatónak: a munkavállalót a munkavégzés és rendelkezésre állás alól fel kellett menteni.

A felmentés idejére a munkavállalót alapbére illeti meg. Ez kellemetlenül érintheti azt a munkavállalót, akinek a díjazás jelentős részben pl. bérpótlékokból vagy az részét nem képező teljesítménydíjazásból áll. Továbbá: még az alapbér sem jár annak a munkavállalónak, aki a részére felajánlott, és egészségi állapotának megfelelő munkakört – a törvény megfogalmazása szerint – “alapos ok” nélkül nem fogadta el. Hogy mi számít ilyen alapos oknak, azt a jogszabály közelebbről nem határozza meg, hanem ezt esetről-esetre, az összes körülmény mérlegelésével kell eldönteni. Például lehetséges, hogy a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának ugyan megfelelő, de eredeti munkaköréhez, szakképzettségéhez-végzettségéhez, hierarchiában elfoglalt helyéhez képest jelentősen alacsonyabb pozíciót, vagy nagyon kedvezőtlen munkaidő-beosztási, megközelítési feltételekkel járó munkakört ajánl fel. Ezek vonatkozásában joggal hivatkozik arra a munkavállaló, hogy alapos oka van arra, hogy megtagadja a munkaszerződés-módosítás aláírását. Amennyiben azonban ilyen alapos indoka nem áll fent, akkor – a fent írtakkal összhangban – a módosításhoz való munkavállalói hozzájárulás ugyan megtagadható, azonban ezzel a munkavállaló az kockáztatja, hogy a fizetés nélküli távollétre kényszerül. (Ettől függetlenül, veszélyeztetett várandósága esetén természetesen keresőképtelen állományba vehető, és részére táppénzt kell folyósítani.)

A fenti munkáltatói kötelezettségeket – amint arra már fentebb is utaltunk – a várandóság teljes idejére, továbbá az ezt követő időszakban, egészen a születendő kisgyermek egyéves koráig meg kell tartani. A régi munkakörre való visszaállítás azonban fokozott körültekintést igényel, ha a munkavállaló egyéves korát követően, de a munkába állása után még szoptatja a gyermekét, hiszen az anyatejet adó nőkre is speciális foglalkozás-egészségügyi korlátozások vonatkozók. Szükség esetén ilyenkor szintén soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot kell kezdeményezni, és annak eredményét mindenképpen figyelembe kell venni.



Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2020 – 31. hét
2020. augusztus 3.

Jogszabályfigyelő 2020 – 31. hét

Alábbi cikkünkben tekintettel arra, hogy a 2020/177–180. számú Magyar Közlönyökben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a törvényhozás hírei közül válogattunk.

Pályaváltó jogászok: jogászból szoftverfejlesztő – Interjú dr. Németh Istvánnal
2020. július 29.

Pályaváltó jogászok: jogászból szoftverfejlesztő – Interjú dr. Németh Istvánnal

Egy életre szól a jogászi karrier? Vannak akik szerint igen, mások azonban nem így gondolják, és néhány év jogászi munka után szakmát váltanak. Mi vezet egy ilyen döntéshez, és milyen nehézségekkel kell megküzdeni az út során? Dr. Németh Istvánnal beszélgettünk, aki a szoftverfejlesztői pályát választotta új hivatásaként.

Az Alkotmánybíróság előtt az Üttv. alaptörvény-ellenssége
2020. július 28.

Az Alkotmánybíróság előtt az Üttv. alaptörvény-ellenssége

A Kúria az előtte adóügyi közigazgatási jogvita tárgyában folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 20. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését, valamint alkalmazásának kizárását a folyamatban lévő ügyekben.