Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy baba érkezése mélyreható változás az édesanyja életének minden szegmensére nézve, s nem kivétel ez alól a munkavállalói státusza sem. Minden munkáltató tudja, hogy a várandós, kisgyermekes munkavállalóra egy sor speciális szabály vonatkozik. Ebben a cikkben azt a témát járjuk körül, hogy miként kell eljárnia a munkáltatónak annak érdekében, hogy a gyermeket váró és nemrégen szült munkavállaló egészségi állapotának megfelelő munkakörülmények között a dolgozhasson, vagy amennyiben ez nem lehetséges, úgy mi a munkáltató teendője.
A munka törvénykönyvének általános, mindenkire kiterjedő szabálya szerint a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel reá hátrányos következményekkel nem járhat. Mint közismert, a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó üzemorvos véleményéből tájékozódik arról, hogy a munkavállaló munkakörének betöltésére alkalmas, nem alkalmas, vagy az üzemorvosi véleményben megjelölt korlátozásokkal alkalmas. A munkaköri alkalmassági orvosi vélemény a munkáltatót köti. Jogszabály (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről, 8. és 9. számú melléklet) határozza meg, hogy milyen kockázati tényezők, expozíciók esetén tiltott a várandós, anyatejet adó és nemrégen szült nők foglalkoztatása, továbbá milyen esetekben szükséges ehhez a munkáltató részéről e tekintetben külön kockázatelemzés. Egyes kockázati tényezők fennállása esetén már a korai várandósság vizsgálati feltételeinek és vizsgálatának biztosítása is kötelező. A korai várandósság védelme végett a fogamzóképes korú nő a jogszabályban meghatározott anyagokkal (ezek gyártásával, kiszerelésével, illetőleg növényvédő szerek esetében felhordásával) csak akkor foglalkoztatható, ha a munkáltató biztosítja a korai várandósság diagnosztizálásához szükséges gyorstesztet. A gyorstesztet a családtervezés előtt álló munkavállaló nő a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa útján kapja meg, ha a családtervezést neki bejelentette, és a gyorsteszt alkalmazásának módját, időpontját az orvossal ugyancsak előzetesen megbeszélte, és írásban nyilatkozik arról, hogy a megbeszélés értelmében megfelelően jár el, valamint a teszt eredményéről a foglalkozás-egészségügyi orvosát 24 órán belül tájékoztatja.
A fentiek alapján, ha a munkavállaló várandósságáról a munkáltató tudomást szerez, és ez feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására, a munkáltatónak soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot kell elrendelnie. Ugyanez a teendő, ha a várandós munkavállaló előre nem várt esemény során expozíciót szenved. Ha a vizsgálat eredményeképpen bebizonyosodik, hogy a várandós munkavállaló valóban nem foglalkoztatható a munkakörében, akkor a munkáltatónak az alábbi sorrend szerint kell gondoskodnia az érintett hölgy biztonságáról.
1) Első lépés: meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a várandós megye munkakörének változatlanul hagyásával, azonban egyes munkafeltételek, munkakörülmények módosításával lehetséges-e a további foglalkoztatás. Például lehetséges, hogy egy alapvetően ülőmunkát végző várandós munkavállaló számára, egyéni állapotára tekintettel a magzat, illetve a saját egészségét kockáztató tényező, hogy egy irodaépület lépcsőn megközelíthető, ötödik emeletén kell dolgoznia, azonban biztonságos foglalkoztatása már azzal megvalósítható, ha az épület bejáratához közeli, földszinti irodahelyiségben kap elhelyezést, vagy a munkáltató engedélyezi az otthonról való munkavégzést. Ilyenkor a szükséges feltételeket a munkáltatónak biztosítania kell, ha ezzel megoldható, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait betöltse. Fontos korlátozás, hogy a feleknek ennek során fokozottan kell ügyelniük a munkaviszony során megtartandó általános magatartási követelményeknek való megfelelésre, így különösen az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának, a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlásnak, kölcsönös együttműködési kötelezettségének (és ennek keretében a lényeges tényekről való kölcsönös tájékoztatás kötelezettségének), továbbá a munkáltató részéről a méltányos joggyakorlás követelményének megtartására. Az előbbi példánál maradva: tegyük fel, hogy a munkáltató a földszinti elhelyezést csupán egy másik műszakban tudná biztosítani, s e másik műszakra való átállás családi okból a munkavállalónak jelentős megterhelést jelentene. A munkáltató részéről az ilyen utasítás meghaladhatja a méltányos joggyakorlás követelményének kereteit, ilyenkor ez az opció nem jöhet szóba. Ugyanakkor a munkavállaló részéről is elvárt, hogy az elvárható együttműködést tanúsítsa az új munkafeltételek elfogadása során; azokat nem utasíthatja vissza visszaélésszerűen (pl. csupán vezetőinek „megtáncoltatása” céljából).
2) Második lépés: elképzelhető, hogy az adott munkavállaló esetében nem oldható meg, hogy a munkafeltételek, munkakörülmények átalakításával biztosítsák az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételrendszerét. Ennek oka lehet, hogy a munkaköri feladatok a várandóság vonatkozásában tiltott expozíciót jelentenek (pl. veszélyes anyagokkal kell dolgozni), de az is lehet, hogy az első lépés azért nem sikeres, mert a munkafeltételek, munkakörülmények – a fenti alapelvi követelmények között – nem módosíthatók megfelelően. Ilyenkor következő lépésként az kell megvizsgálni, hogy van-e olyan, másik munkakör, amelyet a munkavállaló a várandósága idején biztonsággal be tudna tölteni. Annak eldöntéséhez, hogy milyen más munkakör ajánlható fel a munkavállaló részére, szintén a foglalkozás-egészségügyi orvos által kiállított munkaköri alkalmassági vélemény irányadó. Hangsúlyozni kell, hogy míg az első lépés szerinti munkáltatói intézkedések főszabály szerint a munkáltató egyoldalú, utasításadási jogkörében végrehajtható cselekmények (ha azokhoz a munkaszerződés módosítása egyéb okból nem szükséges, vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretei között megvalósíthatók), addig a munkakör módosítására a formaszerű munkaszerződés módosítás keretében kerülhet sor, amelyhez a felek közös megegyezése szükséges. A munkáltató e körben tehát arra köteles, hogy a munkaszerződés módosításra megfelelő ajánlatot adjon, de a módosítás csak akkor jön létre, ha azt a munkavállaló el is fogadja. Fontos érvényességi kellék, hogy a módosítást írásba kell foglalni. Amennyiben azonban erre valami oknál fogva nem kerül sor, de a felek szóban megállapodnak, és a módosításnak megfelelő állapot későbbi együttműködésük során ténylegesen megvalósul (tehát a munkavállaló az új munkakörében dolgozik stb.), úgy nem tekinthető érvénytelennek az írásbeli forma elhagyásával történt megállapodás.
A munkakör módosításáról szóló megállapodást célszerű határozott időre, mégpedig a munkavállaló születendő gyermeke egyéves koráig megkötni. (Eddig az időpontig kötelező ugyanis a munkakör fentiek szerinti, megfelelő módosítása.) Ennek az az előnye, hogy a határozott idő lejártával, automatikusan visszaáll a munkavállaló eredeti munkaköre a munkaszerződés feltételrendszerében, ehhez tehát a felek újabb gondozására, megállapodására nem lesz szükség.
A munkavállaló a felajánlott munkakörnek megfelelő alapbérre jogosult azzal, hogy ez a munkaszerződés szerinti alapbérénél kevesebb nem lehet. Ha tehát pl. a gyártósori operátor munkavállaló nőt rezgés- és zajártalomra tekintettel nem lehet eredeti munkakörében foglalkozni, és a feleknek sikerül megállapodniuk abban, hogy irodai, adminisztrátori munkakörbe kerüljön át, azt az alapbért kell részére folyósítani, amely két munkakörre vonatkozó alapbér közül a magasabb.
3) Harmadik lépés: lehetséges, hogy a munkakör-módosításával sem oldható meg a várandós munkavállaló foglalkoztatása. Ebben az esetben is érvényes ugyanis, hogy a munkavállaló nem kényszeríthető a munkakör módosításával kapcsolatos megállapodás aláírására. A következetes bírói gyakorlat szerint ebben az esetben sem lehet egy munkáltatói felmondás jogszerű indoka az, hogy a munkavállaló elutasította a módosításra vonatkozó ajánlatot. Ha a várandós munkavállaló az eredeti munkakörében a munkaköri alkalmassági vélemény alapján nem foglalkoztatható, és az első vagy második lépés szerint sem sikerült megoldást találni erre a helyzetre, akkor egyetlen jogszerű lehetősége van a munkáltatónak: a munkavállalót a munkavégzés és rendelkezésre állás alól fel kellett menteni.
A felmentés idejére a munkavállalót alapbére illeti meg. Ez kellemetlenül érintheti azt a munkavállalót, akinek a díjazás jelentős részben pl. bérpótlékokból vagy az részét nem képező teljesítménydíjazásból áll. Továbbá: még az alapbér sem jár annak a munkavállalónak, aki a részére felajánlott, és egészségi állapotának megfelelő munkakört – a törvény megfogalmazása szerint – „alapos ok” nélkül nem fogadta el. Hogy mi számít ilyen alapos oknak, azt a jogszabály közelebbről nem határozza meg, hanem ezt esetről-esetre, az összes körülmény mérlegelésével kell eldönteni. Például lehetséges, hogy a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának ugyan megfelelő, de eredeti munkaköréhez, szakképzettségéhez-végzettségéhez, hierarchiában elfoglalt helyéhez képest jelentősen alacsonyabb pozíciót, vagy nagyon kedvezőtlen munkaidő-beosztási, megközelítési feltételekkel járó munkakört ajánl fel. Ezek vonatkozásában joggal hivatkozik arra a munkavállaló, hogy alapos oka van arra, hogy megtagadja a munkaszerződés-módosítás aláírását. Amennyiben azonban ilyen alapos indoka nem áll fent, akkor – a fent írtakkal összhangban – a módosításhoz való munkavállalói hozzájárulás ugyan megtagadható, azonban ezzel a munkavállaló az kockáztatja, hogy a fizetés nélküli távollétre kényszerül. (Ettől függetlenül, veszélyeztetett várandósága esetén természetesen keresőképtelen állományba vehető, és részére táppénzt kell folyósítani.)
A fenti munkáltatói kötelezettségeket – amint arra már fentebb is utaltunk – a várandóság teljes idejére, továbbá az ezt követő időszakban, egészen a születendő kisgyermek egyéves koráig meg kell tartani. A régi munkakörre való visszaállítás azonban fokozott körültekintést igényel, ha a munkavállaló egyéves korát követően, de a munkába állása után még szoptatja a gyermekét, hiszen az anyatejet adó nőkre is speciális foglalkozás-egészségügyi korlátozások vonatkozók. Szükség esetén ilyenkor szintén soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot kell kezdeményezni, és annak eredményét mindenképpen figyelembe kell venni.
