Versenyfutás a funtineli boszorkányért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, a per tárgyát Wass Albert (1908-1998) által 1959-ben írt mű, „A funtineli boszorkány” című regény képezte. A szerző és az alperes alapítvány között 1997-ben megkötött szerződés értelmében a mű szerzői vagyoni jogaival az alperes rendelkezik, aki 2006-ben opciós szerződést kötött a Kft-vel, aminek a felperes az ügyvezetője volt. A szerződés szerint a jogtulajdonos az előállítóra átruházta a mű kizárólagos felhasználási jogát, forgatókönyvírás és a forgatókönyvnek a szerződésben nevesített felhasználása céljából. Ez a megfilmesítési jog az előállítót…

Ami a tényállást illeti, a per tárgyát Wass Albert (1908-1998) által 1959-ben írt mű, „A funtineli boszorkány” című regény képezte. A szerző és az alperes alapítvány között 1997-ben megkötött szerződés értelmében a mű szerzői vagyoni jogaival az alperes rendelkezik, aki 2006-ben opciós szerződést kötött a Kft-vel, aminek a felperes az ügyvezetője volt. A szerződés szerint a jogtulajdonos az előállítóra átruházta a mű kizárólagos felhasználási jogát, forgatókönyvírás és a forgatókönyvnek a szerződésben nevesített felhasználása céljából. Ez a megfilmesítési jog az előállítót a szerződés aláírásától számított három évig illette meg. A szerződés értelmében a felek egy későbbi időpontban, de legkésőbb a filmforgatás megkezdésének napján végleges megfilmesítési és felhasználási szerződést kötnek egymással, amelyben szabályozzák a jogtulajdonos és az előállító jogátruházási és szerzői jogvédelem alá tartozó felhasználási jogait és a kötelezettségeit.

2007-ben a felek együttműködési megállapodást írtak alá, amelyben megismételték az opciós szerződésben foglaltakat. A megfilmesítési jogok érvényességét az aláírástól számított három évben határozták meg, és rendelkeztek arról, hogy a megállapodásban foglaltakat előszerződés jellegűnek minősítik. Rendelkezésük szerint a korábban kötött szerződések hatályukat vesztik. 2009. február 12-án a működési megállapodást további két évre meghosszabbították.

A felperes 2011-ben eladta a Kft.-ben lévő tulajdonrészét egy olyan megállapodás keretében, amelyben a Kft. az ismertetett szerződésekből származó összes jogot és kötelezettséget a felperesre ruházta át. A felperes válik az együttműködési megállapodásban és a szerződés meghosszabbításában szerződő féllé, őt illették meg e szerződésekben a Kft. részére biztosított jogok, illetve terhelték a kötelezettségek. A felek rögzítették, hogy a felperes és a Kft. írásban tájékoztatja az alperest a szerződésről.

A felperes keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy az előszerződés alapján hozza létre a felperes és az alperes között a mű megfilmesítése tárgyában a megfilmesítési szerződést, és állapítsa meg annak tartalmát. Az alperes vitatta a felperes kereshetőségi jogát. Álláspontja szerint a Ptk. a szerződésátruházást, mint jogintézményt nem ismeri, ettől függetlenül az engedményezés és tartozásátvállalás szabályai alkalmazása körében a tartozás a felperes mint magánszemély által történő átvállalásához semmilyen formában nem járult hozzá, így a jogügylet érvénytelen. Érvelése szerint a Kft. a megfilmesítési jogát a meghosszabbított szerződés alapján 2011. február 12-éig gyakorolhatta volna, erre azonban nem került sor. Az, hogy utóbb a felperessel tárgyalt, nem tekinthető a szerződésátruházás elismerésének, az valójában egy új, az előszerződéstől független szerződés megkötését jelentette volna.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította keresetet. Úgy ítélte meg, hogy a megállapodás olyan opciós szerződés, amely alapján a felhasználási opció jogosultja, a Kft. a szerződés tartama alatt egyoldalú nyilatkozatával létrehozhat egy felhasználási szerződést, vagyis felhasználási jogot keletkeztethet a saját maga javára. A Kft. és az alperes között létrejött és meghosszabbított együttműködési szerződés a bíróság szerint jövőben megalkotandó mű felhasználására vonatkozó előszerződésnek tekinthető. Mivel azonban az együttműködési megállapodás nyelvtanilag és szerkezetileg is elkülöníti a megfilmesítéssel, a film elkészítésével, előállításával, sokszorozásával kapcsolatos jogokat az elkészült filmnek a forgalmazásával és másodlagos felhasználásával kapcsolatos jogoktól, és e jogok átruházására vonatkozó engedély azonban csak a film forgalmazásával és másodlagos felhasználásával kapcsolatos jogokra vonatkozik, így a Kft. és a felperes közötti megállapodást nem lehet úgy értelmezni, hogy az a megfilmesítéssel kapcsolatos jogokra is vonatkozna.

Nincs akadálya annak, hogy az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedje harmadik személy részére, ehhez azonban szükséges a szerződés eredeti alanyainak és a harmadik személynek az együttes, háromoldalú megállapodása, amire azonban nem került sor. Az alperes több alkalommal is jelezte, hogy az előszerződésből származó jogokat és kötelezettségeket az ő beleegyezése nélkül nem lehet átruházni. Mindez ugyanakkor nem zárja ki, hogy az alperes tárgyalásokat folytasson a felperessel egy esetleges szerződés megkötéséről.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletet. Kiemelte, hogy a Kft. és a felperes közti megállapodás tartalmát nem lehet úgy értelmezni, hogy az a megfilmesítéssel kapcsolatos jogokra is vonatkozna. A felek között háromoldalú megállapodás nem jött létre, a szerződésben biztosított, meghosszabbított határidő is eltelt, ezért a felperes igénye a megfilmesítési szerződés létrehozására vonatkozó igénye alaptalan.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felülvizsgálati kérelemben a döntés hatályon kívül helyezését kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria nem értett egyet azon felperesi érveléssel, hogy a Kft.-vel létrejött megállapodással megszerezte a Kft.-től az alperessel kötött szerződésben biztosított jogokat és kötelezettségeket, így a Kft. helyett ő áll az alperessel szerződő fél pozíciójában. Ezek alapján nem látott lehetőséget arra, hogy a bíróság hozzon létre a szerzői vagyoni jog jogosultja és a felperes között felhasználási szerződést, amely az alperes és a Kft. között előszerződés jellegűnek minősített szerződésben biztosított megfilmesítésre vonatkozó szerződéskötési jogosultságon alapul. Az eljárt bíróságokhoz hasonlóan a Kúria is a felperes perbeli legitimációjának hiányát állapította meg két okból is. Egyrészt az alperes és a Kft. között létrejött megállapodásban a Kft. csupán a már elkészült filmmel kapcsolatos jogok vonatkozásában kapott engedélyt a további felhasználás engedélyezésére, így a megfilmesítéssel, a film előállításával kapcsolatos jogokat nem adhatta tovább. Másrészt az engedményezés és tartozásátvállalás szabályainak alkalmazását sem látta megállapíthatónak, mivel nem jött létre olyan tartalmú írásos megállapodás, amelyben a Kft. az alperessel fennálló szerződéses viszonyából eredő jogait a felperesre engedményezte, illetve kötelezettségeit a felperes átvállalta, és mindehhez az alperes is hozzájárulását adta.

A Kúria szerint az egyes levélváltások, tárgyalások, szerződéstervezetek nem értelmezhetőek alperesi hozzájárulásként, mivel a szerzői jogi törvény értelmében [45. § (1) bekezdés] a felhasználási szerződést írásba kell foglalni. Bár a Ptk. szerint a jogosult követelését (az opciós felhasználási jogot) szerződéssel másra átruházhatja, és a jogosulti oldalon bekövetkező alanyváltozás esetén nem szükséges az eredeti szerződés kötelezettjének a hozzájárulása, ugyanakkor a jogosult személyéhez kötött követelések esetében engedményezésnek nincs helye. A szerzői jogi törvény értelmében a szerző felhasználásra, illetve a felhasználás engedélyezésére vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető. A szerződéses pozícióban történő alanyváltozáshoz az alperes kifejezett írásbeli hozzájárulásának hiányában a felperes az előszerződés alapján a szerződés létrehozását nem követelheti.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.671/2017.) a Kúriai Döntések 2018/8. számában 228. szám alatt jelent meg.