Jogrendszerek a Digitális Társadalomban – V.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szakértői rendszereket a mesterséges intelligencia felé vezető út egyik döntő lépésének tekinti az informatikai szakirodalom. Ám legfejlettebb változatai sem döntenek, csupán lehetőségeket kínálnak fel. Döntéselőkészítő szerepben jelennek meg, megkérdőjelezik a jogban hagyományosan kialakult tudásmonopóliumokat (kommentárok, felsőbb bírósági döntések, szakértők). Velük új fejezet kezdődött, mely út a digitális bíróságok és igazságszolgáltatás ideája felé vezet.

V. Átrendeződés az előszobában

A történelem során az igazságszolgáltatás az adott korhoz és társadalmakhoz illeszkedik. Így van ez a Digitális Társadalomban is, napjainkban szervezeti reformok, forradalmi technikák és digitális eszközök, megújult igazságügyi szolgáltatások tucatjaival találkozunk. Az eljárásjogok új normái, a bírósági szervezet életét befolyásoló, korábban nem ismert szabályok jelzik e trendet.[1] Az ügyfelek és hivatalok kapcsolata sem hasonlítható össze a tizenöt évvel ezelőttivel, köszönhetően az elektronikus kapcsolattartásnak, az e-mail használatának, az internetnek. A köz- és a magánjog megkezdték alkalmazkodásukat a Digitális Társadalom igényeihez.

A változásokat azonban a jogi rendszert alakító aktorok heves kritikája kíséri. Hiányolják az átalakulások irányának átláthatóságát, felróják a megnyíló új játszótér szabályainak bizonytalanságát. Felnyíltak azonban a jogtörténet évtizedek óta lezártnak tekintett aktái is. A nem jogi és a jogi szabályozás határai ismét egymásnak feszülnek (pl. informatikailag szabályozott bitcoin contra állami pénzügyi jog), s kérdésessé váltak a centrális és bürokratikus jogalkotás/jogalkalmazás bevált hagyományai (pl. internetes gyűlöletbeszéd cenzúrázásának lehetősége/lehetetlensége). A társadalmi ágensek egyre gyakrabban lépnek ki a konfliktusmegoldást hivatásosan űző bíróságok hatóköréből, így részben annullálták az utóbbi évtizedek nagy jogpolitikai felfedezését, a mediációt. Önálló website-okat rendeztek be jogi ügyeik gyors és megbízható elintézésére, szakértői fórumokat működtetnek, online tanácsadói hálózatot hívtak életre. Forrongás az igazságszolgáltatás előszobájában.

Az új fejlemények nem máról holnapra jelentkeztek, sőt a szakítás sem kezdődött radikális lépésekkel. A domainnév-regisztrációkkal összefüggő vitákat például még mai is a mediációs rendszer keretei között intézik, de a Regisztrációs Döntnökök eljárása, valamint a vitarendezés szabályzata jelzik, mindez már nem a hagyományos igazságszolgáltatási térbe tartozik.[2] A magyarországi domain-nevekkel (.hu) kapcsolatos vitáktól külön intézik (speciális jogszabály alapján) az európai domain-nevekre (.eu) vonatkozó konfliktusokat, a hierarchikus rendszer csúcspontján pedig (főleg a területhez nem köthető tartománynevek és IP-címek esetében) az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) áll. Az eljárások nyilvánossága minden szinten alkalmazkodik az internetes korszakhoz.[3]

E tények megismerhetők a Wikipédiából, melynek hálózatában jelentős és hatékony belső vitarendezési fórumrendszer alakult ki. A Wikipédia már önmagában is a társadalom strukturális szerepmegosztására épülő digitális tér[4], így fel kellett készülnie a belső és a külső szereplők (felhasználók, cikkírók, amatőr szerkesztők, stb.) konfliktusainak rendezésére.[5] Kialakult egy olyan belső közvetítői rendszer, amely semleges harmadik személy (személyek) közbenjárására épül. A német lapoldalon a kezdetektől fogva működött az úgynevezett közvetítő testület (Vermittlungsausschuss), 2007-től pedig szabályos döntőbizottság (Schiedsgericht) kezdte meg a munkáját. A döntőbizottság a konfliktusok feloldásának végső fóruma, a felek maguk döntik el, a döntőbizottság elé viszik-e ügyüket vagy nem. A közvetítő testületnek nincsenek állandó tagjai, a közvetítést végzők önkéntes mediátorok, akiknek listáját az interneten közzéteszik. A döntőbizottság ellenben tíz állandó tagból áll, például korábbi Wikipédia-tagokból, névsoruk megtalálható az interneten. A döntéseket legalább öt tagnak kell meghoznia. Az eljárásokban a feleknek jogukban áll úgynevezett „harmadik véleményt” beszerezni, amire a Wikipédia megfelelő felülete kínál platformot.

A konfliktusok – így az eljárások, döntések is – a digitális tudástérhez igazodnak. Megkülönböztetünk kizárásra/lezárásra irányuló eljárást (az oldal, a felhasználó kizárása), illetve a tudástér működéséhez kapcsolódó egyéb konfliktusok feloldására irányuló vitarendezést (vélemény-elutasítás, revíziókérés, kiegészítés megtagadása stb.).[6] A különböző nyelvű oldalak és elemzések nem határolják el meggyőzően egymástól a különböző típusú, rendezni szánt vitákat. A magyar nyelvű felhívás szerint az „Irányelv” rendszeres és durva megsértése, a vandalizmus esetei – ez gyors és azonnali kizárással járhat – nem tartoznak a vitarendezés alá, míg a németországi szakirodalom a kizárást e körbe sorolja.[7]

A Wikipédia-társadalom döntőbizottsága, valamint a domain-név használatából eredő konfliktusok rendezése mindezek ellenére alapvetően eltér a hagyományos döntőbizottsági (avagy más, pl. bírósági) eljárásoktól. Ami az eltérést konfigurálja az a digitális és globális tér, az a tér, ahol az eljárások zajlanak. Már Manuel Castells korai munkájában felhívta a figyelmet a tér (és az idő) átalakulására a digitális (információs) társadalomban.[8] A digitális világban a tér globalizálódik, hálózati áramlások terévé válik, virtualizálódik – írta.[9] A kibertér tartományai összetettek saját önálló szerkezetből álló térformák, közöttük a térhálózatok közvetítenek.[10]  Amíg korábban akár a hatalom, akár az igazságszolgáltatás a fizikai tér látható, tapintható, kézzelfogható eleme volt, mindez a kibertérben konstitutív valóságként funkcionál.[11] Nem a fizikai közvetlenség, hanem a kommunikáció dominál, s nem kerülhető meg az érintettek aktív eljárási részvétele sem. Lényegében mindegy, hogy a döntőbizottság, egyeztető bizottság melyik földrajzi helyen székel, tagjai melyik országban, vagy városban intézik az ügyeiket. Látható, formálódik a digitális bíráskodás egyik nagy problémaköre, a közvetlenség elvesztéséből adódó feszültségek rendszere.

A digitális hálózaton operáló szervezetek belső és külső feszültségeinek rendezése mellett a jogi kibertérben számos online-, avagy internetalapú, mesterséges intelligenciára épülő, a tanácsadást és a mediációt együttesen szolgáltató platform kezdte meg működését. A legújabb németországi website, az iubel.de felkeltette Magyarországon is a figyelmet.[12] Az üzleti vállalkozáson alapuló platformszolgáltatás ingyenes és azonnali jogvédelmet ígér, a tanácsadáson felül pedig egy mesterséges intelligencián nyugvó elemzés eldönti, vajon az ügy sikeresen képviselhető-e a bíróságon vagy nem. Az oldal magyarázó ábrái egyszerűek és sematikusak, külön kiemelik a munkajogi (elbocsátások esetére tartogatott) tanácsadást. Az oldalon a dízelautó-botrány külön alcsoportot képez, de a könnyű informatikai kezelhetőség miatt a hétköznapi élet bármilyen jogi problémájára működésbe hozható a rendszer. Mögötte a Big Data-elemzés áll, ami a jogi esélyek előrelátásában a nyilvános és elérhető bírósági ítéletek analízisének háttere, elvégezhető akár egy adott lokális bírósági illetékességi szinten is. Szintén mögöttes szabvány – erről nem gyakran esik szó – az USA digitális bírósági világában megszokott ítéletelemzési logika.[13]

A repülés során kárt szenvedő utasok segítségére berendezett online platformok – amelyek akár bíróság előtti képviseletet is megszervezik – a digitális jogi világ jelentős innovációi. Több nyelven – így magyarul – szolgáltat a flightrefund.com, Németországban kiemelhető a flightright.de. A jogi tanácsok mellett pontos információkat ad az eljárási lehetőségekről, a kártalanítás mértékéről, kalkulálja a perlés esélyeit. Az iubel.de használatával összehasonlítva esetükben más és eltérő a működési spektrum, ám a jogi bázis egyértelműbb, hiszen az európai jogi rendelet számszerűen és utaskilométerekre lebontva meghatározta a kártalanítás összegét.[14] Mindez nem akadálya, hogy a weboldal kilépjen a légi utasok kiszolgálásának köréből, és egy aloldalon a szervezett utazások (Pauschalreise) során kárt szenvedett utasokkal foglalkozzék. Tényszerűen kötődik a két irány egymáshoz, mert a szervezett utazások nagy része repülőúttal kombinált. A digitális tér kiterjesztése nem jelent semmilyen plusz erőkifejtést, csakis weboldal-tervezési kérdés. A német weblap az elért eredményeit sorolva kitér a (8 év alatt elért) 99 százalékos bírósági sikerre, a kifizetett 200 millió euró fölötti kárösszegre és a száz, Németországban működő munkatársra. A web-platformok nem tagadják, kialakításuk a hagyományos ügyvédi képviselet és ügyvédi szolgáltatás alternatívája.

A szakértői rendszerek átfogják a jogi élet hétköznapjait, megtalálhatók a bíróságon kívüli világban és a bírósági eljárásokban. Sőt a szakértői rendszereket, amelyek háttere, bázisa egy egy informatikai program, nem kizárólag a jog, hanem szinte valamennyi tudásterület alkalmazza. A régi idők narratívája ez – így Zödi Zsolt –, ideológiája a kibernetikai társadalomirányítás illúzióját hordozza.[15] A szakértői rendszerek a jog algoritmikus feldolgozhatóságának gondolatára épültek, s a továbblépést mégis a jogi források és a jogi nyelv számítógépes elemzése jelentette. [16] Az esetalapú érvelési rendszer megkövetelte az elemző és a gép közötti interaktív kommunikációt.

A szakértői rendszereket a mesterséges intelligencia felé vezető út egyik döntő lépésének tekinti az informatikai szakirodalom. A tudásalapú szakértői rendszerek – írta például Klaus Mainzer[17] – számítógépprogramok, amelyek egy speciális terület tudását rögzítik és összegyűjtik, majd ebből automatikus következtetéseket vonnak le. E következtetések kínálatok az adott terület bizonyos problémáinak megoldására, heurisztikus tudásrendszerek, bizonyos ítéleti (itt logikai, nem jogi értelemben) következtetések megfogalmazói.

A szakértői rendszerek csak részben támaszkornak a mesterséges intelligenciára és a Big Data-rendszerre. Legfejlettebb változatai sem döntenek, csupán lehetőségeket kínálnak fel. Támogató, döntéselőkészítő szerepben jelennek meg, deperszonifikált folyamatok eredőjeként. Megkérdőjelezik a jogban hagyományosan kialakult tudásmonopóliumokat (kommentárok, felsőbb bírósági döntések, szakértők)[18], újra írják a bizalom értékeit. Velük új fejezet kezdődött, ez az út a digitális bíróságok és a digitális igazságszolgáltatás ideája felé vezet.

A cikk első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket pedig itt olvashatja.

Lábjegyzetek:

[1] Az „új” Pp. Magyarországon, illetve a németországi ZPO-reformok egyértelműen jelzik e trendet. A 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról külön részt (Tizedik rész) iktatott be az elektronikus technológiák és eszközök alkalmazásáról. A Zivilprozessordnung (ZPO) pedig Németországban fokozatosan bővíti az elektronikus (információs) eszközökre és lehetőségekre vonatkozó rendelkezéseit. Így pl. 2018. január 1-jétől lépett hatályba az elektronikus iratokról szóló normaszöveg (ZPO. 130. §. a.)

[2] http://infomediator.hu/alternativ-vitarendezo-forum. 2020. február 05-ei letöltés

[3] https://de.wikipedia.org/wiki/Internet_Corporation_for_Assigned_Names_and_Numbers. 2020.február 06-ai letöltés.

[4] Számos kiváló elemzés foglalkozott az elmúlt években a Wikipédiával. Kiemeljük Christian Pentzold: Machtvolle Wahrheiten. Diskursive Wissensgenerierung in Wikipedia aus Foucault’scher Perspektive http://www.soz.uni-frankfurt.de/K.G/B4_2007_Pentzold.pdf. (2019. 06. 04. letöltés), és Kerstin Kallas: Schreibprozesse in der Wikipedia. Eine linguistische Analyse. Universität Koblenz-Landau, Campus Koblenz. 2012.

[5] A Wikipédia világának leírása: Daniela Pscheida: Das Wikipedia-Universum. Wie das Internet unsere Wissenskultur verändert. Transkript Verlag Bielefeld, 2010. A döntőbizottsági eljárás ismertetése: 381.o.

[6] A magyarországi Wikipédiánál: https://hu.wikipedia.org/wiki/Wikipedia:Vitarendezes. A magyar vitaeljárás döntőbizottsága a „Wikitanács”. https://hu.wikipedia.org/wiki/Wikipedia:Wikitanacs

[7] Az ismertetett „lépések a viták rendezésére szolgálnak. A vandalizmus és a Wikipédia irányelveinek rendszeres és durva megsértése más, gyorsabb eljárásokon keresztül is kezelhető, és az elkövető blokkolásához vagy kitiltásához vezethet. Többnyire azonban az itt leírt elvek alkalmasak a felhasználók viselkedése elleni kifogások rendezésére. Ez nem jelenti azt, hogy azok a felhasználók, akik rámutatnak a helytelen viselkedésre, részesei a vitának – egyszerűen csak a Wikipédia közösségét képviselik

[8] Manuel Castells: Az Információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. I.–III. kötet. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. I. kötet (A hálózati társadalom kialakulása) 494. o.-tól

[9] „A modern virtualitás az a valóság, amelyik teremtett, amelyiknek nincs abszolút hatalma, vagy amelyik képes elveszíteni azt, az a valóság, amely nem uralkodik, hanem amely felett uralkodnak. A modern valóság és virtualitás individualizált világai együtt biztosítják az individuális létezők környezetük feletti feltétlen uralmát”. Ropolyi László: A virtualitás esztétikája. Magyar Tudomány, Budapest, 2017/8. sz. 923. o.

[10] Mészáros Rezső: A Kibertér társadalom-földrajzi megközelítése. Im.: Az információs társadalom dimenziói. (Szerk.: Balogh Gábor.) Gondolat / Infonia, Budapest, 2006. 212.–224. o. Cristian Pralea: A Hermeneutical Ontology of Cyberspace. Dissertation. Graduate College of Bowling Green, State University. 2010.

[11] Balogh Gábor: Az elme trükjei. Im.: Az információs társadalom dimenziói. (Szerk.: Balogh Gábor.) Gondolat / Infonia, Budapest, 2006. 207-211.

[12] Heti Világgazdaság, 2019. október 17., 69.o

[13] Zödi Zsolt: Jogi adatbázisok és jogi forráskutatás. Gépek a Jogban. PhD-dolgozat, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Doktori iskola, 2011.

[14] Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről

[15] Zödi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. Új szabályozási kihívások az információs társadalomban. Gondolat Kiadó, Budapest, 2018.33.-35.

[16] A legelső szakértői rendszer egyike a HYPO-rendszer volt. A rendszerben az üzleti titoksértés bírói gyakorlatát dolgozták fel, sajátos módszerrel. A módszer a jogeseti érvek elemzésével a hasonlóság, különbözőség meghatározását vállalta fel, az így kapott reprezentációkat sajátos szerkezetbe (osztályokba) rendezték. Lényegében a nyelvészeti kutatásokra jellemző strukturális tartalomelemzés ötvöződött a jogértelmezés amerikai tradícióinak standardizált, ezért az informatikai nyelvekre jól lefordítható hagyományaival. Bővebben: Zödi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. id.mű. 44.

[17] Klaus Mainzer: Künstliche Intelligenz – Wann übernehmen die Maschinen? Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, 2016. 43. – 54. Mainzer szemben a Zödi által bemutatott módszertannal, egy szabályfelismerésen alapuló, célorientált (goal driven) eljárást ír le.

[18] Történetére: Niko Stern és Reiner Grundmann: Expertenwissen. Die Kultur und die Macht von Experten, Beraten und Ratgebern. Velbrück Verlag (Wissenschaft.) 2010.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.

2024. május 27.

EUB-ítélet a gyanúsítottak jogaira vonatkozó tájékoztatásról

A gyanúsítottaknak vagy a megvádolt személyeknek a büntetőeljárás során biztosítandó, az eljárási jogaikra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség értelmezésével kapcsolatos nemzeti és uniós szabályozás összevetését tette meg az EU Bírósága.