Lehet-e újabb előzetes döntéshozatalt kezdeményezni?


Az EUB-nak arról kellett döntést hoznia, hogy köteles-e a tagállami bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet felterjeszteni, ha az ügyben más kérdésben korábban már döntést hozott az EUB és a tagállami bíróság határozatával szemben nincs jogorvoslati lehetőség.


A per alperese a vállalkozások ideiglenes szövetségeként létrehozott Consorzio Italian Managementnek és Catania Multiservizinek, azaz, az alapeljárás felpereseinek ítélt oda egy olyan szerződést, amely a Direzione Compartimentale Movimento di Cagliari (cagliari körzeti operációs központ, Olaszország) területéhez tartozó állomásokon, létesítményekben, irodákban és üzemekben a helyiségek és a nyilvánosság számára nyitva álló egyéb területek takarítására és karbantartására irányuló szolgáltatásokra, valamint az ezekhez kapcsolódó járulékos szolgáltatásokra vonatkozott. A szerződés külön kikötést tartalmazott a felek által megállapított ár felülvizsgálatának a polgári törvénykönyv 1664. cikkében foglaltaktól eltérő részletes szabályairól.

Az említett szerződés teljesítése során a felperesek többek között a 163/2006. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 115. cikke alapján az eredetileg megállapított ár felülvizsgálatára kérték az alperest annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a szerződésből eredő költségeknek a személyzeti kiadások növekedéséből fakadó emelkedését. Az alperes azonban elutasította ezt a kérelmet.

Az alapeljárás felperesei ezen elutasító határozat megsemmisítése iránt keresetet nyújtottak be a Tribunale amministrativo regionale per la Sardegnához (Szardínia tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország), amely ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a 163/2006. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 115. cikke nem alkalmazható a különös ágazatokra vonatkozó, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló szerződésekre.

Az alapeljárás felperesei ezen ítélettel szemben fellebbezést terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság elé, és az első és második fellebbezési jogalapjuk keretében arra hivatkoztak, hogy az alapeljárás tárgyát képező szerződésre a Szardíniai tartomány közigazgatási bíróság megállapításaival ellentétben alkalmazandó a 163/2006. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 115. cikke, vagy a polgári törvénykönyv 1664. cikke. Az alapeljárás felperesei ezenfelül vitatták többek között a 163/2006. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 115., 206., 210. és 217. cikkének az uniós joggal való összeegyeztethetőségét, arra hivatkozva, hogy e rendelkezések, mivel az ár felülvizsgálatának a közlekedés ágazatában való kizárására, és konkrétabban a takarítási szerződésekben foglalt ár felülvizsgálatának az említett ágazatban való kizárására irányulnak, ellentétesek többek között az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésével, az EUMSZ 26. cikkel, az EUMSZ 101. és az azt követő cikkekkel, valamint a 2004/17 irányelvvel.

EU Jog online

Az alapeljárás felperesei a kérdést előterjesztő bíróságot arra kérték, hogy előzetes döntéshozatal céljából terjesszen kérdéseket az EUB elé annak érdekében, hogy az utóbbi határozza meg, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás ellentétes‑e az uniós joggal, valamint vizsgálja meg a 2004/17 irányelv érvényességét.

Az EUB a 2018. április 19‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítéletben (C‑152/17, EU:C:2018:264) azt a választ adta, hogy a 2004/17 irányelvet és az annak alapjául szolgáló általános elveket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétesek az olyan nemzeti jogi szabályok, amelyek nem írják elő az áraknak az ezen irányelv hatálya alá tartozó ágazatokra vonatkozó szerződések megkötését követő időszakos felülvizsgálatát.

A kérdést előterjesztő bíróság a Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet (C‑152/17, EU:C:2018:264) kihirdetését követően 2018. november 14‑én nyilvános tárgyalást tartott. Az alapeljárás felperesei az e tárgyalásra tekintettel benyújtott, 2018. október 28‑i beadványukban azt kérték e bíróságtól, hogy előzetes döntéshozatal céljából terjesszen új kérdéseket a Bíróság elé annak megállapítása érdekében, hogy az EUSZ 2. és az EUSZ 3. cikkel, az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésével, az EUMSZ 9., az EUMSZ 26. és az EUMSZ 34. cikkel, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének e) pontjával, az EUMSZ 106., az EUMSZ 151., az EUMSZ 152., az EUMSZ 153. és az EUMSZ 156. cikkel, a Charta 16. és 28. cikkével, az Európai Szociális Chartával és a Szociális Jogok Chartájával ellentétes‑e az alapügy tárgyát képező szabályozás.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte, hogy az EUB e kérdések közül egyeseket már megválaszolt a 2018. április 19‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítéletben (C‑152/17, EU:C:2018:264), míg más kérdéseket az alapügy felperesei első alkalommal vetnek fel. E bíróság úgy véli, hogy az EUB ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy e körülmények között köteles arra, hogy újból előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, mivel a határozata ellen nincs jogorvoslati lehetőség, és az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdést terjesztettek elé.

A kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartotta, hogy előzetesen kérdést intézzen az EUB-hoz azt illetően, hogy ha az eljárásban részt vevő valamely fél a végső fokon eljáró nemzeti bíróság előtt a nemzeti jognak az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdést vet fel, kötelező‑e az előzetes döntéshozatalra utalás, és konkrétan azt illetően, hogy az ilyen bíróság úgy tekintheti‑e, hogy mentesül az előzetes döntéshozatalra utalás kötelezettsége alól, ha e kérdést valamely fél nem a keresetlevelében vetette fel, hanem később, többek között azt követően, hogy az ügyet első alkalommal tanácskozásra bocsátják, vagy azt követően, hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság ezen ügyben már előterjesztett egy előzetes döntéshozatal iránti első kérelmet.

A kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy véli, hogy a felperes által az eljárás előrehaladott szakaszában tett azon javaslat, hogy az érintett bíróság terjesszen a Bíróság elé előzetes döntéshozatal iránti kérelmet olyan uniós jogi rendelkezések értelmezésével kapcsolatban, amelyekre e fél a kereset benyújtásakor nem hivatkozott, ellentétes az „eljárási korlátoknak” a nemzeti szabályozás által létrehozott rendszerével, mivel az ilyen javaslat módosítja a jogvitának a kereseti jogalapok és az eljárásban részt vevő felek által előterjesztett kifogások által behatárolt tárgyát.

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ezenfelül a kérdések előzetes döntéshozatal céljából „láncolatban” történő előterjesztése az eljárással való esetleges visszaélésekhez vezethet, és azt a veszélyt hordozza magában, hogy a bírói jogvédelemhez való jog és az ügy gyors és hatékony elbírálásának elve hatástalanná válik.

E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordul

Az EUB döntése

Mikor kell az előzetes döntéshozatalt kezdeményezni?

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, mentesül az e cikk harmadik bekezdésében előírt azon kötelezettség alól, hogy az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdést terjesszen a Bíróság elé, ha e kérdést valamely fél az eljárás előrehaladott szakaszában veti fel, azt követően, hogy az ügyet első alkalommal tanácskozásra bocsátják, vagy ha ezen ügyben már előterjesztettek egy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, csak abban az esetben mentesülhet e kötelezettség alól, ha megállapítja, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó uniós jogi rendelkezést az EUB már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése olyan nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár.

A fenti megfontolásokból következik, hogy abban az esetben, ha az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, nem köteles az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében a Bírósághoz fordulni, még akkor sem, ha az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdést az előtte folyamatban lévő eljárásban részt vevő valamelyik fél veti fel.

Ezzel szemben a fenti megfontolásokból az is következik, hogy amennyiben e bíróság megállapítja, hogy e helyzetek egyike sem áll fenn, az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése alapján köteles arra, hogy az uniós jog értelmezésével kapcsolatban előtte felmerült bármely kérdést az EUB elé terjessze.

Az, hogy az említett bíróság ugyanezen nemzeti ügyben már előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az EUB-hoz, nem teszi kétségessé e kötelezettséget, ha az EUB döntését követően fennmarad az uniós jog értelmezésével kapcsolatos, olyan kérdés, amelynek a megválaszolása szükséges a jogvita elbírálásához.

A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal olyan nemzeti eljárási rendelkezésekre hivatkozik, amelyek értelmében a fél által az alapeljárás keretében, a kereset benyújtását követően felvetett, az uniós jog értelmezését érintő új kérdés elfogadhatatlan, mivel módosítja a jogvita tárgyát, többek között abban az esetben, ha e kérdést azt követően vetik fel, hogy már sor került egy előzetes döntéshozatal iránti első kérelem előterjesztésére.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság az előtte folyamatban lévő eljárást érintő elfogadhatatlansági indokok alapján – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét tiszteletben tartva – eltekinthet attól, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszen az EUB elé.

62      Az egyenértékűség elve megköveteli, hogy a keresetekre alkalmazandó szabályok összessége különbségtétel nélkül vonatkozzon az uniós jog megsértésén alapuló keresetekre és a belső jog megsértésén alapuló hasonló keresetekre (2017. március 15‑i Aquino ítélet, C‑3/16, EU:C:2017:209, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      Ami a tényleges érvényesülés elvét illeti, a nemzeti eljárási szabályok nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. E tekintetben e szabályoknak az eljárás egészéhez viszonyított helyzetét, valamint az eljárás lefolytatásának a különböző nemzeti fórumok előtti módját és sajátosságait kell figyelembe venni. Ebből a szempontból adott esetben azokat az elveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve és az eljárás szabályos lefolytatásának elve (2017. március 15‑i Aquino ítélet, C‑3/16, EU:C:2017:209, 52. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti bíróságnak, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, teljesítenie kell az uniós jog értelmezését érintő, előtte felmerült kérdésnek az EUB elé terjesztésére vonatkozó kötelezettségét, kivéve ha megállapítja, hogy e kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó uniós jogi rendelkezést az EUB már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése olyan nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár. E helyzet fennállását az uniós jog jellemzőire, értelmezésének sajátos nehézségeire és az Unión belüli ítélkezési gyakorlat eltéréseinek kockázatára figyelemmel kell értékelni. Az ilyen bíróság nem mentesülhet az említett kötelezettség alól önmagában amiatt, hogy ugyanazon nemzeti ügyben már előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az EUB-hoz. Ugyanakkor az előtte folyamatban lévő eljárást érintő elfogadhatatlansági indokok alapján – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét tiszteletben tartva – eltekinthet attól, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszen az EUB elé.

(curia.europa.eu)




Kapcsolódó cikkek

2021. október 14.

Az Amazon sofőrök is munkavállalói jogokat követelnek

Egy brit ügyvédi iroda csoportos pert indított az Amazon ellen, amelyben a cég sofőrjei összesen 140 millió fontot követelnek, mert nem munkavállalóként, hanem önálló vállalkozóként alkalmazták őket.

2021. október 12.

Tényleges tulajdonosi nyilvántartás az USA-ban

A Biden-adminisztráció globális korrupció elleni küzdelemének középpontjában az a pénzügyminisztériumi törekvés áll, amellyel létrehoznák a jogi személyek tényleges tulajdonosi nyilvántartást fogalmazott Scott Rembrandt az USA Pénzügyminisztériumának stratégiai politikáért felelős helyettes államtitkára, a múlt héten nyilatkozott a pénzmosás elleni küzdelemről rendezett konferencián.