Különleges verseny személyes kötődéssel
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Interjút adott a Jogászvilágnak az idei Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Verseny alkalmából dr. Gál Enikő, a Dr. Nagy László Alapítvány kuratóriumi elnöke és dr. Siegler Konrád, az alapítvány egyik életre hívója.
Amint arról már beszámoltunk, november 13-án és 14-én rendezték meg a Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Versenyt, melyet immár hatodik alkalommal írtak ki a szervezők. A megmérettetésről szóló tudósításunkat itt, az első négy helyzettel készült interjúinkat pedig itt olvashatják. Az alábbiakban dr. Gál Enikővel, a Dr. Nagy László Alapítvány kuratóriumi elnökével (a névadó feleségével) és dr. Siegler Konráddal, az alapítvány egyik alapítójával és kurátorával, a Siegler Bird & Bird Ügyvédi Iroda vezetőjével beszélgetünk.
Mára mennyire vált népszerűvé a verseny; az elmúlt hat évben a jelentkezők száma alapján megfigyelhető-e az érdeklődés növekedése?
Siegler Konrád (S. K.): A verseny már az első alkalommal elért egy jelentős érdeklődési szintet, ami azóta is tart. Nem volt szándékunkban tömegműfajt teremteni, hiszen egyfajta hiánypótlásra is vállalkoztunk, mivel a diákok ilyen típusú kihívásokkal nem találkoznak az egyetemen. Ehhez megfelelő virtusú és magabiztos jelöltek kellenek. A résztvevők száma évről-évre több tucat, ez a szám – a tapasztalataink alapján– elegendő és számunkra is kezelhető, emellett biztosíték ahhoz, hogy a versenyt rangos megmérettetésként tarthassák számon. Az eredeti célunk az országos lefedettség volt, amit sikerült elérnünk, hiszen minden egyetemről érkeznek a versenyzők, nemcsak Budapestről, sőt volt már egy szegedi és két pécsi győztesünk is. Az idén viszont több volt az ELTE-s, a legjobb négy közé is ők jutottak. Összegzésképp azt mondhatnám, hogy célunk inkább a résztvevők országos szintű kiegyenlítettségének erősítése, ezt szeretnénk kiszámíthatóan stabilizálni, mint a versenyzők létszámának növelése.
Hol, milyen fórumokon hirdetik meg a versenyt, hogy annak híre minél többekhez eljuthasson?
S. K.: Több ilyen lehetőségünk is van, elsősorban az alapítvány honlapján, a Facebookon, de természetesen az egyetemekkel is tartjuk a kapcsolatot az oktatókon keresztül.
Gál Enikő (G. E.): Hadd tegyem hozzá, a személyes kötődés miatt is különleges ez a verseny, hasonlóról nem tudunk idehaza. Emiatt van egy sajátos, speciális hangulata is az eseménynek, ahová szeretnek visszajárni a régi versenyzők is. Ezt biztosítja az a rengeteg háttérmunka, ami elengedhetetlen a verseny lebonyolításához, és ami az alapítvány és a Siegler Bird & Bird Ügyvédi Iroda munkatársainak, az ő személyes elköteleződésüknek köszönhető, a névadó egykori kollégáinak, barátainak. A már említett sajátos hangulat erre vezethető vissza, ezért is különbözik a nagy intézményi szervezettségű versenyektől.
Az idei megmérettetésre az ország mely egyetemeiről érkeztek a jelentkezők?
S. K.: Az idei versenyre konkrétan az ELTE-ről, a Pázmány Péter Tudományegyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, valamint a Miskolci, a Győri és a Pécsi Tudományegyetem jogi karairól jelentkeztek a hallgatók.
A kép a verseny díjátadóján készült; jobb oldalán dr. Gál Enikő, mellette dr. Siegler Konrád, tőlük balra az első négy helyezett látható (Fotók: Imre Norbert)
A versenyzők jellemzően felsőbb évesek, vagy érdeklődnek az egészen ifjú hallgatók is?
S. K.: Ez egy jó kérdés, hiszen a verseny egy másik érdekes sajátosságára mutat rá. Tavalyvolt egy különdíjasunk, akkor harmadéve elején járt, így az egyetemen még semmit nem tanulta verseny tipikus feladatainak témáiból. Ő Szopkó Rebeka, aki tavaly a negyeddöntőben esett ki, idén pedig immár negyedévesként visszajött és győzni tudott. Most a legfiatalabb induló 19 éves volt, aki nagyon ügyesen versenyzett egyébként, de jellemzően azért a negyed- és az ötödévesek jelentkeznek. Fiatalabbak évről-évre fel-felbukkannak, de az is ténykétségtelen, hogy a versenyhez a jó érvelési készség mellett elengedhetetlen a megfelelő szakmai ismeret.
A verseny célját, szellemiségét tekintve miért érzik fontos szempontnak a fiatal jogászok támogatását?
S. K.: A névadó, Nagy Laci is szeretett a fiatalokkal foglalkozni, elkötelezett, kiváló mentor volt. A verseny ötlete, gondolata is alapvetően innen ered.
G. E.: Azt hiszem, így tudunk mi nyomot hagyni az utókornak, és Laci szellemi hagyatékából megőrizni valamit. A verseny ehhez teremt egyfajta családias platformot, hiszen az egymás számára addig jórészt ismeretlen versenyzők később is összejárnak, visszatérnek a következő „viadalokra”, erősítve ezt a sajátos, fiatal szakmai fórumot. És persze az értékes díjak is ösztönzőek lehetnek a számukra.
S. K.: Amellett, hogy komoly anyagi ösztönzőket tudunk biztosítani, a győztesnek felajánlott két szakmai gyakorlat is nagy lehetőség. Csak összehasonlításképp: a háromszáz jogászt foglalkoztató londoni anyairodánkba, a Bird & Bird-höz évente több ezren jelentkeznek szakmai gyakorlatra a világ minden tájáról, de keveseknek adatik meg a lehetőség a bekerülésre. Ehhez mérten a verseny győztese jogot nyer egy egyhetes szakmai gyakorlatra. Azt hiszem, egy ilyen világba betekinteni felbecsülhetetlen érték, lelki-szellemi adalék egy joghallgató, egy kezdő jogász számára. A verseny győztesei nem véletlenül olyan lelkesek, amikor visszajönnek onnan. És ez annak is köszönhető, hogy egy ilyen irodaóriásban külön figyelmet fordítanak arra is, hogy a gyakornokokkal valóban foglalkozzanak.
Volt-e már az eddigi versenyzők, győztesek, díjazottak közül, akivel később szorosabb munkakapcsolatba kerültek?
S. K.: A díjátadó maga is egy fórum a résztvevők számára, kapcsolat a potenciális munkaadókkal, egymással, az oktatókkal. Volt már három olyan kollégánk, aki korábban versenyző volt, ez egy velejáró lehetőség, de nem ez a verseny megrendezésének a célja. Az egykori résztvevők kapcsolatban maradnak egymással, követik a másik szakmai útját, s így akár munkatársakká is válhatnak. Láttunk már itt indult, egészen komoly barátságokat is.
Nyomon követik-e a versenyzők, győztesek, díjazottak későbbi pályafutását, van-e/vannak-e olyanok, akikre ma is büszkék?
S. K.: Természetesen követjük az útjukat, sokan dolgoznak már nagy nemzetközi irodáknál vagy vezető magyar ügyvédi irodáknál, melyek kívülről „félelmetesnek” tűnhetnek, ám belülről korántsem azok. Büszkék vagyunk a versenyzőinkre, sokan visszatérnek vendégként olyanok is, akik amúgy nem voltak győztesek. Ez is pozitív visszajelzés a számunkra, s biztatás a folytatáshoz, hiszen a korábbi résztvevők bizonyára és remélhetőleg jó hírét viszik a versenynek. Visszatérve a londoni szakmai lehetőségre, akinek ez a verseny jóvoltából egyszer megadatik, remek tapasztalatokat szerezhet, ráadásul távlatokat nyit a számára. Természetesen nem elsősorban az angolszász joganyagot és jogrendszert fogja tanulmányozni, erre már az idő rövidsége sem ad lehetőséget. Az ilyen szakmai gyakorlat arra azonban kiválóan alkalmas, hogy a hallgató bepillantást nyerjen egy nagy nemzetközi ügyvédi iroda működésébe, felépítésébe, értékeibe.
G. E.: Fontos, hogy minden versenyző, aki erre igényt tart, személyes visszacsatolást kap, hiszen a zsűri mindenkivel négyszemközt értékeli a versenyteljesítményét. Mivel ez sem tipikus az egyetemi tanulmányok során, a versenyzők bő 80 százaléka él is a lehetőséggel, hogy meghallgassa ezeket az értékeléseket. S ha van is tüske valakiben, amiért nem jutott tovább, az hamar elmúlik, inkább tanul a hibáiból, s a következő évben akár már ezzel a többlettudással felvértezve tér vissza. Véleményem szerint egyébként ez a jó szakmai és emberi hozzáállás, hiszen mindannyian így tudunk egyre több tapasztalatra szert tenni.
