Üzletrészt örököltem. A cég tagja is lettem ezzel?
Az alábbi cikk az üzletrészöröklés szabályainak értelmezését mutatja be egy jogeset alapján.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
A prevenciós irodalom a zaklatás témakörében kifejezetten hangsúlyozza a határsértő, emberi méltóságot sértő szituációk tanúinak szerepét. Azokét, akik jelen vannak, akik közvetve ugyan, de részesei ezeknek a helyzeteknek; látják, hallják a történéseket, mintegy kívülállóként nyugtázzák a látottakat, hallottakat. A nemzetközi szakirodalom ’bystander’-ek-nek hívja őket.
Kérdés, hogy egy ilyen szemlélődő, kívülálló szerepben mi az, ami elvárható vagy netán számonkérhető rajtunk? Meg tudunk szólalni ott és akkor? A sérelmet elszenvedő fél mellé tudunk állni? Képesek vagyunk beavatkozni? Értékrendünk a sérelmet elszenvedő vagy az azt okozó mellé sodor minket? Jogunk van közbelépni? Mit mérlegelünk? Minek a kérdése az, hogy lépünk-e? Erkölcsi kötelesség? Van valamiféle morál, ami nem hagyja, hogy elmenjünk valami mellett szótlanul? Rossz emberek vagyunk, ha szemrebbenés nélkül továbblépünk és elfelejtjük gyorsan, mit is láttunk?
Megannyi kérdés végigfut az agyunkon, másodpercek alatt. Talán eszünkbe jutnak az utcán fekvő, látszólag segítségre szoruló emberek. Megállunk? Ki hívja a mentőt? Meddig maradunk mellettük? Nagyon hasonló dilemmasor az, amivel munkahelyeinken is szembesülhetünk.
Julia Shaw pszichológus kutató (University College, London) azt mondja, hogy a kívülálló szemlélődők, akik tanúi zaklatásos szituációknak; kiváló helyzetben vannak ahhoz, hogy egy-egy helyzetet megváltoztassanak, átírjanak amikor aktívvá válnak. Nagyon sok történetet hallunk, amikor a másik kiállása vetett gátat egy folyamat eszkalálódásának, amikor meg tudtak akasztani valamit, ami fokozódott, egyre terhesebbé vált.
Ebben a szerepkörben – segít nekünk Shaw professzor – első körben érdemes tudatosítani, és/vagy átérezni, hogy nem én vagyok az, akivel szemben határt sértenek, nem én vagyok a célpont, ami rögvest egy privilegizált pozíció (azéval szemben mindenképp, aki sérül előttünk), innen talán elfogadjuk, hogy könnyebb megszólalni. Azt is mondja, hogy egy ilyen helyzetben aktívvá válni olyan lehetőség, amikor az ember alkalolmszülte aktivistává lényegülhet, amikoris fel tud lépni valaki mellett (akár egy „ügy”-ként értelmezve a helyzetet), akinek nincs hangja, nincs ereje saját magáért fellépni. Ez a pozíció akár még vonzó is lehet.
Ahhoz azonban, hogy bármiféle intervenció átfusson az agyunkon, szükséges az, hogy lássunk, figyelmesek legyünk, jelen legyünk, ezt követően pedig merjük vállalni megélésünket, meglátásainkat egy alapvető emberi méltóságot tiszteletben tartó értékrend mentén. Az a tapasztalatom, hogy sokszor hiányzik a tudás, amivel értelmet, jelentést tudnánk adni a látottaknak, hallottaknak. Az a klasszikus helyzet áll fenn; nem tudom eldönteni, hogy ami történik valóban olyan súlyos-e, valóban jól látom-e, valóban határsértés-e. Ezért is tartom annyiranak fontos beszélni az emberi méltóságról, a határokról, a sérelem okozásról, a ’mit engedhetünk meg magunknak másokkal szemben’ témakörökről egy-egy közösségben. Hogy saját magunkban is kialakuljon egy zsinórmérték, hogy meg tudjam ítélni, konkrét esetben, a saját és a vállalati értékrend mit diktál.
Azt gondolom, némi őszinte odafordulás, éberség mellett nehezebb mellélőni annak megítélésében, hogy felismerjük, valaki szenved, valaki nem érzi magát komfortosan abban, ami történik vele. Hozzáteszem, ha saját megélésünket közvetítjük, azt mondjuk el, hogy mi mit látunk, minket hogyan érint, aminek tanúi vagyunk; azzal például se nem ítélkezünk, se nem erőltetünk rá senkire semmit, mégis behoztunk egy új áramlatot, megosztottuk azt, ami nekünk fontos volt, és a mellettünk állónak talán még fontosabb.
Mit tehetünk azért, hogy aktív tanúk lehessünk?
Konkrét helyzetekben mit tehetünk? Néhány életszerű gondolat:
Sokszor zárom az előadásaimat, workshopjaimat ily módon: ’Legyünk olyan bystander-ek, mint amilyeneket magunk mellett szeretnénk tudni, ha mi is hasonló helyzetbe kerülnénk.’ Javaslom megfontolásra ezt a hozzáállást.
dr. Sebestyén Andrea korábbi cikkei a témában itt olvashatók
Az alábbi cikk az üzletrészöröklés szabályainak értelmezését mutatja be egy jogeset alapján.
Tíz fogyasztóvédelmi tárgyú kormányrendelet módosítását tartalmazza a fogyasztóvédelemmel összefüggő kormányrendeletek módosításáról szóló jogszabálycsomag, amely érinti egyebek mellett a légi személyszállítás, a tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásának a szabályait, a kereskedelmi tevékenységek végzésének a feltételeit, a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződéseket, illetve az adatok végleges hozzáférhetetlenné tételét lehetővé tevő alkalmazás biztosításával kapcsolatos eljárási szabályokat is. A változások egy részét 2024. május 8-tól kezdődően alkalmazni kell.
A kiberbiztonsági tanúsításról és a kiberbiztonsági felügyeletről szóló „Kibertan-törvény” hatálybalépésével kezdetét vette Magyarországon is az EU új NIS2 (Network Information System v2) irányelvének átültetése a hazai jogrendbe. Ezek az információvédelmi követelmények minden eddiginél szélesebb kört érintenek, az előzetes becslések alapján közvetlenül 2500-3000 társaság került a hatálya alá. Az érintett cégeknek 2024. június 30-ig már csak alig két hónap áll rendelkezésükre, hogy bejelentkezzenek a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához (SZFTH). A regisztráció során adminisztratív és technikai jellegű cégadatok megadása mellett az információs rendszerek biztonságáért felelős személy (IBF) adatait és elérhetőségét is fel kell tüntetni. Kóczé Péter a Grant Thornton nemzetközi üzleti- és adótanácsadó cég digitális üzletágának vezetője segít átgondolni, hogy mi alapján válasszuk ki a cég számára optimális megoldást.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!