Az osztályrabocsátás szabályai a Ptk.-ban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az osztályrabocsátás csak a közösen öröklő leszármazók lehetőleg egyenlő részesedését kívánja biztosítani az örökhagyó vagyonából, ezért osztályrabocsátási kötelezettség a házastársat nem, csak a leszármazókat terheli, éspedig őket is kizárólag egymással szemben.
A Ptk. rögzíti, hogy amennyiben több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy ezt a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta (Ptk. 7:56. § (1) bekezdés).
Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot (Ptk. 7:56. § (2) bekezdés). A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást ellenben akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte (Ptk. 7:56. § (3) bekezdés).
Az osztályrabocsátás foganatosítása akként történik, hogy a hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell meghatározni az egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket (Ptk. 7:57. § (1) bekezdés). Az osztályra bocsátott érték meghatározásánál az ingyenes adomány juttatáskori értékét kell számításba venni, kivéve azt az esetet, amikor a juttatáskori értéken történő számításba vétel az érdekelt számára súlyosan méltánytalan (Ptk. 7:57. § (2) bekezdés).
Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztandó hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet visszatéríteni nem köteles. Ebben az esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak és az ő ingyenes adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani (Ptk. 7:57. § (4) bekezdés).
Leszármazók törvényes öröklése esetében a Ptk. – a fentiek szerint – különös hangsúlyt helyez arra, hogy az azonos öröklési helyzetben lévő rokonok (pl. az örökhagyó gyermekei) lehetőleg ténylegesen is azonos részt kapjanak a hagyatékból.
Ennek érdekében a törvény – ha az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből, így különösen az ingyenes adomány jellegéből, illetve értékéből erre lehet következtetni – az örökhagyó által még életében a leszármazóknak adott ingyenes adományt (ajándékot, tartozás elengedését stb.) az örökrész meghatározásánál beszámítani rendeli az osztályrabocsátás szabályai szerint.
Az osztályrabocsátás nem jár mindig és feltétlenül azzal az eredménnyel, hogy az örökhagyó azonos törvényes öröklési helyzetben lévő leszármazói ténylegesen ugyanolyan értékű vagyon tekintetében lesznek az örökhagyó ingyenes jogutódjai, illetve örökösei.
Az osztályrabocsátás tehát csak viszonylagos egyenlősítésre ad módot, mert a túladományozottnak az ingyenes adományból visszaadnia akkor sem kell (Ptk. 7:57. § (4) bekezdés), ha az elszámolás eredménye ezt kívánná. (További korrekciót legfeljebb az esetleges kötelesrészi igény tesz lehetővé.)
Az osztályrabocsátás csak a közösen öröklő leszármazók lehetőleg egyenlő részesedését kívánja biztosítani az örökhagyó vagyonából, ezért osztályrabocsátási kötelezettség csak a leszármazókat terheli, éspedig kizárólag egymással szemben!
Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a Ptk. szerint leszármazók mellett törvényes örökösként a házastárs is egy gyermekrészt örököl, azonban a házastárs nem tekintendő leszármazónak az osztályrabocsátás szempontjából, vagyis őt nem terheli osztályrabocsátási kötelezettség a leszármazók irányában, és ugyanígy a leszármazóknak sincs ilyen kötelezettsége a házastárssal szemben.
Az osztályrabocsátás az ingyenes adományokra vonatkozik, ennek fogalma pedig tágabb, mint a szó szoros értelmében vett ajándékozás; átfogja például tartozás elengedését is. Általános jelleggel ingyenes adománynak tekinthető a leszármazónak juttatott minden olyan vagyoni részesítés, amely ellenérték nélkül történt.
Az osztályrabocsátás elsősorban csak az örökhagyó kifejezett kikötése esetén terheli a megadományozott leszármazót.
A jognyilatkozat jellegéből következően annak az ingyenes adományozással egyidejűleg kell a megadományozotthoz címzetten történnie, mert az adomány után tett nyilatkozat nem minősíthető a törvény által megkövetelt kikötésnek. Az egyidejűség azért szükséges, hogy az ingyenesen megadományozott az adomány elfogadásakor tisztában lehessen annak feltételeivel is.
Ezen túl a Ptk. is módot ad arra, hogy az osztályrabocsátási kötelezettségre hivatkozó az adományozás körülményeiből levezetve (pl. az adomány aránytalan nagyságával, az adományt kísérő mozzanatokkal stb.) bizonyítsa az osztályrabocsátási kötelezettséget, ámbár ez a gyakorlatban mindig különös nehézségbe ütközik, tekintettel arra, hogy az érintettek közül az adományozó nyilatkozni már nem tud.
Az ingyenes adomány időpontjának az osztályrabocsátási kötelezettség szempontjából nincs jelentősége, tehát az örökhagyó által bármikor adott ingyenes adományt osztályra kell bocsátani, ha ennek egyéb feltételei fennállnak.
Természetesen osztályrabocsátásra akkor is csak ilyen feltételek mellett kerül sor, ha a leszármazók az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot (Ptk. 7:56. § (2) bekezdés).
Ebben az esetben azonban a végrendelet megtétele előtti (!) ingyenes adományok tekintetében csak az örökhagyó kifejezett kikötése vezethet osztályrabocsátási kötelezettséghez.
Ennek oka az, hogy az örökhagyó végakarata, amelyben a hagyatékát a törvényes öröklés szabályainak megfelelően osztja fel leszármazói között, aligha engedhet arra következtetni, hogy figyelembe akarta vetetni korábbi adományait. Ha ugyanis ezt akarta volna, megtette volna a végrendeletben.
Fontos hangsúlyozni, hogy az osztályrabocsátási kötelezettség fennállását mindig annak az örököstársnak (például az örökhagyó által ingyenes adományban részesített gyermek testvérének) kell bizonyítania, aki arra hivatkozik.
A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Garadnai Tibor Ecovis társult ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
