A munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyokból származó pereket nevezzük munkaügyi pereknek, amelyekre a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) speciális szabályokat határoz meg.
Az Mt. főszabálya ugyan az alaki kötöttségtől mentesség, ugyanakkor a legfontosabb jognyilatkozatokat – a munkavállalók védelmében – kötelező a feleknek írásba foglalnia. Ezek közül kiemelkedő jelentőséggel bír a jogviszony megszüntetése, hiszen az írásba foglalás elmaradása önmagában már jogellenessé teszi a felmondást, tekintet nélkül arra, hogy melyik fél mulasztotta el azt.
Az Mt. főszabálya, hogy a jognyilatkozatokat alaki kötöttség nélkül tehetik meg a felek, és ettől csak fontosabb esetekben tér el. Azaz, általában véve jognyilatkozatot, akár szóban, akár ráutaló magatartással is lehet tenni. Kiemelt jelentőségére tekintettel mind a munkaviszony létesítése, mind annak megszüntetése azonban írásbeli formához kötött, amelynek elmaradása érvénytelenséghez vezet, vagy legalábbis vezethet, ahogyan azt az alábbiakban látni fogjuk.
A munkáltató alapvető törvényi kötelezettsége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek biztosítása. Ennek keretei között – egyebek mellett – a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit kell biztosítania, a munkavállaló pedig köteles a részére előírt orvosi vizsgálaton részt venni.
Az Mt. mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára lehetővé teszi, hogy indokoláshoz kötött, azonnali hatályú felmondással megszüntesse a munkaviszonyt, amennyiben annak jogszabályi feltételei fennállnak. Az alábbiakban a munkaviszony ilyen módon történő megszüntetésének szabályait tekintjük át röviden.
Az Mt. 2013. január 1-től hatályos szabályai – összefoglaló néven – munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás cím alatt tárgyalják azokat az eseteket, amikor a munkavállaló munkaszerződésétől eltérő munkakörben, munkahelyen, illetve munkáltatónál kerül foglalkoztatásra. Jelen írásunkban e három esetből az utóbbi kettő munkajogi és adózási szabályaival foglalkozunk.
2015. június-júliusban a munkaügyi felügyelőségek a munkavállalók jogviszonyának rendezettsége érdekében a foglalkoztatásra vonatkozó alapvető szabályok érvényre juttatására irányuló akcióellenőrzést tartanak. Az ellenőrzés kiterjed a munkaszerződések alakszerűségére, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételekre (ideértve a gyermekmunka tilalmát is), továbbá a munkaszerződés lényeges tartalmi elemeire és a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére is.
Az Mt. az általános kárfelelősségi szabályoktól eltérő – azoknál szigorúbb – rendelkezéseket tartalmaz a munkáltató vezetőjére és vezetőnek minősített munkavállalóira nézve, tekintettel arra, hogy a felelős beosztásokat betöltő személyek által okozott károk is lényegesen nagyobbak lehetnek, mint amit egy alkalmazott általában okozhat.
Ha a munkavállaló jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyát, akkor a volt munkaadója jogosan követelheti tőle a felmondási időre járó távolléti díját, illetve akár a kárának megtérítését is követelheti a munkavállalótól.
Az alábbiakban egy, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) hatálya alatt született olyan esettel foglalkozunk, amely a vezetőnek minősülő munkavállalóvá minősítés feltételeivel foglalkozik, és amelyen keresztül a korábbi és a hatályos szabályozás hasonlóságai és különbségei jól vizsgálhatóak.
