Az alábbi cikk az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Reiner Grafe, Jürgen Pohle kontra Südbrandenburger Nahverkehrs GmbH, OSL Bus GmbH-ügyben[1] született, és a közbeszerzési eljárás utáni vállalkozás-átruházást és az azzal érintett munkavállalói érdekeket veszi górcső alá.
A szerző az Európai Unió Bírósága (EUB) Nagytanácsának ítéletét elemzi, mely a Recorded Artists Actors Performers Ltd.. kontra Phonographic Performance (Ireland) Ltd, és társai ügyében[1] született, és az előadóművészek hangfelvétel-előállítókkal megosztott, egyszeri, méltányos díjazáshoz való jogának korlátozhatóságáról szól.
A szoftverrel ellátott elektronikai termékek importja esetén fennálló vám kérdését vette górcső alá az Európai Unió Bíróságának ítélete, mely a BMV és a müncheni fővámhivatal ügyében[1] született.
A vevő elállási jogának kérdéskörét vizsgálta a fogyasztói hitelmegállapodás vonatkozásában az Európai Unió Bírósága a J. C. kontra a Kreissparkasse Saarlouis-ügyben[1] született ítéletében.
A szerző az Európai Unió Bíróságának az L. E. kontra Transportes Aéreos Portugueses SA-ügyben hozott ítéletét[1] elemzi, mely a légi járat – egyik utas erőszakos magatartása miatti – késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanításról rendelkezik.
A szerző az alábbiakban az Európai Unió Bíróságának az R. B. és a TÜV Rheinland LGA Products GmbH, az Allianz IARD SA-ügyben hozott ítélete[1] kapcsán az MDR-[2] és IVDR-[3] rendeltek előírásait veszi górcső alá.
Az álláskeresési támogatásra való jogosultság kérdéseiről szól az Európai Unió Bíróságának ítélete, ami a Neculai Tarola és a Minister for Social Protection-ügyben[1] született.
A szerző alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának 2020. február 27-ei ítéletét elemzi, mely az Európai Bizottság kontra Belga Királyság-ügyben[1] született a belga könyvelők és a szolgáltatásnyújtás szabadságát górcső alá véve.
A villamos energia határokon átnyúló kereskedelmének kérdéseit vette górcső alá az Európai Unió Bírósága a Baltic Cable AB kontra Energimarknadsinspektionen-ügyben hozott ítéletében[1].
Az alábbiakban a szerző a joghatóság alóli mentesség kérdéseit veszi górcső alá egy utasszállító hajó szerencsétlenségével összefüggésben okozott károk megtérítése kapcsán, az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemezve, mely az L. G. kontra Rina SpA, Ente Registro Italiano Navale-ügyben született.
