Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait.
Dark web, avatar fiókok, bot támadások, azaz a Digitális Társadalom sötét oldala. Versenyezhet-e ezzel a jogalkotás, és mit jelent a jogi tudás kibertérbe kerülése?
Mi az a Digitális Társadalom? Hol tartanak a jogrendszerek ennek a lekövetésében? Miért nem elégségesek a GDPR rendelet vívmányai, és merre tartanak a digitális bíróságok? Interjúnk első részében ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dr. Gyekiczky Tamással.
Sorozatunk összegzéseképp három innovációs gyakorlatról, az úgynevezett adaptációs, a transzformációs és a szakítás modelljéről beszélhetünk. Dönteni ezek között, vagy ezekben együttesen gondolkodni – ez a jövő nagy kérdése. Ám megválaszolása már egy új jogász generációra vár.
A sötét és a legális fehér tér között felfedezhetünk egy szürke zónát. Ennek az átmeneti – közvetítő — térnek az intézményei belenyúlnak a jog által nem érintett tartományba, ám több szállal kapcsolódnak a jogilag szabályozott régiókhoz.
A „dark web”, avagy az internet sötét oldala az illegitim és jogellenes folyamatok ellenére számos ponton be van kötve a jogi szabályok rendszerébe, jóllehet a legitim és demokratikus társadalmi-politikai rendszerek jogi reguláival nem érhető el. Úgy tűnik, hogy a sötét oldal megmarad a büntetőjog terepének, a rendőri felderítések tárgyának.
A technikai, technológiai, informatikai fejlődés mérföldekkel jár a jog által modellezhető helyzetek előtt. Egy, Németországban sokszor idézett bonmot szerint, amíg az ipar 4.0-ás szinten van, az igazságügy 1.5-ös értéken. Bár az igazságügy és a jogrendszer nem azonos, a jogi szabályozás előbbre járhat, elérve a 2.0-ás állapotot.
Megjött az üzenet az okostelefonra: öt év fegyház L judge J. Ilyen üzenetet valószínűleg sohasem fogunk látni a vádlottak telefonján, még akkor sem, ha a munkajogban a felmondások jogszerűen már ma is sms-ben érkezhetnek. És akkor sem, ha az internetkorszak egyik régi-új információs eszköze a képekben, szimbólumokban közvetített üzenet.[1] Az igazságügy ugyanis nem alkalmazhatja a kommunikáció digitális társadalomban megszokott valamennyi formáját. Korlátok veszik körül, hiába működtetnek Facebook-oldalakat törvényszékek, web-oldalakat bírósági szervezetek. A határt, amit az igazságügy soha nem léphet át, a digitális társadalom kommunikációs paradoxonjának nevezhetjük.
A digitális eljárások alapvetően megváltoztatták az igazságszolgáltatás valamennyi szektorának munkastílusát, kultúráját, szokásait. A hagyományos legitimáció helyett más elismerés lép fel, ahol megváltozik az igazságszolgáltatásba vetett bizalmi elv forrása és hatása. Az eljárások legitimációja helyébe, ahol a személyes részvétel a döntés elfogadásának alapja, a technikába vetett bizalom és az algoritmikus eljárások feletti ellenőrzés hite lép.
A szakértői rendszereket a mesterséges intelligencia felé vezető út egyik döntő lépésének tekinti az informatikai szakirodalom. Ám legfejlettebb változatai sem döntenek, csupán lehetőségeket kínálnak fel. Döntéselőkészítő szerepben jelennek meg, megkérdőjelezik a jogban hagyományosan kialakult tudásmonopóliumokat (kommentárok, felsőbb bírósági döntések, szakértők). Velük új fejezet kezdődött, mely út a digitális bíróságok és igazságszolgáltatás ideája felé vezet.
