A pénzügyi közvetítőrendszer vonatkozásában akkor beszélünk kiszervezésről, ha annak valamely intézménye (pénzügyi intézmény, pénzforgalmi szolgáltató, befektetési szolgáltató, biztosító stb.) a szolgáltatásához vagy működéséhez kapcsolódó tevékenység végzésére harmadik személyt bíz meg.
A cégek a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi (kamarai jogtanácsosi) ellenjegyzésétől kezdődően a létrehozandó gazdasági társaság előtársaságaként működhetnek.
Az Európai Bizottság irányelv-tervezete szerint a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy tájékozott vásárlási döntéseket hozzanak a fenntartható fogyasztás érdekében.
Az alábbi írásból kiderül például az is, hogy az osztalékfizetés teljesíthető pénzbeli és nem pénzbeli, vagyoni értékű juttatással, így akár egy ingatlan átruházásával is.
A céghatározatok bírósági felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.
Minden jogi személy egyik alapvető és szükségszerű jellemzője, hogy milyen cél érdekében, milyen tevékenységet folytat.
Épp amiatt, hogy a gazdasági társaságok esetében a tagkizárás jogintézménye durva beavatkozás a magántulajdonba, a jogalkotó csak szigorú anyagi és eljárási szabályok mentén teszi lehetővé az alkalmazását.
Mi a teendő, ha megszűnt a kézbesítési megbízott megbízása, de nem törölték a cégjegyzékből?
Minden jogi személynek rendelkezni kell székhellyel, azaz olyan bejegyzett irodával, ahol a jogi személynek biztosítania kell a részére címzett jognyilatkozatok fogadását és a jogi személy jogszabályban meghatározott iratainak elérhetőségét [Ptk. 3:7. §]. A bejegyzett székhely csak akkor felel meg a székhelyre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, ha ott a hivatalos leveleket átveszik [BDT2009.1987].
Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása céljából a Kúria jogegységi határozatot hozott abban a kérdésben, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 47. § (2) bekezdése szerinti aláírási jog együttes átruházására vonatkozó rendelkezés irányadó-e akkor, ha a régi Hpt. 47. § (1) bekezdése szerinti együttes cégjegyzésre jogosultak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 222. §-a szerinti meghatalmazást adnak a hitelintézet képviseletére adott szerződéstípusba tartozó szerződések körében.
