Mongolok a spájzban
Miközben úgy tűnik, hogy csak a hollywoodi szériafilmek uralják a filmpiacot, azért háttérben csendesen bekúszik a mozikba egy-egy figyelemreméltó távolkeleti és orosz filmalkotás. Ezekből kiderül, hogy a kínai filmgyártás is képes maradandó alkotásokra – lásd például az Oscar-díjat is kapott misztikus Tigris és sárkányt – és az orosz filmes hagyományokat sem kell eltemetni. A közelmúltban bemutatott Mongol című német–kazahsztáni–orosz–mongol filmdráma mindkét filmes stílust ötvözi, ügyesen kikerülve a hollywoodi filmeknél megszokott kliséket. A film fogadtatása mindenesetre vegyesnek mondható. Vontatottnak tűnő stílusa nehezen emésztető azoknak, akik a sűrű, pattogó vágásokhoz szokott akciófilmeken nőttek fel, de aki már járt keleten, rögtön érzi, hogy a vontatott szerkezet hangulatközvetítő elemként tökéletesen funkcionál, a professzionálisan megkonstruált csatajelenetek pedig az akcióhívőket is kárpótolják. Mindezeket azért írom le, mert ezt a filmet más szemmel kell nézni, mint a kortársait. Akik emlékeznek Tarkovszkij Andrej Rubljovjában a harangöntő jelenet finom mozdulatira, tudják miről beszélek. A Mongol egy Dzsingisz Kán életéről szóló monumentális filmtrilógia első része, Dzsingisz Kán – Temudjin – gyermek és fiatalkorának hányattatásait kíséri végig a gyermekkori feleségválasztástól, a rabszolgaságon keresztül a mongol törzsek egységbe kovácsolásáig. Sergei Bodrov rendező…