Az érvénytelen munkáltató intézkedés jogkövetkezményei
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkáltató által jogszabályellenesen megjelölt munkakör érvénytelen munkáltatói intézkedésnek minősül, így az a célzott joghatás kiváltására alkalmatlan.
Az alapügy
A felperes 1996. október 7-től állt az alperes jogelődje alkalmazásában gazdasági igazgatóhelyettesként.
Az I. rendű alperes elnöke 2011. július 15-én II. rendű alperes létrehozásával és a beolvadó költségvetési szervek megszűnésével kapcsolatos pénzügyi, gazdasági és vagyongazdálkodási feladatok irányítására és felügyeletére, valamint a kutatóközpont gazdasági szervezetének kialakítására kérte fel.
Az I. rendű alperes elnöke 2015. április 28-án kelt intézkedésével 2015. május 1-jei hatállyal visszavonta a felperes magasabb vezetői megbízását. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a magasabb vezetői megbízás visszavonására kiadott intézkedés a Kjt. 23. § (5) bekezdésébe ütközik az írásbeli indokolás közlésére megszabott jogvesztő határidő elmulasztása miatt, továbbá annak megállapítását igényelte, hogy a 2015. május 4-én kelt kinevezés módosítás a Kjt. 21. § (1) bekezdésébe és az Mt. 58. §-ába ütközően jogellenes. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső- és részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes magasabb vezetői megbízását visszavonó intézkedését hatályon kívül helyezte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső- és részítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő közbenső- és részítélet meghozatalát kérte azzal, hogy az alperes 2015. május 4-én hozott, a felperes közalkalmazotti kinevezését egyoldalúan módosító és őt gazdasági ügyintézői munkakörbe soroló intézkedését helyezze hatályon kívül. Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Kjt. 23. § (1), (5), (7) és (8) bekezdését, továbbá az Mt. 27. §-ában és a Pp. 215. §-ában foglaltakat. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős döntés saját felülvizsgálati kérelme szerinti megváltoztatását, az alperes által támadott részében pedig annak hatályában való fenntartását kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelme „elutasítását” és az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltaknak való helyt adást kért.
A Kúria döntése
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott, az alperesé megalapozatlan. A felperes határidőben érkezett felülvizsgálati kérelem kiegészítésében külön is állította az Mt. 7. §-ának megsértését, mert szerinte a bíróságok azt tévesen értelmeztek. E körben azonban állítását nem támasztotta alá, önmagában abból a körülményből, hogy a kinevezés módosítást követően havi illetménye jelentősen csökkent, nem lehet következtetni a munkáltató részéről joggal való visszaélésre.
A 2015. május 4-ei kinevezés módosítással összefüggésben a felperes utalt arra, hogy azt nem az I. rendű alperes elnöke, hanem a II. rendű alperes főigazgatója írta alá, így az intézkedés jogellenes [Kjt. 23. § (6) bekezdés, Kjt. 20/B. § (4) bekezdés]. Erre a felperes korábban nem hivatkozott, érvelésével az eljáró bíróságok ezért nem foglalkoztak.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint pedig a jogerős ítélet nem támadható felülvizsgálattal olyan kérdésben, amely nem volt sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás tárgya [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH2002.447., BH2002.283.].
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a munkáltató 2011. március 11-én értesítette a felperest arról, hogy vezetői kinevezése határozott időre szóló magasabb vezetői megbízássá alakul át a törvény erejénél fogva (Módtv. 7. §). A nyilatkozat azonban – a jogszabály előírásával ellentétesen – nem tartalmazott arra vonatkozóan megállapítást, hogy a felperest milyen szakmai munkakörbe nevezik ki. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy ezáltal jogszabályba ütköző állapot alakult ki, vagyis ebben a részében érvénytelen volt a munkáltatói intézkedés.
A másodfokú bíróság tévesen helyezkedett azonban arra az álláspontra, hogy a jogszabály kötelező rendelkezése miatt nem volt szükség a kinevezés közös megegyezéses módosítására. A törvény előírása szerint kellett a felperest megfelelő szakmai munkakörbe helyezni, azonban jelen esetben ez nem történt meg, a jogszabállyal szemben tévesen meghatározott munkakört a felperes nem fogadta el, vagyis a kinevezés módosítás közös megegyezéssel nem jött létre.
Az Mt. 29. §-ának (1) bekezdése szerint az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Jelen esetben a felek között a jogszabálynak megfelelően közös megegyezés a kinevezés módosítására nem jött létre, a munkáltató az érvénytelenséget sem szüntette meg, mivel olyan munkakört jelölt meg egyoldalúan, ami a jogszabállyal ellentétes.
Mindebből következően a felek között a kinevezés módosítása érvényesen nem jött létre, a felperes új munkakörében és illetményében megállapodás nem született. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság közbenső- és részítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, azon rendelkezését amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes közalkalmazotti kinevezését egyoldalúan módosító intézkedésének érvénytelensége megállapítására irányuló keresetet elutasító döntést helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította a kinevezés módosítás érvénytelenségét.
(kuria-birosag.hu)
