Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkavállalót a felmondási idő azon tartalmára, amely időtartamra a munkáltató az Mt. 70. § (1) bekezdése alapján mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól, szabadság illeti meg.
Az alapügy
A felperes 1999-től pedagógus munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban, munkáját egy általános iskolában végezte. 2004. évi fenntartóváltást követően az általános iskolánál közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek – köztük a felperes is – munkaviszony keretében kerültek tovább foglalkoztatásra. A felperes munkaviszonya az alperes 2016. január 28-án kelt felmondásával indokolás nélkül, nyugdíjas életkora elérésére tekintettel került megszüntetésre, a munkáltató a felperest a felmondási idő teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól.
A felperes keresetében felmentési időre járó távolléti díj különbözet, szabadságmegváltás, valamint 40 éves jubileumi jutalom megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével távolléti díj különbözet, valamint jubileumi jutalom megfizetésére kötelezte az alperest, a felperes felmentési időre járó szabadság pénzbeni megváltása iránti keresetét elutasította. A felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria ítéletével a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, amelyben helybenhagyta a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének a szabadságmegváltás iránti keresetet elutasító rendelkezését, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részben megváltoztatta és az alperest szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak szerint a munkaviszonyban álló felperest jubileumi jutalom nem illette volna meg. E körben a Kúria kifejtette, miszerint a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. § (4) bekezdésének rendelkezése alapján a még létre nem jött átvevő munkáltató nevében az alapító jogszabályi felhatalmazás alapján tárgyalhatott a Közalkalmazotti Tanáccsal, amely a perbeli esetben is megtörtént. E körben nem annak volt jelentősége, hogy a tárgyalást ki kezdeményezte és milyen módon történt annak elfogadása, hanem csupán annak, hogy a Közalkalmazotti Tanács ajánlatát bizonyos részében, többek között a jubileumi jutalom vonatkozásában is az alapító nevében eljárt alelnök elfogadta, ezáltal az a megállapodás részévé vált akkor is, ha azt az egyes munkavállalókkal kötött munkaszerződés nem tartalmazta.
Az eljárt bíróságok azonban alaptalanul utasították el a felperes szabadság megváltás iránti igényét. Az irányadó bírói gyakorlat (BH2018/1/25.) szerint a közalkalmazotti, vagy munkaviszony a felmentési, illetve felmondási idő elteltével szűnik meg. A felmondási idő a felmondás közlése és a jogviszony megszűnése közé eső olyan időtartam, amikor a munkaviszony még fennáll és az abból eredő jogok és kötelezettségek továbbra is megilletik, illetve terhelik a feleket. Az Mt. 70.§ (1) bekezdése szerint a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. Nincs azonban akadálya annak, hogy a munkáltató a felmondási idő teljes tartamára mentesítse a munkavégzés alól.
A perbeli esetben az alperes a felmondási idő egészére felmentette a felperest a munkavégzés alól.
Az Mt. 115.§ (1) bekezdése szerint a munkavállalót a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság illeti meg, amely alap-és pótszabadságból áll. A szabadság rendeltetéséből adódóan arra a munkavállaló elsősorban a munkavégzés tartama alapján szerez jogosultságot, meghatározott esetben azonban a jogalkotó a munkavégzés nélkül eltelt időt is munkában töltött időnek minősíti. A perbeli esetben az Mt. 70.§ (1) bekezdése kötelezte az alperest arra, hogy a felmondási idő legalább felére mentesítse a felperest a munkavégzési kötelezettség alól. A „legalább” szó használatából adódóan a munkavégzés alóli mentesítés minimális időtartamának el kell érni a felmondási idő felét, míg a maximális mérték megegyezik a felmondási idő tartamával.
