Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem minősül a jogviszony megszűnésével, megszüntetésével összefüggő szóbeli tájékoztatás az Mt. 15. § (1) bekezdésének megfelelő egyoldalú jognyilatkozatnak, ha az közvetlenül egy joghatályos munkáltatói intézkedésre vonatkozik. Ezért erre a szóbeli tájékoztatásra önálló igény megalapozottan nem alapítható.
Az alapügy
A felperes 2016. október 3-tól állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjével. Közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató 2017. február 1-jei hatállyal próbaidő hatálya alatt megszüntette. A felek 2017. február 13-án újabb közalkalmazotti jogviszonyt létesítettek 4 hónap próbaidő kikötésével. 2017. április 25-én a felperes közvetlen felettese arról tájékoztatta a felperest, hogy jogviszonya várhatóan 2017. április 30-ával meg fog szűnni és kérte őt, hogy az ezzel kapcsolatos ügyintézés érdekében keresse fel a Humánpolitikai Osztályt. A felperes ezt követően elhagyta munkavégzési helyét és a továbbiakban nem végzett munkát az alperesnél. Az alperes 2017. május 15-én a KIRA rendszerből kinyomtatott és a munkáltatói jogkör gyakorlója által aláírt okiratot küldött a felperesnek, melynek tartalma szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a próbaidő alatt a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25. § (4) bekezdés 4fa) alpontja alapján megszünteti.
A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperes, arra tekintettel, hogy 2017. április 25-én jogellenesen, szóban szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, a felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú ítéletet – eltérő indokolással – helybenhagyta. A másodfokú bíróság arra alapította a döntését, hogy a felperes 2017. április 27-ét követően már nem végzett munkát. A felperes 2017. április 25-én beszélt a közvetlen felettesével a jogviszony megszüntetéséről, aki ekkor mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól, melyet a felperes tudomásul vett és a munkavégzéssel felhagyott, bútorait elszállította, a munkáltatóját személyesen nem kereste.
A Kúria döntése
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás módosításával – hatályában fenntartotta. A Kúria kimondta, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból jogellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a peres felek 2017. április 25-én ráutaló magatartással szüntették meg a közöttük fennállt közalkalmazotti jogviszonyt. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az volt megállapítható, hogy a felperes közvetlen felettese 2017. április 25-én csupán szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy tudomása szerint jogviszonya megszüntetésre kerül, és az ezzel kapcsolatos ügyintézésre a HR Osztályon kerül sor.
A munkaviszony teljesítése során a felek folyamatosan, kölcsönösen együttműködnek, melynek keretében mind a munkáltató, mind a munkavállaló számos olyan bejelentést, tájékoztatást, információt ad a másik félnek, amely nem közvetlen joghatás kiváltását célozza. Az ilyen nyilatkozatok nem minősülnek az Mt. 15. § (1) bekezdése szerinti jognyilatkozatnak, nem bírnak kötőerővel, azt a fél bármikor módosíthatja. E jognyilatkozatok körében az érvénytelenség kérdése sem vetődhet fel.
A felperes közvetlen vezetője az általános magatartási követelmények között rögzített együttműködési, tájékoztatási, jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének megfelelő elvárások alapján tájékoztatta a felperest arról, hogy tudomása szerint a munkáltató nem kívánja fenntartani a jogviszonyát, és ennek rendezése érdekében fel kell vennie a kapcsolatot a Humánpolitikai Osztállyal. Mivel nem ő gyakorolta a munkáltatói jogkört a felperes felett, így nem is ő döntött a jogviszony megszüntetésről, csupán a már megszületett döntésről informálta munkatársát. Ez a tájékoztatás nem volt alkalmas arra, hogy joghatást váltson ki, nem kellett írásba foglalni és nem eredményezte a jogviszony megszüntetését, így azzal kapcsolatban nem merülhetett fel az alaki követelmények megsértése miatti jogellenesség sem.
