Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A III. Wolters Kluwer Versenyjogi Konferencia közelgő kezdetének apropóján a rendezvény egyik előadójával, Dr. Tóth Andrással, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettesével, a GVH Versenytanácsának elnökével beszélgettünk.
Három dolgot emelnék ki az elmúlt esztendőkből.
Az első, hogy úgy sikerült a fúziós ügyek 80%-ának ügyintézési idejét a nyolcadára (átlagosan 4 napra) csökkenteni, hogy közben a bejelentett összefonódások száma majdnem megduplázódott 2014 óta. Ez komoly kihívást jelentett, de azt gondolom, hogy a piac által is elismert módon sikerült megoldanunk. Mindez nem járt az éberségünk csökkenésével a fúziók jóváhagyása terén. Nagyon érzékenyek vagyunk az adathitelességre. Az elmúlt években három hozzájárulást vontunk vissza azért, mert utóbb kiderült, hogy félrevezettek bennünket, és ebből kifolyólag csaknem 200 millió forint bírságot is ki kellett szabnunk.
A második, hogy a Versenytanács az utóbbi időben fogékonnyá vált a fogyasztóknak okozott hátrány közvetlen megtérítésének előírására, természetesen azokban az esetekben, amikor ez lehetséges. Az elmúlt években mintegy félmilliárd forint összegben írtunk elő közvetlen fogyasztói megtérítést. Ezzel két dolgot érünk el. Egyrészt gyorsabban és hatékonyabban jutnak kompenzációhoz a versenyt sértő magatartás miatt kárt szenvedett fogyasztók. Másrészt a versenyhatóság végső soron a fogyasztók érdekeit védő állami szerv, és ezt a küldetésünket jobban kifejezi a problémák megoldása, az okozott károk fogyasztók szintjén való kiküszöbölése, mint a bírságolás. Ennek jegyében fontosabbnak tartjuk a súlyos társadalmi károkat okozó versenysértések megelőzését is, ezért díjazzuk a vállalati megfelelési programokat, több tízmillió forintnyi bírságot engedtünk el ennek érdekében.
Harmadszorra kiemelném, hogy jelentős előrelépéseket értünk el az eljárások hatékonyságának fejlesztése terén. Ennek egyik eszköze az egyezségi eljárás, amely jelentős erőforrásokat takarít meg mind az eljárás alá vontak, mind pedig a GVH oldalán azáltal, hogy a jogorvoslati jogról való lemondás révén csökken a pereskedés jelentette teher. A másik, hogy egyre több területen alkalmazzuk az elektronikus ügyintézést, ami jelentősen megkönnyíti az ügyfelek dolgát a GVH-val. Ennek fényében került bevezetésére az elektronikus iratbetekintés és a fúziós bejelentések elektronikus benyújtásnak lehetősége.
Az egész EU-ban a magyar fogyasztók érzékelik legkevésbé a verseny hasznait. Ez cselekvésre sarkall bennünket, és ennek fényében azt gondolom, folytatnunk kell, illetve meg kell erősítenünk azt a gyakorlatunkat, hogy a versenyjogsértéssel okozott károkat közvetlenül a fogyasztóknak téríttessük meg az eljárásainkban. A másik, amit kiemelnék, hogy a digitális gazdaság versenyproblémaira hangsúlyosabban kívánunk figyelni és ebből a szempontból a fogyasztóvédelmi érdekek befolyásolnak minket leginkább. Eddig is jelentős – nemzetközileg is elismert – eredményeket könyvelhetünk el az adatvédelmi tájékoztatások megfelelősége, a rejtett költségek végső fogyasztói árban való feltüntetése (legyen szó megosztás alapú gazdaságról vagy on-line fizetési rendszerekről), vagy az influencer-marketing terén. Az on-line térben is elvárjuk a korrekt árfeltüntetési gyakorlatot, hogy a digitális gazdaság szereplői az ingyenesség hamis állításával ne altassák el a fogyasztók mérlegelését, amikor szolgáltatást vesznek igénybe. Ezen az úton járva vizsgáljuk például közösségi média, a digitális összehasonlító oldalak, online utazási portálok árfeltüntetési gyakorlatát.
Az európai vállalkozások globális versenyképessége című panel, melynek tagja vagyok, egy fontos témát feszeget. Az elmúlt időszakban heves viták övezték azt a kérdést, hogy versenyjogi szabályok alkalmazása körében figyelembe lehet-e venni iparpolitikai, fenntarthatósági vagy egyéb közérdekű megfontolásokat. Izgalmas beszélgetésre számítok ebben a témában a konferencián.
