Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A III. Wolters Kluwer Versenyjogi Konferencia közelgő kezdetének apropóján a rendezvény egyik előadójával, Dr. Kocsis Mártonnal, a MOL Nyrt. Compliance Főjogtanácsosával beszélgettünk.
A kérdés talán egy picit pontatlan, mert az ember 18 évesen, éppen csak felnőtt – bár vitatkozni ezzel is lehetne – fejjel nem választ hivatást, pláne nem tudja, 15 év múlva mivel fog foglalkozni. Vannak persze jogászdinasztiák, ahol a kislányok, kisfiúk már 6 évesen tudják, ők csakis Iustitiának fogják szentelni az életüket, az enyém viszont a legkevésbé sem volt ilyen. Szüleim közgazdászok, a tágabb családban pedig főleg mérnökök, műszaki érdeklődésű emberek vettek körül. Én sem szerettem volna feltétlenül jogász lenni, de a matematika fiatalon megrémített, a történelemtudomány és az irodalom viszont kifejezetten vonzott, és mivel a vértől irtóztam, innen egyenes út vezetett a jogi egyetemre. A versenyjoggal egy adott történelmi – ha úgy tetszik, jogtörténeti – sajátosság útján ismerkedtem meg. Az egyetemen végzett gyakornoki munkát (amit egy ingatlannal foglalkozó ügyvédi irodában töltöttem) kifejezetten unalmasnak találtam, a közigazgatás viszont vonzott, de kevés volt az igazán politika-független munkahely. A GVH-nak viszont már akkoriban is országos híre volt, így beadtam egy pályázatot, és pályakezdőként a lehető legjobb helyre kerültem.
Talán pont az vezetett oda, hogy kissé mindig is bántam, hogy ennyire a humán tudományok felé fordultam: a versenyjog a legkevésbé „jogias” jogterület, merev és áthághatatlan szabályok helyett mindig a való élethez, a közgazdaságtani szükségszerűségekhez, a jogszabály betűje helyett a tényleges helyzetekhez igazodik (gondoljunk csak a vállalkozáscsoport vagy a megállapodás versenyjogi definíciójára!); és nem ritka egy-egy piacelemzés során az ökonometria, a konkrét számolás sem. Amikor később ügyvéd lettem, néhány – egyébként kifejezetten nagytudású és általam sokra tartott – kolléga csodálkozva kérdezgette: „hol tanultál így excel-t kezelni?”. Számomra ez a versenyjog szépsége, és ezért marad örökké a kedvenc jogterületem, akkor is, ha az élet néha más irányokba sodor felőle.
A pályakezdő munka és a tanulás folyamata a GVH-ban. Kitűnő kollégáktól, nemzetközi szakértőktől, jó vezetőktől és jó barátoktól tanultam meg mindent, amit a versenyjogról akkoriban tudni lehetett. Ezért örökké hálás leszek. Az ügyvédi pályára lépést, ahol is az ügyvédi hivatás csínját-bínját is kiváló kollégáktól sajátíthattam el (és meg kell mondjam, ez legalább akkora kihívásokat rejtett, mint jártasságot szerezni a versenyjogban). Végül pedig a jelenlegi pozícióm elérését említeném, ahol egy 8 fős, nemzetközi csapatot kell vezetnem, és az egyik legnagyobb regionális vállalatcsoport jogszabályi megfelelését kell támogatnom, immár nemcsak a versenyjog területén.
Az éves konferencia kiváló fórum arra, hogy a szélesebb hazai jogkereső közönség is első kézből értesüljön a versenyjogi jogfejlődés minden lényeges újdonságáról. Minden évben nagyon érdekes szakmai diskurzus zajlik a rendezvényen, ezért a kezdetektől fogva, hol szervezőként, hol „csak” előadóként igyekeztem támogatni azt.
Jelenleg a munkámon kívül „főállásban” egy hároméves kislány boldog édesapja vagyok, és ez meglehetősen behatárolja a szabadidős tevékenységeimet. Nem létező szabadidőmben nagyon szívesen utazom, más kultúrákat megismerni számomra mindig is a szellemi fejlődés csúcsát jelentette. Ha rendszeresen lenne időm sportolni, akkor a foci, a futás, a túrázás és a boksz az, amit szeretnék csinálni, leginkább ebben a sorrendben. Ha már minden kedvenc tevékenységemet kipipáltam, akkor pedig szívesen olvasok (főleg történelmi témájú műveket), és főzök.
