A jogegység érdekében a bíró és a jogalkotó is fontos szereplő – Prof. Dr. Trócsányi László a korlátozott precedensrendszerről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A korlátozott precedensrendszer bevezetésének 1 éves évfordulója alkalmából rendezett online konferenciát a Wolters Kluwer Hungary áprilisban, melynek elsődleges célja a struktúra elméleti és gyakorlati vonatkozásainak, a felhalmozódó tapasztalatoknak a megvitatása volt. Cikksorozatunkban a webináriumon elhangzott előadások rövid összefoglalóit olvashatják.

A precedensrendszer alkotmányjogi vetületei a kontinentális jogfelfogásban címmel tartott előadást a konferencián Prof. Dr. Trócsányi László egyetemi tanár (SZTE-ÁJK, KRE-ÁJK), a Magyar Jogász Egylet elnöke. Az előadása öt központi témára fókuszált: a jogcsaládok és a precedensek kapcsolatára, a hazai alkotmányos kultúrára a precedensek tükrében, az absztrakt alkotmányértelmezésre, az alkotmányos követelményekre és az alkotmányos párbeszédre – mindezt két fontos fogalom, a jogbiztonság és a jogegység keretében.

A jogcsaládok és a precedens kapcsolata

A jogcsaládok kapcsán mindenképp meg kell említeni René David munkásságát, aki a jogcsaládok összehasonlításáról, így a két nagy nyugati jogcsalád, az angolszász (common law), és a római-germán (kontinentális) rendszerével kapcsolatban is írt könyvet – mondta Dr. Trócsányi László az előadása bevezetőjében. A bíró szerepe itt egy meghatározó választóvonal – míg a kontinentális rendszerben ő a „törvény szája” – azaz „csak” jogalkalmazó, addig a common law rendszerben más a funkciója. Ez viszont nem jelenti azt – emlékeztetett Dr. Trócsányi László –, hogy a kontinentális jog bírája ne hozhatott volna eddig is olyan döntéseket, melyek jogalakító hatásúak, precedensjellegűek, azaz ún. „Nagy Döntések”. Előadásában utalt Franciaországra, ahol például a közigazgatási bíráskodás kialakítása a bírák munkájának eredménye – többek között kiemelte ezzel kapcsolatban az 1873-as Blanco ügyet, és az 1938-as La Fleurette esetet.

Elmondta, hogy nyilvánvalóan egy új helyzetet teremtett Magyarországon a korlátozott precedensrendszer bevezetése, melynek kitapasztalása még folyamatban van, mégis az már most leszögezhető, hogy újra elő kell venni a régi joggyakorlatot, nem lehet eltekinteni tőle. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bár precedens alatt bírósági döntésekre gondolunk elsősorban, de a brit rendszerben a precedens igaz a parlamenti jogra is – említette itt Theresa May Brexit-törvényjavaslatát, melyet egy 400 évvel korábbi parlamenti esetre hivatkozva utasított el a házelnök, amikor ismét változatlan szöveggel akarta azt benyújtani.

A hazai jogértelmezési helyzet

Az előadó rávilágított, hogy a jogi értelemben vett jogállam halála a „joglavina”, azaz amikor olyan mennyiségben születnek jogszabályok, melyek már a jogbiztonságot veszélyeztetik, és mellette megnehezítik a jogászok munkáját – ez a kontinentális országokra nagyon is jellemző. Egy 2020-as márciusi kimutatást ismertetve a következő adatokkal szembesülhetünk: Magyarországon 1837 törvény, 296 törvényerejű rendelet, 2647 kormányrendelet, 156 minisztertanácsi rendelet, 2827 miniszteri rendelet és több mint 160 000 önkormányzati rendelet van hatályban. Ez egy bíró számára (is) hatalmas mennyiségű jogszabály, a jogászoknak nem lett könnyebb a helyzetük azzal, hogy lassan minden jogszabályban kerül rendezésre. Dr. Trócsányi László hangsúlyozta, hogy a bírói jogértelmezés a legfontosabb, hiszen ezáltal válik élő joggá a jogszabály. Ez nem jelenti természetesen a korlátok nélküli, szabad értelmezést – itt utalt az Alaptörvénybe bekerült, és időközben módosított 28. cikkre, mely alapján a jogértelmezés úgy történhet meg, hogy elsősorban a jogszabály preambulumát, és a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni a jogszabály céljának a meghatározásánál.

Mi is az a precedens?

Mondhatni „gyakorlatot” jelent, noha az Alkotmánybíróság határozataiban nincs megjelölve, hogy ezalatt pontosan mit értenek. Egy előzmény, melynél az a kérdés, hogy egy előzmény mennyire köti a későbbieket, magyarázta az előadó. Jelent még ítélkezési gyakorlatot is, abban az értelemben, hogy az egységes és kiszámítható legyen. Ezt a jogalkotó is segítheti azzal, hogy észleli azt, hogy a bírói jogértelmezés nem egységes, és szükséges lenne jogszabállyal korrigálni a helyzetet. Itt hozta fel példaként a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényt, melynél látható volt, hogy az elavult szabályozás miatti különböző bírói jogértelmezések egységesítése érdekében új jogszabályban volt érdemes lefektetni az alapokat, ezáltal született meg a 2018. évi LV. törvény, de hasonló volt a devizahitelesek ügye is, mely nagyon sok embert érintett, és rendezni kellett. A jogalkalmazás segítése kiszámítható normákkal történik, de nem állandó jelleggel, azaz ne kelljen állandóan hozzányúlni, figyelmeztetett az előadó.

Az alkotmányos párbeszéd kérdésköre

A magyar bíróságok mellett szükségszerű ideérteni az Európai Unió Bíróságát és a nemzeti alkotmánybíróságokat is, melyek egyfelől határt szabnak, másfelől egyfajta kommunikációra kényszerítik a bíróságokat. Dr. Trócsányi László véleménye szerint az uniós hatáskörgyakorlás korlátai – melynél kiemelkedően fontos a 22/2016. AB határozat –, és az alkotmányos követelmény kidolgozása az Alkotmánybíróság részéről precedensértékű és precedensformáló, mert a jogalkotónak és a jogalkalmazónak is igazodnia kell hozzá.

Fontosnak tartotta még kiemelni, hogy bíróságok között is létezik az alkotmányos párbeszéd: egymás döntéseire is figyelemmel vannak, például a Kúria és EU Bírósága. Igyekeznek egymás határvonalait is meghúzni, ezáltal természetesen előfordulnak konfliktusok. Befejezésképp összegezte az addig elhangzottakat: elmondható, hogy a kontinentális rendszerben főképp „Nagy Döntésekről” lehet beszélni, amelyek jogfejlesztő hatásúak, de mindig fontos hozzátenni, hogy nemcsak a bírók szerepe a fontos, hanem a jogalkotóké is, melyeknek felelőssége van abban, hogy hogyan segítik elő a jogbiztonságot, jogegységesítést, másfelől pedig az Alkotmánybíróságot sem szabad kifelejteni, mely hozzájárul a jogbiztonsághoz.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.