Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban – Bpnp. III.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbi cikk a bírósági polgári nemperes eljárásokról szóló törvényhez íródott kommentárból az apasági vélelem megdöntésének témakörét tárgyaló részletet ismerteti.

Csaknem öt év telt el a bírósági polgári nemperes eljárások szabályait tartalmazó kódex (Bpnp., lásd: 2017. évi CXVIII. törvény) hatálybalépése óta, így számos, a mindennapos jogalkalmazói munka során felmerült kérdésre szükséges választ adni. A Wolters Kluwer kiadó gondozásában megjelenő kompakt kommentár alapvető célja a jogalkalmazók munkájának a megkönnyítése, ezért valamennyi törvényi rendelkezés magyarázata során a gyakorlati kérdések elemzése mellett az azokra adható lehetséges válaszokat is tartalmazza. Az alábbi kommentárrészlet az apasági vélelem megdöntésének témakörét tárgyalja. A sorozat első része itt, a második pedig itt olvasható.

Áttekintés

„Az apasági vélelem megtámadása a jogrendszerek jelentős többségében bírósági hatáskörbe tartozik. A házassági (köteléken) alapuló vélelem esetében azonban a peres eljárás bizonyos esetekben mellőzhető. Egyszerűsítést követel a gyakorlat akkor, ha az anya házassági köteléke már nyilvánvalóan csak de jure áll fenn, a házasfelek életközössége legalább 300 napja megszűnt, esetleg nem is egy országban vagy kontinensen élnek, és a gyermek nemző apja – rendszerint az anya élettársa – kész is volna a gyermek elismerésére, amit az anya férjére vonatkozó apasági vélelem fennállása, amíg ez megdöntésre nem kerül, megakadályoz. Ezek az esetek az érintettek között jogvitát lényegében nem jelentenek, az ilyen perekben a bíróság – a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket magáénak elismerni kívánó férfi meghallgatásán túlmenően – nem folytat le bizonyítást. Az ilyen és ehhez hasonló esetek egyszerűbb, peren kívüli rendezését teszi lehetővé a Javaslat: nemperes eljárásban teszi lehetővé az apaság vélelmének megdöntését, feltéve, hogy a határozat meghozatalával egyidejűleg a megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető. A vélelem megdöntését kimondó határozat meghozatalát a vélelmezett apának, az anyának és a gyermek vér szerinti apjaként fellépő férfinek közösen kell kérnie és az elismerésre a teljes hatályú elismerés szabályait kell alkalmazni” (Ptk. Negyedik Könyv, Negyedik Rész, X. Cím, X. Fejezethez fűzött indokolás).

Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

a) A Ptk. – a fentiek alapján – a gyakorlatban felmerült igényekre reagálva lehetővé tette az apaság vélelmének megdöntését nemperes eljárásban, és ezt a speciális eljárást a jogalkotó az 1952-es Pp. XVI/A. Fejezete alá iktatta be, amelyre a Ptk. 4:114. §-ának a rendelkezései adtak alapot. A jelenleg hatályos Pp. azonban a peres eljárási kódex jellege folytán már nem tartalmazza a szóban forgó eljárást, ezért az a Bpnp.-ben kapott helyet. Jóllehet a nemperes eljárást más törvényben (Bpnp.) szabályozza a jogalkotó, de a 2013-ban kialakított eljárási renden, amely a gyakorlatban is bevált, nem volt indokolt koncepcionális változtatásokat végrehajtani, ezért a Bpnp.-ben mindössze az eljárási szabályok kismértékű módosítása, pontosítása történt meg (lásd: Bpnp. 14. §-ához fűzött részletes indokolás).

Éppen ezért a Bpnp. 14. §-ának (1) bekezdése rögzíti, miszerint nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, és a vélelem megdöntése a Bpnp. szerinti eljárásban kérhető, ha:

– az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn;

– a házastársak életközössége legalább háromszáz napja megszűnt; és

– az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.

„A Ptk. hatálybalépését megelőzően ugyanis kizárólag perben lehetett a férj apaságát megdönteni, mely a perindításra jogosultak személyére tekintettel sem volt mindig egyszerű, és ennek megdőlte után nyílt meg a lehetőség az apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek vonatkozásában. Ezt egyszerűsítette le a Ptk. idézett rendelkezése. Az eljárás kezdeményezésének és eredményes befejezésének feltétele, hogy a határozat meghozatalával egyidejűleg a megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető legyen” (Bpnp. 14. §-ához fűzött részletes indokolás).

A Bpnp. 14. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárás lényegében egyoldalú, hiszen három személy közösen terjeszti elő a kérelmét, azaz a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi kérik közösen a vélelem megdöntését. Ez szükségszerűen azt is jelenti, hogy a nemperes eljárásban nincs jogvita a felek között. Figyelemmel arra, hogy a nemperes eljárásban közös kérelemre járhat el a bíróság, így jogvita hiányában okirati bizonyításon túlmenő bizonyítás lefolytatására sem kerülhet sor. Ha ezt meghaladó bizonyítás lefolytatása lenne szükséges, úgy a Pp.-ben szabályozott peres eljárást kell a felperesnek keresetlevéllel megindítania.

A cél tehát az, hogy azok, akik az eljárás megindítását kérhetik, valamint akiknek hozzájárulása a kívánt joghatás kiváltásához szükséges, jognyilatkozataikat együttesen megtegyék és konszenzusuk alapján a státusváltozás átvezetésre kerüljön (lásd: Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás). Az indokolás azon megfogalmazása kapcsán, miszerint a felek konszenzusa szükséges, megjegyzendő, hogy e körben a bíróság nem pusztán egy már korábban megszületett deklaráció átvezetését, regisztrálást végzi el, hanem a nemperes eljárásban biztosított garanciális elemek mentén rendezi – tényleges, érdemi jogvita nélkül – a gyermek családi jogállását. A nemperes eljárás végén a joghatást eredményező határozat az, amely az apaság vélelmének megdöntését jelenti. Ez, bár végzés formájában jön létre, jogkövetkezményeiben azonban megegyezik azzal, amikor a bíróság ítélettel mondja ki, hogy a gyermeknek nem az anya férje az apja. Ezt igazolja az is, hogy a Bpnp. 17. §-ának (4) bekezdése alapján csak a kérelmet elutasító végzéshez nem kapcsolódik anyagi jogerőhatás. Azaz a contrario értelmezés alapján a kérelemnek helyt adó határozathoz igen, így funkcionálisan egy peres eljárásban hozott ítélettel egyező joghatállyal bír.

b) A Bpnp. a 14. §-ának (3) bekezdése – éppen az eljárás speciális tárgyára tekintettel – egyértelműen kizárja, hogy a kérelmet bármilyen másik kérelemmel össze lehessen kapcsolni. A szabály elsődleges értelme, hogy a bizonyítás hiánya, illetve egyszerűsített volta miatt az anya ne érvényesíthessen olyan igényt, így például tartásdíj fizetése iránti igényt, amely szélesebb körű bizonyítási eljárás lefolytatását teszi szükségessé. A nemperes eljárás bevezetésekor a jogalkotó szándéka is ezzel állt összhangban.

„Előfordulhat olyan eset, hogy az életközösség megszakadása előtt a férj hosszabb időn keresztül sajátjaként nevelte a gyermeket, s bár az apaság vélelmének megdöntését nem ellenzi, igényt tart a gyermekkel való kapcsolattartásra, mert érzelmileg kötődnek egymáshoz. A kapcsolattartást a bíróság az új Ptk. 4:113. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolt esetben ilyenkor engedélyezheti, az erről való döntés azonban már komolyabb bizonyítást igényelhet, ami meghaladhatja a nemperes eljárás kereteit” (Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás).

c) Kérdésként merülhet fel azonban, hogy egyszerre több gyermek esetén lehet-e egy eljárást indítani.

A Bpnp. nyelvtani értelmezése alapján a válasz egyértelműen nem. A kérelmek halmazatot alkotnának, mert a Bpnp. 15. § (1) bekezdés c) pontja szerint a kérelemben a gyermekre vonatkozó teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételéhez szükséges adatokat fel kell tüntetni. Azaz ez a szabály azt sugallja, hogy egy kérelemben egy gyermek esetében lehet kérni a vélelem megdöntését.

Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezésre figyelemmel lehetséges azonban egy ezzel ellentétes álláspont is, amely lehetségesnek tartja a halmazatot akár ugyanazon, akár eltérő időpontokban született gyermekekről van szó. Így nincs akadálya, hogy több gyermek (testvér) vonatkozásában induljon eljárás, feltéve, hogy mindegyiknek ugyanaz a személy (a férj) a vélelmezett apja és ugyanaz a férfi kíván a tekintetükben teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tenni. Ez a kijelentés csak akként értelmezhető, hogy a gyermekek esetében ugyanaz az anya is.

Nem tartjuk követendőnek azt a megközelítést, amely szerint a Bpnp. 14. §-a (3) bekezdésének tilalma generális: azaz nemcsak más típusú eljárások, hanem más apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban előterjeszthető kérelmek összekapcsolását is tilalmazza. Mindezek alapján nem tartjuk kizártnak az anya egyszerre több gyermekét érintően a nemperes eljárás lefolytatását (azaz a kérelmek halmazatát), ha mindegyik gyermeknek ugyanaz a személy (férj) a vélelmezett apja és ugyanaz a férfi kíván a tekintetükben teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tenni.

d) A Bpnp. 14. §-ának (4) bekezdése az általános illetékességet – amelynél szempontként érvényesül a gyermek érdeke – a gyermek belföldi lakóhelyéhez, ennek hiányában belföldi tartózkodási helyéhez igazítja. A szabályozás érdekessége, hogy a gyermek jogilag nem minősül félnek, az illetékesség körében azonban mégis az ő lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye a döntő. Ez egyértelműen a gyermek érdekét szolgálja.

Ugyanakkor vagylagos illetékességi okként nevesíti az anya lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerinti bíróság illetékességét. E szabály megalkotásakor a jogalkotó azon koncepcióból indulhatott ki, hogy éppen a nemperes eljárás alapjául szolgáló tényállásokban a gyermek általában életvitelszerűen az anyjával él, aki időközben a nemző apához költözött, így a cím az esetek többségében (feltehetően) megegyezik a vér szerinti apa címével (vö.: Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás).

Az anya lakóhelyéhez kötődő vagylagos illetékesség előírása azért is elengedhetetlen, mert a jogszabály engedi a gyermek megszületése előtti eljárásindítást is [Bpnp. 15. § (1) bekezdés d) pont], ekkor pedig a gyermek lakóhelye még nem értelmezhető. A Bpnp. 14. § (5) bekezdése kisegítő illetékességi szabályként a Budai Központi Kerületi Bíróság illetékességét rögzíti.

Megjegyezzük, hogy a járásbíróság hatáskörének a kimondására azért nincs szükség, mert a Pp. mögöttes jogszabályi jellegéből, hatásköri szabályaiból következik, hogy a személyi állapotot érintő perek (értve alatta a személyi állapotot érintő nemperes eljárásokat) járásbíróság hatáskörébe tartoznak [Pp. 20. § (3) bekezdés b) pont]. Az apaság vélelmének megdöntése pedig státuszt érintő eljárás (Bpnp. 14. §-ához fűzött részletes indokolás).

e) Fontos, hogy az 1952-es Pp. 301/A. §-ának (3) bekezdése kizárta az eljárás szünetelését. Jóllehet a Bpnp. II. Fejezet 6. alcíme erről kifejezetten nem rendelkezik, de a Bpnp. 2. §-ának d) pontja ugyancsak kizárja a szünetelést. Az eljárás szünetelésének a kizárását is az eljárás gyorsítása indokolja. Ha a felek között nem áll fenn a teljes konszenzus, az eljárás lefolytatásának nincs helye, vitás kérdések esetén pedig a peres eljárás igénybevétele indokolt (Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás).

A kötet szerzője dr. Völcsey Balázs.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---