Kp.: tevékenység jogsértő következményének elhárítására kötelezés, csak a keresetnek helyt adó ítélet esetén alkalmazható


A közigazgatási perrendtartás szerinti tevékenység jogsértő következményének elhárítására kötelezés, csak a keresetnek helyt adó ítélet esetén alkalmazható jogintézmény. Ha a bíróság a keresetet azért utasítja el, mert olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a költségviselés elbírálása során költségek alatt csak a perléssel – feleslegesen – okozott költségek (perköltség) értendők – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az elsőfokú építésügyi hatóság az alperesi érdekelt, mint építtető kérelmére „kivett repülőtér” megnevezésű ingatlanon raktár, irodaépület, egyéb ingatlanokra vonatkozó építési engedélyről döntött határozatában. A határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt. Az elsőfokú építésügyi hatóság a felperes fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította, a felperes ügyféli jogállásának hiányára hivatkozással. Megállapította, hogy felperes sem az építési engedéllyel érintett ingatlanon, sem azzal közvetlenül határos ingatlanokon nem rendelkezik tulajdonjoggal, azaz közvetlen érintettsége az építési tevékenységgel nem állapítható meg. A fellebbezés alapján eljárt alperes mint másodfokú építésügyi hatóság helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes kereseti kérelmében mind az első- mind a másodfokú építésügyi hatósági döntés megsemmisítését kérte hatáskör hiányára hivatkozva. Állítása szerint a hatóság nem kellő alapossággal járt el, nem vizsgálta sem a jogos érdekét, sem az ügyben előterjesztett bizonyítékait. Kereseti kérelmében kérte az alperest az eljárásért fizetett illeték kétszeresével megegyező mértékű összeg visszatérítésére kötelezni.
A felperes, meglátása szerint ügyfélnek minősült a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér területén létesítendő általános létesítmények építése tárgyában folytatott hatósági eljárásban, mivel a repteret használó teherszállító gépek a háza felett repülnek el, 70-100 méterre a földtől (így jogát, jogos érdekét érinti az ügy). Mivel a repülőtér hatásterületén lévő ingatlan tulajdonosa, ezért eszerint is ügyfélnek minősül.

A törvényszék eljárása
A Fővárosi Törvényszék, mint megalapozatlant a keresetet elutasította. Úgy ítélte meg, hogy az építésügyi hatóság a szükséges mértékben feltárta az irányadó tényállást, jogszerű következtetést vont le, melyet a szükséges mértékben megindokolva jutott arra a megállapításra, hogy a felperes ügyféli jogállása iránti kérelmét alátámasztó közvetlen érdeksérelem hiányában a fellebbezés elutasításának volt helye. Tény, hogy az alperes eljárása során az ügyintézés időtartama meghaladta az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, de mindez nem olyan eljárási szabályszegés, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna, ezért a kereset elutasításának volt helye.

A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felülvizsgálati kérelem anyagi jogi és eljárásjogi jogszabálysértéseket is megjelölt. Az eljárásjogi indokok között hivatkozott arra, hogy a bíróság jogsértő módon állította azt, hogy az eljárás elhúzódásának nem volt az ügy érdemére kihatása. A felperes szerint a határidő túllépésére vonatkozó következményeket a másodfokú határozat meghozatalakor a hatóság nem vette figyelembe, a határozatban visszatérítésről nem rendelkezett, és e tekintetben a bíróságnak határoznia kellett volna. Az általa felhívott (közigazgatási eljárási törvénybeli) szabály szerint, ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét az ügyfél részére visszafizetni. A felperes szerint az ügy érdemére komoly kihatása volt annak, hogy visszakapja-e a pénzt, és annak is, hogy jogszerűtlen volt-e a hatósági határozat és ennek folytán ki fizeti a bírósági eljárási illetéket. A felülvizsgálati kérelem szerint a bíróságnak kellett volna elbírálnia az eljárási illeték kétszeres visszatérítésre vonatkozó igényét.

A Kúria megállapításai
A Kúria vizsgálata arra irányult, hogy az esetben, ha a per fő tárgya tekintetében a kereseti kérelem elutasításra kerül, a közigazgatási bíróság mellőzhette-e az alperes kötelezését a kétszeres fellebbezési illeték visszafizetésére. A közigazgatási perben a per fő tárgya (ügyféli jogállás megállapíthatósága) mellett a kereseti kérelem arra is irányult, hogy a bíróság az alperest kötelezze az illeték kétszeres visszatérítésére, mely egyfajta marasztalási keresetként is értelmezhető.
A Kúria kiemelte, hogy a közigazgatási bíróság ítélete a felperes kereseti kérelmének azt a részét, amely az alperest az illeték kétszeres visszafizetésére kérte kötelezni, nem tekintette sem a Kp. 89. § (3) bekezdése szerinti kérelemnek (jogsértés megállapítása esetén a bíróság hivatalból kötelezi a közigazgatási szervet a tevékenység jogsértő következményének elhárítására), sem marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek, ellenben az ítélet indokolása tényszerűen tartalmazza, hogy az alperes eljárása során az ügyintézés időtartama meghaladta az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét. Jóllehet, ez a körülmény az ügy érdemére, azaz az ügyféli jogállás elbírálására nézve befolyással nem volt.
A Kúria az eljárási illeték kétszeres visszatérítéséhez kapcsolódó felülvizsgálati kérelem okán annak kérdését is vizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó érvelése hiányában a Kúria vizsgálhatja-e a felülvizsgálni kért ítéletet abból a szempontból, hogy a közigazgatási bíróság nem tisztázta a kereseti kérelem illeték kétszeres visszatérítésére kötelező része kapcsán annak kérdését, hogy ez a kereseti kérelmi elem marasztalásra vagy megállapításra irányuló kereset-e a felperes szerint. Bár a kereseti kérelemből a Kúria szerint sem olvasható ki egyértelműen a jogsértés tényének megállapítása iránti igény, de ha a felperes arra hivatkozott volna, hogy a jogsértés tényének megállapítását is kéri, tehát másodlagosan megállapítási keresetet is arra az esetre, ha keresete ügy érdemére ki nem ható eljárási szabályszegésre tekintettel elutasításra kerülne, tekintve, hogy a Kp. az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem járó eljárási szabályszegés esetén is a kereset elutasítását írja elő, akkor ez a körülmény sem kérdőjelezné meg a közigazgatási bíróság keresetet elutasító döntésének jogszerűségét. Kitért arra is, hogy bár elvi szinten szóba jöhet ilyen esetben a jogsértés ténye megállapításának a lehetősége, és hogy a bíróság a jogsértést állapítsa meg, ha annak egyéb törvényi feltételei is fennállnak, azonban ennek elmaradását vitató határozott felülvizsgálati kérelem hiányában a Kúria a kérdéssel nem foglalkozhatott.
A Kúria álláspontja szerint az eljárási illeték kétszerese visszatérítéséről a közigazgatási bíróság az ügy érdemét érintő kereseti kérelem elutasítása miatt jogszerűen nem rendelkezhetett. Bár a felülvizsgálati kérelem állította az illeték kétszeres visszafizetéséről nem rendelkező ítélet jogsértését, azonban ez nyilvánvalóan téves és alaptalan hivatkozás volt, hiszen a felperes által megjelölt jogszabályhely a perben felmerült költségek viselésére vonatkozik, a közigazgatási határozat költségviselési rendelkezéseire vagy azok hiányára nem vonatkoztatható. Ez következik abból, hogy ha volt jogsértés – ami az ügy érdemére nem hatott ki -, ekként a keresetet el kellett utasítani, az olyan körülmény, mely indokolta a per megindítását, ekként ilyen esetben a perléssel felmerülő költségeket, legalábbis ami az adott megállapított jogsértés érvényesítésével merült fel, az alperesnek kell viselnie. Abból kell ugyanis kiindulni, hogy ha az adott eljárási szabályszegés nem lett volna, amelynek az ügy érdemére kiható voltának megítélése mérlegelési kérdés, és előre ennek biztos megítélése a felperestől nem várható el, akkor az adott kérdés vonatkozásában perre se került volna sor, ekként az így a felperesnek felesleges költségeket okozott, melyet az alperesnek meg kell térítenie. Ilyen tartalommal a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogsértő voltát nem állította, így ezzel a kérdéssel a Kúriának foglalkoznia nem kellett.
A Kúria azt is kiemelte, hogy a Kp. 89. § (3) bekezdése a 89. §-nak címet adó, keresetnek helyt adó ítélet szabályai között kerül elhelyezésre. A Kp. 89. § keresetnek helyt adó ítéletei körében a közigazgatási cselekményt megváltoztató, megsemmisítő, hatályon kívül helyező, vagy emellett új eljárásra kötelező, illetve a közigazgatási szervet marasztaló döntéstípusok kerültek megnevezésre. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a Kp. 89. § (3) bekezdésében megjelölt, „tevékenység jogsértő következményének elhárítására kötelezés” – a rendelkezés rendszertani elhelyezésére tekintettel – csak a Kp. 89. §-a szerinti, kereseti kérelemnek helyt adó ítéletek esetén alkalmazandó. A kereseti kérelmet elutasító döntés esetén a Kp. 89. § (3) bekezdése nem alkalmazható, e körben esetlegesen megállapítási keresetnek lehet helye, ha a felperes ilyet előterjesztett és annak egyéb törvényes feltételei is fennálltak. Így a Kúria a közigazgatási bíróság ítéletének hatályban való fenntartásáról rendelkezett.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.II.37.674/2020.) a Kúriai Döntések 2021/6. számában 177. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi I. törvény 88. § (2) bekezdés, 89. § (3) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek