A digitális társadalom olvasatai – XIV.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Ezúttal az EU-szabályozás újabb elemeit veszi górcső alá.

Az Európai Unió szabályozásáról: digitális jövő és igazságszolgáltatás

Konkrétabb és árnyaltabb az igazságszolgáltatás és a digitalizáció kapcsolatának európai uniós szintű tárgyalása. 2020 harmadik negyedévében ugyanis az igazságszolgáltatás digitális modernizációjáról mind az Európai Unió Tanácsa mind az Európai Bizottság közzétette gyakorlati lépésekhez vezető álláspontját.

A Tanács két területre összpontosítva dolgozta ki az igazságügyi digitalizáció stratégiáját.[1] Egyfelől az igazságszolgáltatás digitalizációja, másfelől a mesterséges intelligencián (MI) alapuló digitális igazságszolgáltatás állt az elképzelések központjában. Korábban írtuk, e két kérdéskör külön kezelendő, de csak akkor – és a Tanács szintén ezt az álláspontot képviseli –, ha mindkét fejlesztési irány a jogállamiság alapértékein nyugszik.

Az igazságszolgáltatás digitalizációja a technológia lehetőségekre összpontosulva elősegíti az igazságszolgáltatás szereplőinek kommunikációját, a dokumentumok elektronikus továbbítását, az audiovizuális eljárási cselekmények lebonyolítását. Velük szembeni követelmények a hatékonyság, a gyorsaság, a biztonság, az interoperabilitás. A különböző eszközök alkalmazása rendkívül széles lehetőséget takar, megkönnyítheti a tagállamok közötti együttműködést. Alkalmazásuk feltétele: nem szabad megkérdőjelezniük az eljárási alapelveket, így a fegyveregyenlőség elvét, a tisztességes és kontradiktórius eljáráshoz való jogot, a jogorvoslati jogot, és a nyilvános tárgyaláshoz való jogot. A digitális eszközökhöz a hozzáférést széles körűen kell kiépíteni és biztosítani, nem pusztán a térben (a távoli és a vidéki területeken élők számára), hanem az információs szerkezetben is. A jogszabályokhoz, az anonimizált bírósági határozatokhoz, és a saját ügyben való előrehaladásról mindenkor és mindenütt korrekt és pontos tájékoztatást kell adni és kapni. Fenn kell tartani a hagyományos igazságszolgáltatási megoldásokat is (pl. személyes ügyféltájékoztató iroda), a technológia használatakor pedig a kiberbiztonságot és az információk áramlásának biztonságát egységes és megfelelő szabványokkal kell biztosítani. A digitális technológia alkalmazása lehetséges az alternatív vitarendezési eljárásoknál is, ezzel segítve a leterhelt igazságügyi szervezeteken. A megvalósításhoz határon átnyúló jogi megoldások kellenek mind a polgári és a kereskedelmi ügyek, mind a büntetőügyek területén. A Tanács felszólítja a Bizottságot, hogy 2020 végéig dolgozzon ki megfelelő stratégiát.

A Tanács állásfoglalásának másik része a digitális igazságszolgáltatás. Digitális igazságszolgáltatás esetén az MI-alkalmazások és a blokklánc-technológia maguktól végzik el az igazságügy feladatait: „az ügyek tárgyára vonatkozó információk elemzése, strukturálása és előkészítése, szóbeli meghallgatásokról készült felvételek leiratának automatikus elkészítése, gépi fordítás felkínálása, jogi dokumentumok és bírósági ítéletek elemzésének és értékelésének támogatása, a pernyerési esélyek becslése, az esetjog automatikus anonimizálása és jogi csetbotokon keresztül történő információnyújtás.” A stratégia lényege az MI-alapú döntéstámogató rendszerek elterjesztése, azzal, hogy ezek a rendszerek nem befolyásolhatják a bírák döntéshozatali hatáskörét, és a bírói függetlenséget. „A bírósági határozatokat minden esetben embernek kell meghoznia, és e feladat nem ruházható át egy mesterséges intelligenciát alkalmazó eszközre.”

Sorozatunkban korábban bemutatott problémákra, főként az USA bírósági gyakorlatában megjelenő konfliktusokra tehát a Tanács válasza az ember és a gépi intelligencia kollaborációja, az emberi (bírói, döntéshozói) döntések megtartása. Egyetértünk e megoldással, de hangsúlyozni kell, az MI-működés valamennyi problémája ezzel még nem oldódott meg. Tudja ezt a Tanács is, mivel az emberi döntés fenntartásának elvét kiegészítette olyan követelményekkel, amelyek minden MI-rendszerrel szemben alkalmazandó informatikai elvárások. A feketedoboz-hatás megakadályozása, a felelősségvállalás, a transzparencia, a működési eredmények ellenőrzése, különösen akkor, ha ezek együttesen a jogorvoslati jog biztosításának garanciái. Az MI-rendszerek nem tartalmazhatnak semmilyen diszkriminációt, semmilyen formában nem eredményezhetik a döntéshozatal torzulását, átláthatatlanságát, ki kell iktatni a jogsérelemhez vezető megoldásokat – mondta ki a dokumentum.

A szöveg lényeges, kiemelendő tézise szerint az igazságszolgáltatásban kötelező jogi követelményeket kell bevezetni a mesterségesintelligencia-rendszerek tervezésére, fejlesztésére, telepítésére, használatára és értékelésére vonatkozóan, az alapvető jogokat érintő potenciális kockázatok hatékony kezelése érdekében. A szabályoknak ki kell terjedniük a bírósági döntéshozatalt átláthatatlanná tévő automatizálás tilalmára; az átláthatóság, az érthetőség, az ellenőrizhetőség, a robusztusság, a pontosság, a biztonság és az elszámoltathatóság megfelelő fokának biztosítására, a megkülönböztető hatások megelőzését célzó követelményekre. A leírtak nagyon magas szintű követelmények, ám az ET ennek ellenére nem elégszik meg pusztán ennyivel. Az igazságszolgáltatásban alkalmazott – különösen a bírósági eljárásokban bevetett – MI-rendszereket előzetes értékelési eljárásnak kell alávetni, többek között a rendszer megbízhatóságának, érthetőségének, robusztusságának és biztonságának vonatkozásában. Szükség van az alkalmazások nyomon követésére, felülvizsgálatára és hatékony ellenőrzésére.

A Tanács digitális igazságügy-politikája számos kérdést nyitva hagyott, például a szabványosítás uniós, vagy tagállami feladat, avagy csak a határokon átnyúló ügyekben követelmény, és ekkor uniós feladat, de már így is sok kérdésre korszerű és a jogi szabályok megalkotásában termékeny megoldásokat vázolt fel.

A Tanács dokumentumát időben (és írásunkban) a Bizottság 2020 decemberében kiadott Közleménye követte. Az év során napvilágot látott vélemények, állásfoglalások és javaslatok (valamint kritikák) arra kényszerítették a Bizottságot, hogy az igazságszolgáltatás területén Közleményben tisztázza a digitalizálás lehetőségeit.[2]

A Közlemény önkritikus és kritikus. Felsorolja az igazságszolgáltatást érő kihívásokat, majd megállapítja, néhány területen (nyilvántartások, adatbázisok) lassú az előrehaladás, és a nemzeti, valamint a határon átnyúló ügyekben többnyire a papíralapú ügyintézés dominál. Önkritikussága megnyilvánul abban a beismerésben, hogy nyomtatványok, papíralapú információcsere formablankettái bizony uniós jogi előírások. Diffúz a szabályozás és az eszközhasználat, túl sok az uniós hivatal.

A megoldás egyik kulcsa a digitális eszköztár bővítése. Ehhez a jogalkotási kezdeményezésekre éppúgy szükség van, mint az informatikai eszközpark fejlesztésére, vagy a monitortevékenységre alkalmas eszközök bevezetésére. Kritérium: mindez nem csökkentheti a jogvédelem szintjét, a jogi alapértékeket. A javasolt eszköztár mögé nagyvonalú pénzügyi támogatási rendszert rajzol fel, 2027 végéig ütemezve a digitális felkészülés és igazságügyi átalakítás lépcsőit és aktorait.

A Bizottság a határon átnyúló ügyek intézését sem hagyta ki a reformlépésekből. Itt már egyértelmű a tartalom, a hatály, a felelősség is. Nem tarja elképzelhetetlennek a tagállami jogi együttműködés keretében a digitális csatornák használatának előírását, a papíralapú kommunikáció kiváltását az elektronikus kommunikáció valamelyik formájával. El kell érni, hogy a tagállami jogi eljárásokban az elektronikus dokumentumok joghatása és bizonyítékként való felhasználása ne legyen visszautasítható pusztán azért, mert az nem papíralapú. Ehhez biztosítani kell a digitális infrastruktúrát az elektronikus aláírások, hitelesítések, személyi adatkezelés területein, ki kell dolgozni a mindenki számára elérhető informatikai architektúrát.

Az MI területén a Közlemény új megállapításokat nem tesz, a Fehér Könyv és a Tanács gondolatai köszönnek vissza, az MI-technológiákat döntést segítő lehetőségként kezeli. Több újdonságot tartalmaz a határon átnyúló eszközök köre. Nyilvánvaló, a határon átnyúló digitális információs csatornák mellé ki kellett dolgozni a szabványokra, a rendszerműködésre vonatkozó javaslatokat. Így került sor az e-CODEX, az eEDES kialakítására, illetve reformjára.

A büntetőügyeket nem érintve még egy javaslatblokkot kell kiemelni a Bizottság Közleményéből. A „My e-Justice tér” egy, a nemzeti és a határon átnyúló, személyes használatra kialakított digitális tér, kiépítése megkönnyíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a határon átnyúló uniós eljárások során. A digitális térszerveződési forma nem váltaná le a nemzeti e-Justice szolgáltatásokat, hanem egymásba épülve, egymást támogatva működne. Úgy gondoljuk, az igazságszolgáltatás digitális társadalma itt kezdődik, az offline térbe való áthelyeződéssel, a hagyományos igazságszolgáltatási terek átváltásával. A lépés még pusztán a kezdet, azonban a digitális társadalom berendezkedése rákényszeríti az igazságügyi politikákat a további lépések megtételére.

Az Európai Unió stratégiai gondolkodásának rövid bemutatása meggyőző volt a digitális társadalom igazságügyi alakzatának realitásáról. Az anyagok számos társadalmi kérdést és problémát vetettek fel, ezeket sem alaposan bemutatni, sem lezárni nem tudjuk. Az MI-rendszerek új társadalom felé mutatnak, erről éppen az egyik legkonzervatívabb társadalmi rend, a jogi világ átépítésének tervei győznek meg bennünket. Tévednénk azonban, ha ezeket az érdemeket kizárólag az uniós döntéshozatal eredményének tekintenénk, az Európai Unió két nagy és jelentős tagállama ugyanis 2018-ban és 2020-ban elkészítette a maga digitális stratégiáját. Természetesen Franciaországról és Németországról van szó, s mindkét országban az állam legfelsőbb vezetői mutatták be azt. (A francia köztársasági elnök a Collège de France nyilvános ülésén.)[3]

A francia elképzelések globálisak, és befogják a külső és belső társadalmi kapcsolatrendszerek összességét. Nem becsülik le az európai törekvéseket, ám egyértelműen egy EU–Franciaország kettős tandem globális helytállására hívnak fel. A kulcsfogalmak ismerősen hangzanak (átláthatóság, ellenőrizhetőség), azonban a francia állam szervezetének és szolgáltatásainak reformja, új, MI-re alapozott tevékenységek kibontakoztatása mindenképpen újdonságnak számít.

A változásokból nem maradhat ki a (nemzeti) jogalkotás, a munka világának, az igazságszolgáltatás szerkezetének és a digitális gazdaságot szabályozó jogi kereteknek az átalakítása. A digitális platformokkal, MI-alkalmazásokkal összefüggésben az anyag néhol a „jog forradalmáról” beszél, elismerve ugyanakkor a GDPR, vagy a jogállam digitális jogvédelmének már elért (európai) eredményeit. A jogalkotóra a jogvédelem és az innováció elősegítése vár, és ez egy érdekes együttes feladat. Nem világos, hogy mit jelent e követelmény az adatgazdaság esetében, mivel egy vállalkozás működéséhez napjainkban szükség van azokra az adatokra, amelyek érzékenyek lehetnek, és amelyek védettségéhez nem férhet kétség. A francia anyag stratégiai elképzeléseket, terveket ad közre, miközben a napi internethasználat súlyosan szennyezett az adatokkal való visszaélésekkel (cookies-háború a neten). Mindenesetre a francia stratégia közös európai és nemzeti jogi keretről értekezik, így szemléletében nem áll távol az uniós dokumentumok megközelítésétől. E megközelítés azonban nem tartja vissza a jelentés készítőit attól a súlyos megfogalmazástól, miszerint a világos jogi keret hiánya miatt az európai kutatási versenyképesség és innovációs potenciál messze elmarad a világ más részeiétől.

Az MI forradalma megköveteli a jogászi szakma megújítását, integrált, több szakma tudásából álló jogász társadalomra van igény. Nem hagyhatjuk az MI működéséért vállalt felelősséget a kutatókra és mérnökökre, érvelnek, ám ehhez az MI működéséhez értő és azt megértő jogászok kellenek. Jogászi, jogi tudatosság, rugalmasság és integrált jogi szaktudás – foglalják össze a törekvéseket.

Nem a nemzeti stratégiák bemutatása volt a cél, az EU elképzeléseit azonban bele kellett helyeznünk abba a versenykeretbe, ahol a tényleges stratégiai történések zajlanak. Szólnunk kell azokról az elemzésekről is, amelyek a digitális átalakulás széles tereit kísérték, erről sorozatunk utolsó blokkjának írásai szólnak majd. Ott mutatjuk be a filozófia, és a szociológia elméleteinek reflexív vizsgálódásait.

A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket itt , az ötödiket itt, a hatodikat itt, a hetediket itt, a nyolcadikat itt , a kilencediket itt, a tizediket itt, a tizenegyediket itt, a tizenkettediket itt, a tizenharmadikat pedig itt olvashatja el.

Lábjegyzetek:

[1] Az elkülönítés tartalmilag fedezhető fel a szövegben, a formális címek és fejezetek digitális igazságszolgáltatásról és MI-alapú igazságszolgáltatásról szólnak. Az igazságszolgáltatáshoz való jog – a digitalizáció lehetőségének kiaknázása. A Tanács következtetései (2020/C 342/I/01.). Európai Unó Tanácsa. Az Európai Unió Hivatalos Lapja. C 342/I/1. 2020.10.14.

[2] Az igazságszolgáltatás digitalizációja az Európai Unióban. Lehetőségek eszköztára. A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának SWD(2020) 540 final. Brüssel, 2020.12.2. COM(2020) 710 final.

[3] Cédric Villani, Marc Schoenauer, Yann Bonnet, Charly Berthet, Anne-Charlotte Cornut, et al.. Donner un sens à l’intelligence artificielle: Pour une stratégie nationale et européenne. Mission Villani sur l’intelligence artificielle, 2018, Yann Bonnet, Secrétaire général du Conseil national du numérique, 978-2-11-145708-9. Németországi összefoglaló: Creating Value from Data. Potentials of Data- and AI-Based Value Networks. https://www.plattform-lernende-systeme.de/home-en.html. Committee of Plattform Lernende Systeme.

Kapcsolódó cikkek:


II. Erzsébeten nem fognak se a válságok, se az idő
2021. április 15.

II. Erzsébeten nem fognak se a válságok, se az idő

Koronakrízis, Brexit, skót és walesi függetlenségi törekvések – az Egyesült Királyság egyszerre küzd több súlyos krízissel. A királynő az egyetlen biztos pont. Nem kell semmit tennie azért, hogy a stabilitás záloga legyen. Elég, ha a helyén van.

Kihívások a családon belüli erőszak áldozatainak védelme során
2021. április 14.

Kihívások a családon belüli erőszak áldozatainak védelme során

A nők elleni erőszak megakadályozására irányuló erőfeszítésekben elért eredményeket és bevált jó gyakorlatokat egy 17 európai országra kiterjedő vizsgálat alapján foglalta össze jelentésében a GREVIO, amelyet egy 2019 júniusától 2020 decemberéig tartó vizsgálatot zárt le.

A digitális társadalom olvasatai – XXI.
2021. április 14.

A digitális társadalom olvasatai – XXI.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Az utolsó részben a sorozat összegzését tárja elénk.