A digitális társadalom olvasatai – XIV.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Ezúttal az EU-szabályozás újabb elemeit veszi górcső alá.

Az Európai Unió szabályozásáról: digitális jövő és igazságszolgáltatás

Konkrétabb és árnyaltabb az igazságszolgáltatás és a digitalizáció kapcsolatának európai uniós szintű tárgyalása. 2020 harmadik negyedévében ugyanis az igazságszolgáltatás digitális modernizációjáról mind az Európai Unió Tanácsa mind az Európai Bizottság közzétette gyakorlati lépésekhez vezető álláspontját.

A Tanács két területre összpontosítva dolgozta ki az igazságügyi digitalizáció stratégiáját.[1] Egyfelől az igazságszolgáltatás digitalizációja, másfelől a mesterséges intelligencián (MI) alapuló digitális igazságszolgáltatás állt az elképzelések központjában. Korábban írtuk, e két kérdéskör külön kezelendő, de csak akkor – és a Tanács szintén ezt az álláspontot képviseli –, ha mindkét fejlesztési irány a jogállamiság alapértékein nyugszik.

Az igazságszolgáltatás digitalizációja a technológia lehetőségekre összpontosulva elősegíti az igazságszolgáltatás szereplőinek kommunikációját, a dokumentumok elektronikus továbbítását, az audiovizuális eljárási cselekmények lebonyolítását. Velük szembeni követelmények a hatékonyság, a gyorsaság, a biztonság, az interoperabilitás. A különböző eszközök alkalmazása rendkívül széles lehetőséget takar, megkönnyítheti a tagállamok közötti együttműködést. Alkalmazásuk feltétele: nem szabad megkérdőjelezniük az eljárási alapelveket, így a fegyveregyenlőség elvét, a tisztességes és kontradiktórius eljáráshoz való jogot, a jogorvoslati jogot, és a nyilvános tárgyaláshoz való jogot. A digitális eszközökhöz a hozzáférést széles körűen kell kiépíteni és biztosítani, nem pusztán a térben (a távoli és a vidéki területeken élők számára), hanem az információs szerkezetben is. A jogszabályokhoz, az anonimizált bírósági határozatokhoz, és a saját ügyben való előrehaladásról mindenkor és mindenütt korrekt és pontos tájékoztatást kell adni és kapni. Fenn kell tartani a hagyományos igazságszolgáltatási megoldásokat is (pl. személyes ügyféltájékoztató iroda), a technológia használatakor pedig a kiberbiztonságot és az információk áramlásának biztonságát egységes és megfelelő szabványokkal kell biztosítani. A digitális technológia alkalmazása lehetséges az alternatív vitarendezési eljárásoknál is, ezzel segítve a leterhelt igazságügyi szervezeteken. A megvalósításhoz határon átnyúló jogi megoldások kellenek mind a polgári és a kereskedelmi ügyek, mind a büntetőügyek területén. A Tanács felszólítja a Bizottságot, hogy 2020 végéig dolgozzon ki megfelelő stratégiát.

A Tanács állásfoglalásának másik része a digitális igazságszolgáltatás. Digitális igazságszolgáltatás esetén az MI-alkalmazások és a blokklánc-technológia maguktól végzik el az igazságügy feladatait: „az ügyek tárgyára vonatkozó információk elemzése, strukturálása és előkészítése, szóbeli meghallgatásokról készült felvételek leiratának automatikus elkészítése, gépi fordítás felkínálása, jogi dokumentumok és bírósági ítéletek elemzésének és értékelésének támogatása, a pernyerési esélyek becslése, az esetjog automatikus anonimizálása és jogi csetbotokon keresztül történő információnyújtás.” A stratégia lényege az MI-alapú döntéstámogató rendszerek elterjesztése, azzal, hogy ezek a rendszerek nem befolyásolhatják a bírák döntéshozatali hatáskörét, és a bírói függetlenséget. „A bírósági határozatokat minden esetben embernek kell meghoznia, és e feladat nem ruházható át egy mesterséges intelligenciát alkalmazó eszközre.”

Sorozatunkban korábban bemutatott problémákra, főként az USA bírósági gyakorlatában megjelenő konfliktusokra tehát a Tanács válasza az ember és a gépi intelligencia kollaborációja, az emberi (bírói, döntéshozói) döntések megtartása. Egyetértünk e megoldással, de hangsúlyozni kell, az MI-működés valamennyi problémája ezzel még nem oldódott meg. Tudja ezt a Tanács is, mivel az emberi döntés fenntartásának elvét kiegészítette olyan követelményekkel, amelyek minden MI-rendszerrel szemben alkalmazandó informatikai elvárások. A feketedoboz-hatás megakadályozása, a felelősségvállalás, a transzparencia, a működési eredmények ellenőrzése, különösen akkor, ha ezek együttesen a jogorvoslati jog biztosításának garanciái. Az MI-rendszerek nem tartalmazhatnak semmilyen diszkriminációt, semmilyen formában nem eredményezhetik a döntéshozatal torzulását, átláthatatlanságát, ki kell iktatni a jogsérelemhez vezető megoldásokat – mondta ki a dokumentum.

A szöveg lényeges, kiemelendő tézise szerint az igazságszolgáltatásban kötelező jogi követelményeket kell bevezetni a mesterségesintelligencia-rendszerek tervezésére, fejlesztésére, telepítésére, használatára és értékelésére vonatkozóan, az alapvető jogokat érintő potenciális kockázatok hatékony kezelése érdekében. A szabályoknak ki kell terjedniük a bírósági döntéshozatalt átláthatatlanná tévő automatizálás tilalmára; az átláthatóság, az érthetőség, az ellenőrizhetőség, a robusztusság, a pontosság, a biztonság és az elszámoltathatóság megfelelő fokának biztosítására, a megkülönböztető hatások megelőzését célzó követelményekre. A leírtak nagyon magas szintű követelmények, ám az ET ennek ellenére nem elégszik meg pusztán ennyivel. Az igazságszolgáltatásban alkalmazott – különösen a bírósági eljárásokban bevetett – MI-rendszereket előzetes értékelési eljárásnak kell alávetni, többek között a rendszer megbízhatóságának, érthetőségének, robusztusságának és biztonságának vonatkozásában. Szükség van az alkalmazások nyomon követésére, felülvizsgálatára és hatékony ellenőrzésére.

A Tanács digitális igazságügy-politikája számos kérdést nyitva hagyott, például a szabványosítás uniós, vagy tagállami feladat, avagy csak a határokon átnyúló ügyekben követelmény, és ekkor uniós feladat, de már így is sok kérdésre korszerű és a jogi szabályok megalkotásában termékeny megoldásokat vázolt fel.

A Tanács dokumentumát időben (és írásunkban) a Bizottság 2020 decemberében kiadott Közleménye követte. Az év során napvilágot látott vélemények, állásfoglalások és javaslatok (valamint kritikák) arra kényszerítették a Bizottságot, hogy az igazságszolgáltatás területén Közleményben tisztázza a digitalizálás lehetőségeit.[2]

A Közlemény önkritikus és kritikus. Felsorolja az igazságszolgáltatást érő kihívásokat, majd megállapítja, néhány területen (nyilvántartások, adatbázisok) lassú az előrehaladás, és a nemzeti, valamint a határon átnyúló ügyekben többnyire a papíralapú ügyintézés dominál. Önkritikussága megnyilvánul abban a beismerésben, hogy nyomtatványok, papíralapú információcsere formablankettái bizony uniós jogi előírások. Diffúz a szabályozás és az eszközhasználat, túl sok az uniós hivatal.

A megoldás egyik kulcsa a digitális eszköztár bővítése. Ehhez a jogalkotási kezdeményezésekre éppúgy szükség van, mint az informatikai eszközpark fejlesztésére, vagy a monitortevékenységre alkalmas eszközök bevezetésére. Kritérium: mindez nem csökkentheti a jogvédelem szintjét, a jogi alapértékeket. A javasolt eszköztár mögé nagyvonalú pénzügyi támogatási rendszert rajzol fel, 2027 végéig ütemezve a digitális felkészülés és igazságügyi átalakítás lépcsőit és aktorait.

A Bizottság a határon átnyúló ügyek intézését sem hagyta ki a reformlépésekből. Itt már egyértelmű a tartalom, a hatály, a felelősség is. Nem tarja elképzelhetetlennek a tagállami jogi együttműködés keretében a digitális csatornák használatának előírását, a papíralapú kommunikáció kiváltását az elektronikus kommunikáció valamelyik formájával. El kell érni, hogy a tagállami jogi eljárásokban az elektronikus dokumentumok joghatása és bizonyítékként való felhasználása ne legyen visszautasítható pusztán azért, mert az nem papíralapú. Ehhez biztosítani kell a digitális infrastruktúrát az elektronikus aláírások, hitelesítések, személyi adatkezelés területein, ki kell dolgozni a mindenki számára elérhető informatikai architektúrát.

Az MI területén a Közlemény új megállapításokat nem tesz, a Fehér Könyv és a Tanács gondolatai köszönnek vissza, az MI-technológiákat döntést segítő lehetőségként kezeli. Több újdonságot tartalmaz a határon átnyúló eszközök köre. Nyilvánvaló, a határon átnyúló digitális információs csatornák mellé ki kellett dolgozni a szabványokra, a rendszerműködésre vonatkozó javaslatokat. Így került sor az e-CODEX, az eEDES kialakítására, illetve reformjára.

A büntetőügyeket nem érintve még egy javaslatblokkot kell kiemelni a Bizottság Közleményéből. A „My e-Justice tér” egy, a nemzeti és a határon átnyúló, személyes használatra kialakított digitális tér, kiépítése megkönnyíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a határon átnyúló uniós eljárások során. A digitális térszerveződési forma nem váltaná le a nemzeti e-Justice szolgáltatásokat, hanem egymásba épülve, egymást támogatva működne. Úgy gondoljuk, az igazságszolgáltatás digitális társadalma itt kezdődik, az offline térbe való áthelyeződéssel, a hagyományos igazságszolgáltatási terek átváltásával. A lépés még pusztán a kezdet, azonban a digitális társadalom berendezkedése rákényszeríti az igazságügyi politikákat a további lépések megtételére.

Az Európai Unió stratégiai gondolkodásának rövid bemutatása meggyőző volt a digitális társadalom igazságügyi alakzatának realitásáról. Az anyagok számos társadalmi kérdést és problémát vetettek fel, ezeket sem alaposan bemutatni, sem lezárni nem tudjuk. Az MI-rendszerek új társadalom felé mutatnak, erről éppen az egyik legkonzervatívabb társadalmi rend, a jogi világ átépítésének tervei győznek meg bennünket. Tévednénk azonban, ha ezeket az érdemeket kizárólag az uniós döntéshozatal eredményének tekintenénk, az Európai Unió két nagy és jelentős tagállama ugyanis 2018-ban és 2020-ban elkészítette a maga digitális stratégiáját. Természetesen Franciaországról és Németországról van szó, s mindkét országban az állam legfelsőbb vezetői mutatták be azt. (A francia köztársasági elnök a Collège de France nyilvános ülésén.)[3]

A francia elképzelések globálisak, és befogják a külső és belső társadalmi kapcsolatrendszerek összességét. Nem becsülik le az európai törekvéseket, ám egyértelműen egy EU–Franciaország kettős tandem globális helytállására hívnak fel. A kulcsfogalmak ismerősen hangzanak (átláthatóság, ellenőrizhetőség), azonban a francia állam szervezetének és szolgáltatásainak reformja, új, MI-re alapozott tevékenységek kibontakoztatása mindenképpen újdonságnak számít.

A változásokból nem maradhat ki a (nemzeti) jogalkotás, a munka világának, az igazságszolgáltatás szerkezetének és a digitális gazdaságot szabályozó jogi kereteknek az átalakítása. A digitális platformokkal, MI-alkalmazásokkal összefüggésben az anyag néhol a „jog forradalmáról” beszél, elismerve ugyanakkor a GDPR, vagy a jogállam digitális jogvédelmének már elért (európai) eredményeit. A jogalkotóra a jogvédelem és az innováció elősegítése vár, és ez egy érdekes együttes feladat. Nem világos, hogy mit jelent e követelmény az adatgazdaság esetében, mivel egy vállalkozás működéséhez napjainkban szükség van azokra az adatokra, amelyek érzékenyek lehetnek, és amelyek védettségéhez nem férhet kétség. A francia anyag stratégiai elképzeléseket, terveket ad közre, miközben a napi internethasználat súlyosan szennyezett az adatokkal való visszaélésekkel (cookies-háború a neten). Mindenesetre a francia stratégia közös európai és nemzeti jogi keretről értekezik, így szemléletében nem áll távol az uniós dokumentumok megközelítésétől. E megközelítés azonban nem tartja vissza a jelentés készítőit attól a súlyos megfogalmazástól, miszerint a világos jogi keret hiánya miatt az európai kutatási versenyképesség és innovációs potenciál messze elmarad a világ más részeiétől.

Az MI forradalma megköveteli a jogászi szakma megújítását, integrált, több szakma tudásából álló jogász társadalomra van igény. Nem hagyhatjuk az MI működéséért vállalt felelősséget a kutatókra és mérnökökre, érvelnek, ám ehhez az MI működéséhez értő és azt megértő jogászok kellenek. Jogászi, jogi tudatosság, rugalmasság és integrált jogi szaktudás – foglalják össze a törekvéseket.

Nem a nemzeti stratégiák bemutatása volt a cél, az EU elképzeléseit azonban bele kellett helyeznünk abba a versenykeretbe, ahol a tényleges stratégiai történések zajlanak. Szólnunk kell azokról az elemzésekről is, amelyek a digitális átalakulás széles tereit kísérték, erről sorozatunk utolsó blokkjának írásai szólnak majd. Ott mutatjuk be a filozófia, és a szociológia elméleteinek reflexív vizsgálódásait.

A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket itt , az ötödiket itt, a hatodikat itt, a hetediket itt, a nyolcadikat itt , a kilencediket itt, a tizediket itt, a tizenegyediket itt, a tizenkettediket itt, a tizenharmadikat pedig itt olvashatja el.

Lábjegyzetek:

[1] Az elkülönítés tartalmilag fedezhető fel a szövegben, a formális címek és fejezetek digitális igazságszolgáltatásról és MI-alapú igazságszolgáltatásról szólnak. Az igazságszolgáltatáshoz való jog – a digitalizáció lehetőségének kiaknázása. A Tanács következtetései (2020/C 342/I/01.). Európai Unó Tanácsa. Az Európai Unió Hivatalos Lapja. C 342/I/1. 2020.10.14.

[2] Az igazságszolgáltatás digitalizációja az Európai Unióban. Lehetőségek eszköztára. A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának SWD(2020) 540 final. Brüssel, 2020.12.2. COM(2020) 710 final.

[3] Cédric Villani, Marc Schoenauer, Yann Bonnet, Charly Berthet, Anne-Charlotte Cornut, et al.. Donner un sens à l’intelligence artificielle: Pour une stratégie nationale et européenne. Mission Villani sur l’intelligence artificielle, 2018, Yann Bonnet, Secrétaire général du Conseil national du numérique, 978-2-11-145708-9. Németországi összefoglaló: Creating Value from Data. Potentials of Data- and AI-Based Value Networks. https://www.plattform-lernende-systeme.de/home-en.html. Committee of Plattform Lernende Systeme.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 9.

Olaszországban jogvita lett a strandolásból

Az olasz tengerpart elképzelhetetlenek strandfürdők nélkül. Az önkormányzatok évtizedekig átláthatatlanul adták ki az üzemeltetési jogokat, megsértve az uniós versenyjogot. A következőkben a szerző egy bizarr jogi és politikai vitát tár a Jogászvilág olvasói elé.

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.