Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap finanszírozási kérdései
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Európai Unió Törvényszéke megállapította, hogy a felperesnek a jogtalan bírság megfizetésének időpontjától jár a késedelmi kamat.
Az Európai Bizottság 2014-ben kelt határozatában megállapította, hogy a Deutsche Telekom AG és a Slovak Telekom a.s. által alkotott vállalkozás az EUMSZ 102. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 54. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértést követett el. A jogsértés 2005. augusztus 12‑től 2010. december 31‑ig tartott, és a következő magatartásokból állt:
a) a hálózatra vonatkozó, a helyi hurkok átengedéséhez szükséges információk eltitkolása az alternatív szolgáltatókkal szemben;
b) a helyi hurkok átengedésével kapcsolatos kötelezettségei terjedelmének leszűkítése;
c) az átengedésre vonatkozó referenciaajánlatában a helymegosztást, a minősítést, az előrejelzéseket, a javításokat és a bankgaranciát illetően tisztességtelen szabályok és feltételek rögzítése;
d) olyan tisztességtelen díjak alkalmazása, amelyek valamely megegyező hatékonyságú szolgáltató számára nem tették lehetővé, hogy a Slovak Telekom a.s. átengedett helyi hurokjaihoz való nagykereskedelmi hozzáférés révén veszteségek nélkül tudja kínálni a Slovak Telekom a.s. által nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatásokat.
A fenti jogsértések miatt az Európai Bizottság 38 838 000 EUR bírságot szabott ki a Deutsche Telekom AG‑vel és a Slovak Telekom a.s.‑szel szemben egyetemlegesen, valamint további 31 070 000 EUR bírságot a Deutsche Telekom AG‑vel szemben.
A Deutsche Telekom és a Slovak Telekom az Európai Unió Törvényszékéhez fordult a határozattal szemben.
A Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) megállapította, hogy a Bizottság a 2014. évi határozatban elmulasztotta bizonyítani, hogy a Slovak Telekom a.s. által alkalmazott, az említett határozat 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett díjszabási gyakorlat 2006. január 1‑je előtt kiszorító hatásokat eredményezett volna. Egyébiránt a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperes forgalma nem volt alkalmas arra, hogy tükrözze a felperes által a szóban forgó jogsértés megvalósításában tanúsított egyéni magatartást, vagyis az említett forgalom nem szolgálhatott olyan kiegészítő bírság kiszámításának alapjául, amelyet kizárólag a felperessel szemben, elrettentés címén szabtak ki.
Másodszor, a Törvényszék megsemmisítette a 2014. évi határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az annak a bírságnak az összegét, amelynek megfizetésére a Slovak Telekom és a felperes egyetemlegesen volt köteles, 38 838 000 euróban állapította meg, valamint annyiban, amennyiben az annak a bírságnak az összegét, amelynek megfizetésére kizárólag a felperes volt köteles, 31 070 000 euróban állapította meg.
Harmadszor, a Törvényszék egyrészt azon bírság összegét, amelynek megfizetésére a Slovak Telekom és a felperes egyetemlegesen volt köteles, 776 037 euróval csökkentette, és ezt az összeget 38 061 963 euróban állapította meg. Másrészt, a Törvényszék azon bírság összegét, amelynek megfizetésére kizárólag a felperes volt köteles, 12 039 019 euróval csökkentette, és ezt az összeget 19 030 981 euróban állapította meg.
A Deutsche Telekom és a Slovak Telekom fellebbezett az ítélet ellen.
A kereseti kérelmében a felperes elsődlegesen azon elmaradt haszon megtérítését kéri, amely annak következtében keletkezett, hogy megfosztották őt a bírság azon összegével járó előnyök élvezetétől, amelyet a 2015. január 15‑től 2019. február 19‑ig terjedő időszakban jogalap nélkül fizetett meg. További kereseti kérelmében másodlagosan azon kár megtérítését kéri, amely ugyanezen időszakban annak következtében érte őt, hogy a Bizottság az EUMSZ 266. cikk első bekezdésével ellentétes módon megtagadta, hogy az EKB által a fő refinanszírozási műveleteire alkalmazott kamatláb szerint, azt 3,5 százalékponttal növelve késedelmi kamatokat fizessen a felperes részére. Negyedik kereseti kérelmében harmadlagosan, a Törvényszék által megfelelőnek ítélt késedelmi kamatláb szerint azon kár megtérítését kéri, amely a meg nem fizetett késedelmi kamatok következtében érte őt. Ötödik kereseti kérelmében azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a meghozandó ítélet kihirdetésétől számított késedelmi kamatok megfizetésére.
A Törvényszék arra a döntésre jutott, hogy a jelen ügyben a felperest megillető főkövetelés fennállt, a legmagasabb összege tekintetében pedig egyértelmű volt, vagy legalábbis előre megállapított objektív körülmények alapján meghatározható volt akkor, amikor a felperes ideiglenesen megfizette a bírságot, vagyis 2015. január 16‑án.
Másrészt, a Bizottság az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján köteles volt késedelmi kamatot fizetni a bírságösszeg azon része után, amelyet a Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) jogalap nélkülinek ítélt; e kamatot arra az időszakra kell megfizetni, amely a bírság ideiglenes megfizetésének időpontja és a bírságösszeg jogalap nélkülinek ítélt részének visszatérítése között telt el.
Az EUB kiemelte, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy egyedi határozattal megállapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett késedelmi kamatot fog fizetni azon határozat megsemmisítése esetén, amely bírságot szabott ki, valamint azon bírságösszeg csökkentése esetén, amelyről e határozat rendelkezik, és amelyet ideiglenesen megfizettek (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i Bizottság kontra Printeos ítélet, C‑301/19 P, EU:C:2021:39, 95. pont).
A fentiekből következik, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 266. cikk első bekezdését, amikor megtagadta, hogy a bírságösszeg azon része után, amelyet jogalap nélkül szedett be, késedelmi kamatokat fizessen a felperes részére a 2015. január 16., vagyis a bírság megfizetésének időpontja és 2019. február 19., vagyis a bírságösszeg azon része visszatérítésének időpontja közötti időszak vonatkozásában, amelyet a Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) végül jogalap nélkülinek nyilvánított.
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Az EU az eladók termelői láncért viselt felelősségének szigorításáról döntött. Németországban már évek óta az értékesítők felelnek a termelőik emberi jog sértéseiért és környezetszennyezéseiért.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának az FGTI vs Victoria Seguros SA-ügyben hozott ítéletét ismerteti, melyben az alkalmazandó jog kérdését vette górcső alá
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!