Az Európai Unió Bírósága elé került a devizahitelek érvényessé nyilvánításának kérdésköre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Győri Ítélőtábla előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál (EuB) abban a kérdésben, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelősége miatt érvénytelen devizahitel-szerződések érvényessé nyilvánításának a Kúria által meghatározott módszerei összeegyeztethetők-e az uniós joggal.

1. Előzmények

A régi hitelintézeti törvény (rHpt.) 203. § (6)-(7) bekezdése a bankok számára előírta, hogy devizahitel-szerződések esetén kockázatfeltáró nyilatkozatban kell tájékoztatni az ügyfelet az árfolyamváltozás kockázatáról, valamint annak törlesztő részletekre gyakorolt hatásáról. A Kúria 2/2014. polgári jogegységi határozatában foglaltak szerint az árfolyamkockázat fogyasztóra telepítése a főszolgáltatás körébe tartozik. Ennek a szerződéses rendelkezésnek a tisztességtelensége az rPtk. 209. § (4)-(5) bekezdése alapján – összhangban a 93/13/EGK Irányelv rendelkezéseivel – akkor állapítható meg, amennyiben a kockázatfeltáró tájékoztatás az átlag fogyasztó számára nem érthető, nem világos.

Az EuB a kockázatfeltárás megfelelőségének kérdéskörével kapcsolatban többek között a C-26/13., C-51/17, C-227/18., C-670/20. számú döntéseiben foglalkozott. Eszerint a kockázatfeltárás abban az esetben felel meg a világosság és érthetőség követelményeinek, amennyiben az tartalmazza a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának működését és azt, hogy a deviza árfolyama emelkedhet és csökkenhet, továbbá ha a tájékoztatás nem csak alaki és nyelvtani, hanem tartalmi szempontból is érthető, azaz az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.

Amennyiben ezeknek a feltételeknek a kockázatfeltárás nem felel meg, úgy a szerződéses rendelkezés a rPtk. 209. § (5) bekezdése értelmében tisztességtelen, mely a devizahitel-szerződés érvénytelenségét vonja maga után.

2. Az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása

Érvénytelen szerződésre jogot alapítani nem lehet, az érvénytelen szerződés a felek által célzott joghatás kiváltására nem alkalmas. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fogyasztónak nem állhat fenn fizetési kötelezettsége a hitelintézet felé, vagy adott esetben fordítva. A rPtk. 237. §-a szerint ugyanis az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka megszüntethető, mely esetben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. november 9-10. napján tartott Országos Értekezletén (CKOT) kerültek rögzítésre az érvénytelenség jogkövetkezményének levonásával kapcsolatos kérdések, melyben foglaltakat később a Kúria Konzultációs Testülete 2019. június 19-i tartott ülésén elfogadott állásfoglalásában megerősített. Eszerint a CKOT illetve a Kúria kettő dogmatikailag helyes megoldást javasol a bíróságoknak az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya miatti érvénytelenségi ok kiküszöbölése tekintetében.

Az első megoldás szerint (forintosítás) a bíróság oly módon nyilvánítja érvényesnek a szerződést, hogy kimondja, hogy a szerződés kirovó pénzneme deviza (pl. CHF) helyett a forint. Ez esetben a ténylegesen folyósított forintösszeget kell a kölcsönösszegnek tekinteni, a kamat mértékét pedig oly módon kell megállapítani, hogy a szerződéskötés-kori ügyleti kamatból le kell vonni a devizanem pénzpiaci kamatának mértékét (pl. CHF LIBOR), majd az így fennmaradó kamatfelárhoz hozzá kell adni a forintra irányadó pénzpiaci kamatot (HUF BUBOR). Ez esetben tehát a szerződés ex tunc hatállyal forint alapú szerződéssé válik.

A másik megoldás szerint (árfolyammaximálás) a szerződés továbbra is deviza alapú marad, azonban a bíróság kimondja, hogy milyen mértékű az az árfolyamváltozás, melynek kockázatát még a fogyasztó viseli. A bíróság rögzíti tehát, hogy a szerződéskötés-kori árfolyamhoz képest egy, a bíróság által pontosan meghatározott mértékű (pl. 20%) árfolyam-emelkedés még tisztességesnek minősül, ennek viselésére a fogyasztó kockázatfeltárás hiányában is köteles. Ez esetben tehát a bíróság az árfolyam mértékét maximalizálja.

3. Az előzetes döntéshozatali eljárás

A Győri Ítélőtábla az előtte folyó perben az EUMSZ 267. cikke alapján az EuB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte. Az eljárás C-705/21 szám alatt van folyamatban.

Az első kérdés arra irányul, hogy a fent ismertetett két módszer ellentétes-e a 93/13/EGK Irányelv 6. cikk (1) bekezdésével, illetve a 7. cikk (1) bekezdésével. Az EuB tehát előzetes döntéshozatal keretében fog választ adni arra a kérdésre, hogy a CKOT és a Kúria által kidolgozott, és az alsófokú bíróságok által a gyakorlatban alkalmazott érvényessé nyilvánítást célzó metódusok összeegyeztethetők-e az EGK irányelvvel, azaz azok megfelelő és hatékony eszközök-e ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

A második kérdés arra irányul, hogy az első kérdésre adott válasz szempontjából van-e jelentősége annak, hogy még fennálló, avagy már nem létező (felmondott, lejárt) szerződésről van szó. Első esetben ugyanis a szerződés fenntartása azt a célt szolgálja, hogy a jogviszony – a fizetési feltételek korrekciójával – fennmaradhasson, így a fogyasztónak nem keletkezik egyösszegű visszafizetési kötelezettsége. A második esetben pedig az érvényessé nyilvánítás nem a szerződés fenntartását, hanem az egymással szembeni elszámolást szolgálja. Eszerint tehát az EuB abban a kérdésben fog állást foglalni, hogy a) a konkrét érvényessé nyilvánítási metódus minden esetben összeegyeztethető az EGK irányelvvel, vagy b) semmilyen esetben nem egyeztethető össze azzal, vagy c) kizárólag élő vagy d) kizárólag megszűnt szerződések esetén egyeztethető össze.

A harmadik kérdés pedig arra irányul, hogy amennyiben az érvényessé nyilvánítási módszer ellentétes az EGK irányelvvel, és van jelentősége annak, hogy élő vagy megszűnt szerződésről van szó, úgy élő szerződés esetén ellentétes-e az EGK irányelvvel a nemzeti jog azon szabályának behelyettesítésével a szerződés fenntartása a forintosítási törvényben a jogalkotó által előírt módosítás időpontjáig azoknak a törvényi rendelkezéseknek a behelyettesítésével, hogy ellenkező (jelen esetben érvénytelen) kikötés hiányában a pénztartozást a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni; a szerződéses kapcsolatokban – ha jogszabály kivételt nem tesz – kamat jár; a kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz – megegyezik a jegybanki alapkamattal.

Az előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel a közeljövőben várható, hogy a bíróságok az előttük folyó pereket – amennyiben a per tárgyát képezi a devizahitel érvényessé nyilvánítása – a Pp. 126. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig fel fogják függeszteni.

---