Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Örökzöld témák közé sorolható a munkáltató által gyakorolt felmondási jog lehetősége és annak törvényi kritériumai. Lényeges kérdés, hogy mikor és milyen körülmények között gyakorolható, amelynek szabályait az Mt. 66. § szakasza határozza meg.
A munkáltató a felmondását – beleértve az azonnali hatályút is – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi törvény (Mt.) 66. § (1) bekezdése alapján indokolni köteles. A munkáltatói felmondás leglényegesebb tartalmi érvényességi követelménye a munkajogviszony megszüntetésére irányuló akarat kifejezése. A nyilatkozatot a munkáltatónak meg kell indokolnia. Ugyanakkor az Mt. nem határoz meg konkrét felmondási okokat, csupán összefoglalóan jelöli meg a felmondás lehetséges okait. A munkaviszony megszüntetése körében a munkáltató működése, a munkavállaló képességei vagy a munkavállaló munkajogviszonnyal kapcsolatos magatartására lehet hivatkozni.
Az indokolásnak az Mt. 64. § (2) bekezdése szerint világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie, tehát abból a felmondás okának egyértelműen ki kell derülnie.
Felmerül tehát a kérdés, hogy forgalom visszaesésére való hivatkozással megszüntethető-e a munkavállaló munkaviszonya.
Az MK 95. számú állásfoglalásának II. pontja szerint az írásban közölt munkáltatói felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie, e nélkül a bíróság ugyancsak megállapítja a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét. E törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is.
A hosszabb idő óta egységes ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató döntésének a felmondásban, mint egyoldalú, címzett jognyilatkozatban történt indokolása végleges, az utólag nem egészíthető ki, ugyanakkor lehetőség van a felmondási indok összefoglaló megjelölésére és arra, hogy eme indok keretein belül a munkáltató bizonyítsa intézkedése jogszerűségét. Erre azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha az összefoglaló indokból a munkavállaló számára egyértelműen kitűnik, miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára.
A bírósági gyakorlat szerint a „forgalom-visszaesés” nem elégíti ki a világos indokolás követelményét, ugyanis ebből a munkavállaló számára nem tűnik ki egyértelműen, hogy a munkaviszony megszüntetésének valójában mi is az oka.
Nem fogadható el tehát a munkáltató olyan érvelése, miszerint a forgalom-visszaesésre vonatkozó indokolásból a munkavállaló számára nyilvánvalóvá kell válnia, hogy adott esetben a munkáltató a költségek csökkentése érdekében bocsátotta őt el, a munkakörébe új munkavállalót nem alkalmazott.
A fentiekre tekintettel nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a világos indokolás követelményének tehát az az indokolás felel meg, amely megjelölte azt a tényt, körülményt, amelyre a munkáltató az intézkedését alapította és abból – függetlenül attól, hogy azt összefoglalóan vagy részletezően határozta meg – megállapítható, miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (BH2001. 395.).
Nem felel meg tehát a valós, világos, és okszerű indokolás törvényi követelményének, ha a munkáltató a felmondás indokaként kizárólag a forgalom-visszaesést jelöli meg, azaz, ha nem kap tájékoztatást a munkavállaló arról, hogy tevékenységével vagy a munkáltató működésével hozható-e kapcsolatba eme indok.
A cikk szerzője dr. Puskás Attila partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
