Követelésbehajtási eljárás során érdemes megfontolni az anyagi jogerőhatás elérését az adós teljesítését követően is.
A követelésérvényesítési folyamat kezdetén a jogosult szeme előtt egyetlen cél lebeg: mielőbb számláján tudni a kintlévőséget, ad abszurdum annak járulékait is. Ha ezt a célt már a megindított eljárás korábbi szakaszában sikerül is elérni, egy körültekintő jogi képviselő jól tudja: nincs addig minden szál elvarrva, amíg a követelést megalapozó anyagi jogerőhatást rögzítő határozat nincs a jogosult kezében. Az alábbiakban az egyes eljárástípusok kapcsán mutatjuk be a lehetséges kimeneteleket:
A dilemma érzékeltetése céljából kezdjük az elemzést rögtön egy kockázatos esetkörrel: a felszámolási kérelemben megjelölt tartozás megfizetésével. A csődtörvény 26. § (3) bekezdése szerint a felszámolás jogerős elrendeléséig megfizetett és a bíróság részére igazolt tartozás kiegyenlítése az adós kifejezett nyilatkozata hiányában nem minősül tartozáselismerésnek, és a jogszabály külön hangsúlyozza, hogy az nem zárja ki a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését.
Amennyiben tehát az adós a megszüntetési eljárás rémétől fenyegetve rendezi is a tartozását, fontos tisztában lennie a jogosultnak, hogy a felszámolási eljárás során történő teljesítés nem eredményez anyagi jogerőt, az elméleti lehetősége adott az adósnak, hogy jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelje a megfizetett összeget.
Bizonyos esetben más a helyzet a fizetési meghagyásos eljárás terén: az Fmhtv. 31. § (1) bekezdése szerint nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának, ha a kötelezett arra hivatkozik, hogy az érvényesített követelést a fizetési meghagyás kézhezvételét követően teljesítette; ebben az esetben a meghagyás az ellentmondásra nyitva álló határidő utolsó napját követő naptól kezdve jogerős.
Szemben tehát a felszámolási eljárással, ha az adós a követelés megfizetésére vonatkozó hivatalos felhívás (kibocsátott FMH vagy felszámolási kérelem) kézbesítését követő teljesítésére hivatkozik, a fizetési meghagyásos eljárásban anyagi jogerőhatás következik be. Ilyenkor tehát az adós nem lesz képes pert indítani a teljesítés visszakövetelése iránt, hiszen azt ezentúl res iudicata fogja akadályozni.
A fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző által a fentiek szerint megállapított jogerő joghatása attól függően különbözik, hogy a jogosult elismeri-e a kötelezett teljesítését. Ha igen, akkor a közjegyző éppen a res iudicata céljából az Fmhtv. 31. § (2) bekezdése szerint a jogerősítési záradékban feltünteti, hogy a követelés – vagy annak a nyilatkozattal, illetve az elismeréssel érintett része – tárgyában végrehajtásnak nincs helye.
Ez a rendelkezés az adóst védi az anyagi jogerőhatás másik joghatásának, a végrehajthatóság bekövetkezésétől, hiszen ellenkező esetben a jogosult végrehajtást indíthatna arra a követelésre, aminek a teljesítését egyébként a fizetési meghagyásos eljárás során elismerte.
Végezetül csavarjunk még egyet a dolgon: polgári peres eljárásban, ha az alperes a keresetlevél kézbesítését követő teljesítésére hivatkozik, a felperesnek fennáll a lehetősége, hogy a keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is elálljon: ilyen esetben a bíróság permegszüntető végzést hoz, sőt az alperest az okozott perköltségek megfizetésére is kötelezi, azonban a permegszüntető végzéshez nem kapcsolódik anyagi jogerőhatás.
Ha viszont a felperes nem él eme elállási jogával, úgy azt kockáztatja, hogy marasztalási keresetét a bíróság annak okafogyottsága miatt elutasítja, hiszen már teljesült a peresített követelés. Érdekes jogi kérdésként merül fel, hogy ilyen esetben lehet-e megalapozottsága a marasztalási keresetet megállapításra módosítani annak rögzítésére, hogy egyébként a peresített és az alperes által a keresetlevél kézbesítését követően teljesített követelés megalapozott volt – éppen annak céljából, hogy res iudicata hiányában az alperes utóbb ne perelhesse vissza a megfizetett követelést.
A Pp. 172. § (3) bekezdése szerint a megállapítási kereset az alábbi két feltétel együttes fennállása esetén indítható:
Bár a fenti feltételek közül a felperes jogainak alperessel szembeni megóvása jelen esetben abszolút indokolhatónak tűnik, a fenti törvényhely második feltétele közül egyedül a „valamely más ok” alkalmazása jöhet szóba. Márpedig ismerve a bíróságok megszorító értelmezését a megállapítási kereset előfeltételeinek, erősen kétséges egy ilyen próbálkozás sikeressége.
Alternatív megoldásként jöhet szóba egy perbeli egyezség felajánlása az alperes részére, amelyben rögzítik, hogy alperes a követelést elismeri és erre tekintettel már teljesítette. A jogerős perbeli egyezségnek az ítélettel azonos hatálya, ennél fogva anyagi jogereje van, ám ahhoz az alperes együttműködése is szükséges, ezért biztos megoldást ez a lehetőség sem kínál.
Látható tehát, hogy eljárásonként más kimenetellel kell számolnia a követelését egyszer és mindenkorra letudottnak szándékozó jogosultnak és annak jogi képviselőjének. A fenti dilemmákat ugyanakkor mindenképp célszerű figyelembe venni, amikor az eljárás lezárása előtt állunk, hiszen kellemetlen meglepetéssel szolgálhat egy „visszakopogtató” adós.
A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea partner ügyvéd és dr. Farkas Márton ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
