Fényképezés
A digitális fényképezőgépek korában azt gondolná az ember, hogy a fényképezés nem különleges hobbi, nem is túlságosan költséges, hiszen pár tízezer forintért egész pofás fényképezőgépek vehetők, és az elrontott képeken sokat tudnak javítani az erre kifejlesztett számítógépes programok. Ma már minden valamirevaló telefonkészülék digitális fényképezőként is funkcionál, ismerek olyan ügyvéd kollégát, aki hobbiból alvó ügyészeket és népi ülnököket szokott fényképezgetni Iphone-nal tárgyalás közben. Akit komolyan érdekelt a fényképezés, az már kiskamaszkorában elkezdte Smena8 M-mel, vagy kétaknás Ljubitel nagyfilmes géppel, a ’80-as években ezek voltak a klasszikus kezdőgépek. Úttörőotthonok fotószakköreiben meg lehetett ismerkedni a filmelőhívás rejtelmeivel, a vegyszeres tálakkal, sötétkamrákkal, űrfegyver formájú nagyítókkal, hogy később még jobban lenyűgözzön Antonioni Nagyítás című klasszikusa. A következő nagy lépés az első tükörreflexes gép megvásárlása. Többnyire a Zenit gépek voltak kamaszfejjel elérhetők, Helios nagy fényerejű lencsével, a szerencsésebbek akár az NDK ipar gyöngyszeméhez, a Zeiss lencsés Praktikához is hozzájuthattak. Persze mindenki Pentaxról, Canonról, vagy Nikonról álmodott, de azért egy kétaknás Yasicha-nak is a csodájára mentek. A fotózást, mint minden mást, csak hosszas gyakorlás után lehet megtanulni. A korszak egyik bizarr, de viszonylag jó konstrukciójú szerkezete…