Sikeresnek tartja a reintegrációs őrizetet a Kúria joggyakorlat-elemző munkacsoportja, amely szerint mivel a jogintézmény lényege a munkavégzés lehetőségének biztosítása, az elítéltet nem lehet elzárni ettől a lehetőségtől, még például a váltott műszakú munka esetében sem.
A károsultat valós, hiteles kárenyhítési elhelyezkedési kötelezettség terheli azzal, hogy a szakképzettségéről, az egészségi állapotáról, egyéb körülményeiről köteles tájékoztatást adni.
Ami a tényállást illeti, az alperes törvényszék elnöke 1999-ben jelzéssel élt a Pénzügyminisztérium felé, amely során a minisztérium közleményt jelentetett meg hivatalos lapjában (Pénzügyi Közlöny), és az L. Kft.-t felszámolók névjegyzékéből történő törlését rendelte el. A Kft. alkotmányjogi panaszt terjesztett elő és a törlés Cégközlönyben való közzétételének felfüggesztését is kérte. A minisztérium ekkor az alperes elnökéhez fordult, hogy a törlési közlemény megjelenésének felfüggesztéséhez hozzájárul-e, vagy kéri a törlés azonnali közzétételét. Az alperes válaszlevelében hozzájárult a felfüggesztéshez, és jelezte azt is, hogy a felszámoló cég ügyvezetője több levélben kérte őt a törlésre vonatkozó jelzés felülvizsgálatára. A minisztérium ezt követően megszüntette az eljárást. A felperes korábbi közérdekűadat-igénylésére során az alperestől már megkapta a bírósági jelzés másolatát, 2016-ban azonban ismét kérelemmel fordult az alpereshez, melyben a Pénzügyminisztérium levelének mellékleteként megküldött alkotmányjogi panasz és az alperes elnöke és a felszámoló cég vezetője közötti levelezés másolatának kiadását kérte. Az alperes az adatközlést megtagadta. Álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz és a felszámoló szervezet levelei nem minősülnek közérdekű adatnak, mert nem az alperes tevékenységére vonatkoznak, illetve nem közfeladat ellátásával összefüggésben keletkeztek. A felperes keresetében azzal érvelt,…
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a munkáltatók kártérítési felelősségének összegszerűségével kapcsolatos joggyakorlat elemzésére. Mai cikkükben az elmaradt jövedelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ismertetjük.
Ami a tényállást illeti, a felperes 2014 decemberében, a keresőképtelen állomány végét követően igénybe kívánta venni évi rendes szabadságát, hogy a karácsonyi ünnepeket immár gyógyultan családjával és unokáival tölthesse. Munkáltatója azonban a munka törvénykönyve (Mt.) értelmében (115. §), mivel éves betegszabadsága meghaladta a harminc napot, időarányosan 2013-ban négy, 2014-ben pedig 27 napot vont le az éves szabadságából. Az alapvető jogok biztosának 2014. novemberi jelentésében megállapította, hogy az Mt. azon rendelkezése visszásságot valósít meg, mely szerint a szabadság megállapítása szempontjából naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség minősül csak munkában töltött időnek. Meglátása szerint ez a rendelkezés sérti az Alaptörvényben meghatározott éves fizetett szabadsághoz fűződő jogot [XVII. cikk (4) bekezdés]. Ráadásul a szabályozás nem áll összhangban a 2003/88/EK irányelvvel, valamint nem tesz eleget maradéktalanul a nemzetközi szerződésekből adódó követelményeknek sem. A szabály 2015. január 1-jei hatállyal módosult. Az indokolás szerint azért, mert az Európa Parlament és Tanács 2003/88/EK irányelvnek a fizetett szabadságra vonatkozó rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy az irányelv szerinti éves minimális szabadság azért csökkenjen, mert a munkavállaló az év egy részében keresőképtelen volt. 2015. január 1-től a keresőképtelenség…
A Kúria a szabadságvesztés tartamát tizenegy évre, a közügyektől eltiltás tartamát tíz évre súlyosította.
Ami a tényállást illeti, a per tárgyát Wass Albert (1908-1998) által 1959-ben írt mű, „A funtineli boszorkány” című regény képezte. A szerző és az alperes alapítvány között 1997-ben megkötött szerződés értelmében a mű szerzői vagyoni jogaival az alperes rendelkezik, aki 2006-ben opciós szerződést kötött a Kft-vel, aminek a felperes az ügyvezetője volt. A szerződés szerint a jogtulajdonos az előállítóra átruházta a mű kizárólagos felhasználási jogát, forgatókönyvírás és a forgatókönyvnek a szerződésben nevesített felhasználása céljából. Ez a megfilmesítési jog az előállítót a szerződés aláírásától számított három évig illette meg. A szerződés értelmében a felek egy későbbi időpontban, de legkésőbb a filmforgatás megkezdésének napján végleges megfilmesítési és felhasználási szerződést kötnek egymással, amelyben szabályozzák a jogtulajdonos és az előállító jogátruházási és szerzői jogvédelem alá tartozó felhasználási jogait és a kötelezettségeit. 2007-ben a felek együttműködési megállapodást írtak alá, amelyben megismételték az opciós szerződésben foglaltakat. A megfilmesítési jogok érvényességét az aláírástól számított három évben határozták meg, és rendelkeztek arról, hogy a megállapodásban foglaltakat előszerződés jellegűnek minősítik. Rendelkezésük szerint a korábban kötött szerződések hatályukat vesztik. 2009. február 12-án a működési megállapodást további két évre meghosszabbították. A…
Egy magyar férfi azért fordult az EJEB-hez, mert álláspontja szerint Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében garantált tisztességes eljáráshoz való jogát.
Ha az alkalmazott külföldi jogcímet a magyar jog nem ismeri, akkor a tartalmának megfelelő, magyar büntetőjogi rendelkezéseket kell alkalmazni.
Ami a tényállást illeti, a baráti viszonyban lévő felek közös vállalkozásba kívántak kezdeni. A tevékenységhez kiszemelt ingatlan tulajdonjogát a nem magyar állampolgárságú felperes nem szerezhette meg, így az ingatlant az alperes vásárolta meg 30 000 000 forint vételáron, amelyet a felperes biztosított a részére. Az ezt biztosító kölcsönszerződés szerint az összeget a felperes határozatlan idejű, kamatmentes kölcsönként biztosította az alperesnek, amelyet a megvásárolt ingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal biztosítottak. Az alperes a felszólítástól számított 90 napon belül volt köteles a kölcsön visszafizetésére. A felek viszonya megromlott, a vállalkozás is meghiúsult, ennek ellenére újabb megállapodást kötöttek, amelyben túl azon, hogy megerősítették az eddigieket, a szerződést kiegészítették azzal, hogy az ingatlant az alperes csak a felperes előzetes hozzájárulásával idegenítheti el, a felperest illeti meg a föld után a haszonbérleti díj, de ő köteles a helyi adó megfizetésére. Megállapodtak abban is, hogy eladáskor a 30 000 000 forint feletti többletárbevétel 50%-a az alperest illetheti meg. Az ingatlant az alperes használta és szedte hasznait. A felperes 2013. novemberében mondta fel a kölcsönszerződést és felhívta az alperest a kölcsön visszafizetésére, aki ennek nem tett eleget. A felperes…
