2023. január 1-től módosult a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.). A változás számos fontos területet is érintett, ezek többségét az alábbiakban tekintjük át. A mostani módosítócsomag két EU-s irányelv (2019/1152 és 2019/1158) átvételére vezethető vissza.
Ha a munkaviszonyra gondolunk, akkor jó eséllyel az egy munkáltató és egy munkavállaló közötti kapcsolat jut eszünkbe. Nem ritka azonban az, hogy valamely oldalon több szereplő tűnik fel. Munkakör-megosztásról beszélünk, amikor egy munkaszerződés alapján több munkavállaló áll kapcsolatban ugyanazzal a munkáltatóval.
Cikkünkben összegyűjtjük, milyen megszüntetési és megszűnési módok esetén illeti meg a távozó munkavállalót a végkielégítés. Minden esetben feltételezzük, hogy a munkavállaló a kellő időtartamban (a törvény szerint: minimum 3 év) az adott munkáltatónál dolgozott. A végkielégítés összegét befolyásoló tényezőkkel valamint a jogszerző idők számítási módjával most nem foglalkozunk részletesen.
Az irányítói munkáltatói jogkör gyakorlójának lehetősége van fellépni a munkáltató konkrét érdekeit sértő, illetve veszélyeztető munkavállalói véleménykifejezéssel szemben, ugyanakkor mindennek a konkrét megvalósítása során a törvényi szabályok tiszteletben tartása, a megfelelő forma mellett a jogállami elvek és a véleményszabadság érvényesülése is alapvető alkotmányos szempont – hívja fel a figyelmet vizsgálata nyomán dr. Kozma Ákos ombudsman.
Ha egy munkavállalónak nyilatkoznia kell arról, hogy milyen munkáltatónál dolgozik, ennek beazonosítása általában nem szokott nehézséget jelenteni. A munkaviszony tipikus esetben ugyanis egy munkavállaló és egy munkáltató között jön létre, s a munkaszerződésből jellemzően ki is tűnik, hogy azt milyen jogalany kötötte meg munkáltatóként.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria bírói szolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos Mfv.I.10.499/2018/8. számú valamint a Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.744/2016/96. számú ítéletét. A döntéshez Pokol Béla csatolt különvéleményt.
Joggal való visszaélésnek minősítette a Kúria a munkáltató felmondását a nyugdíjasnak minősülő felperessel szemben, akit egy petíció miatt ért retorzió.
A kórház szerint a kérelmező munkáját 18 nap munkavégzés alapján nem lehetett megítélni, ezt követően pedig a terhessége miatt kórházba került, így jogszerű volt a kismama elbocsátása. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság nem fogadta el azt az érvelést és megállapította a közvetlen hátrányos megkülönböztetést.
A felmondás, mint egyoldalú írásbeli jognyilatkozat közöltnek minősül, ha az irat átadása annak tartalma megismerését biztosító módon történik. A közlés megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, ha a felmondásban foglaltakat a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, az iratot nem viszi magával
A munkáltatónak nemcsak a saját érdekeinek előmozdítása végett élhet a fegyelmezés lehetőségével, hanem kötelezettségei teljesítésének is szükséges eszköze a fegyelmezési jog.
