Ruszofóbiával bővül az orosz btk.
Az orosz hatóságok a ruszofóbia-tétellel bővítenék a Büntető törvénykönyvet. Az ezzel kapcsolatos törvénymódosítási tervezet már el is készült.
Joggal való visszaélés a munkajogban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Joggal való visszaélésnek minősítette a Kúria a munkáltató felmondását a nyugdíjasnak minősülő felperessel szemben, akit egy petíció miatt ért retorzió.
Az alapügy
A munkáltató 2017. augusztus 3-án kelt intézkedésével 2017. szeptember 7-ével felmondással megszüntette a nyugdíjasnak minősülő felperes munkaviszonyát, amit a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. § (9) bekezdése alapján nem volt köteles indokolni. A felperes keresetében 12 havi távolléti díja összegének megfelelő mértékű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra figyelemmel, hogy a munkáltató joggal való visszaélést követett el a jogviszonya megszüntetésekor. Álláspontja szerint azért érte retorzió, mert ő adta át a diszpécserek által írt petíciót a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki emiatt bosszút állt azért, hogy elvegye a munkatársai kedvét a munkavállalói jogos érdekek érvényesítésétől. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyát indokolás nélkül szüntethette meg. A felmondás jogát nem gyakorolta visszaélésszerűen, az megfelelt a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése okán kártérítés megfizetésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy amennyiben a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató indokolás nélkül felmondással szüntesse meg a munkavállaló munkaviszonyát, úgy a joggal való visszaélés lehetősége kizárt, a munkavállaló munkaviszonya bármilyen indokkal vagy akár indok nélkül is megszüntethető a jogszabály felhatalmazása alapján. Amennyiben a munkáltató nem köteles indokolni a felmondást, a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Erre tekintettel az első- és másodfokú ítélet sérti az Mt. 66. § (9) bekezdését.
A Kúria döntése
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a következő elvi kérdésben döntött. A munkaviszony munkáltatói felmondása a feltárt tényállás alapján akkor is visszaélésszerű joggyakorlásnak minősülhet, ha a törvény szerint a munkaviszony indoklás nélkül megszüntethető. (Mt. 7. § (1) bekezdés)
Ennek megfelelően alaptalanul állította az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy amennyiben a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállaló munkaviszonya indokolás nélkül kerüljön megszüntetésre, a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Így az eljárt bíróságok helytállóan vizsgálták az alperes magatartását abban a körben, hogy az megfelelt-e az Mt. 7. §-ában foglalt követelményeknek.
Az alperes azon állítását miszerint már a petíció benyújtását megelőzően döntöttek arról, hogy a felperes jogviszonyát meg kívánják szüntetni, és pusztán a keresőképtelenségére figyelemmel nem tudták közölni vele korábban ezt a munkáltatói döntést, cáfolja az a körülmény, hogy a 2017. július 25-ig elkészített „diszpécserek szolgálati beosztása” megnevezésű okiratban a felperest a teljes augusztusi hónapra munkavégzésre osztották be, amiből kitűnően teljes hónapban számítottak az ő munkavégzésére.
Megalapozatlanul állította az alperes azt is, hogy a munkáltatónál megvalósuló létszámcsökkentésre figyelemmel került sor a felperes munkaviszonya megszüntetésére, mivel a felmondás közlése előtt három nappal még diszpécseri munkakör betöltésére vonatkozó felhívást tett közzé.