Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Január 1-től ismét változik a minimálbér, a garantált bérminimum, és az ún. rezsiátalány.
A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 573/2022. (XII. 23.) Kormányrendelet szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege, vagyis a minimálbér 2023. január 1. napjától 232.000 Ft-ra nő. A legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére alapbérként megállapított összeg, vagyis a garantált bérminimum összege szintén emelkedik, 296.400 Ft-ra.
A minimálbér emelkedése számos munkaügyi jogszabályra kihatással van. Változást hoz például a távmunkavégzés esetén a munkavállalónak adható „rezsiátalány” terén. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. („Szja. tv.”) értelmében a munkáltató a távmunkaszerződés alapján munkát végző munkavállalónak a távmunkavégzéssel összefüggésben egyösszegű költségtérítést, ún. „rezsiátalányt” fizethet. A rezsiátalány egy igazolás nélkül elszámolható tétel, vagyis a munkavállalónak a távmunkával kapcsolatban felmerült költségeit a munkáltató felé semmilyen módon nem szükséges igazolnia. Fontos azonban megemlíteni, hogy a juttatás csak egy munkáltatói lehetőség, arra a munkavállalónak automatikusan nincs joga.
A rezsiátalányt sem adó-, sem járulékfizetési kötelezettség nem terheli, azt a munkavállaló teljes összegben kézhez kapja. A juttatás legmagasabb összegét maga az Szja. tv. rögzíti: havonta legfeljebb az adóév 1. napján érvényes havi minimálbér 10%-ának megfelelő összeg adható ezen a jogcímen. A minimálbér emelése tehát azt jelenti, hogy a rezsiátalány maximum összege az eddigi 20.000 Ft helyett 2023-ban havi 23.200 Ft-ra nő.
A rezsiátalány bérszámfejtésekor és kifizetésekor figyelemmel kell lenni két fontos, további megkötésre is. Az egyik a kifizetés általános feltétele, miszerint a munkavállaló a távmunkavégzéssel összefüggésben további – tételes – költséget nem számolhat el. A másik az a megkötés, miszerint a maximum összeg kizárólag abban az esetben fizethető ki a munkavállaló részére, amennyiben „a távmunkavégzés az egész hónapot érinti”. A munka törvénykönyve a közelmúltban történt jogszabálymódosítás óta távmunkavégzésnek minősíti, ha a munkavállaló akár munkaideje egészében, akár annak csak egy részében a munkahelyétől elkülönült helyen dolgozik. Az „egész hónapot érintő távmunkavégzés” megfogalmazás így kétféleképp értelmezhető. Jelölheti az egész hónapban távmunkaszerződés alapján (az abban lefektetett szabályok szerint vagy teljesen, vagy csak részben a munkahelyén kívül) dolgozó munkavállaló, vagy a távmunkaszerződés alapján és ezen felül minden nap a munkahelyén kívül dolgozó munkavállaló tevékenységét. Ez a kérdés pénzügyi és bérszámfejtési relevanciával is bír.
A jogszabályszöveg értelmezésével kapcsolatban irodánk állásfoglalás iránti kérelemmel fordult a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz. Az adóhatóság részletes válaszában kifejtette, hogy miként értelmezi a fenti rendelkezést. Eszerint annak eldöntéséhez, hogy egy adott munkavállaló egy adott hónapra nézve jogosult lehet-e adó- és járulékmentes rezsiátalányra, és ha igen, maximum milyen összegben, ahhoz az adott munkavállaló teljes havi tényleges munkavégzése vizsgálandó. Nem tekinthető „távmunkavégzéssel érintett napnak” az a munkanap, amelyen a munkavállaló szabadságon vagy keresőképtelen állományban van, ahogy az sem, amelyen egész nap a munkahelyén tartózkodik.
Az adóhatóság értelmezése alapján tehát a fenti, maximum összeg (2023-ban havi 23.200 Ft) kizárólag abban az esetben fizethető ki adó- és járulékmentesen, amennyiben a munkavállaló a vizsgált hónap minden egyes munkanapján dolgozott, és ezt minden egyes munkanapon a munkahelyén kívül tette. Minden más esetben – tehát már egyetlen munkanap szabadság vagy keresőképtelenség közbeékelődése esetén is (!) – a fenti összeget arányosan csökkenteni kell. Ennélfogva kiemelten fontos, hogy a munkavállaló tényleges munkavégzési helye minden egyes munkanapra vonatkozólag pontosan, időben és utólag visszakereshető módon rögzítésre kerüljön.
Ugyan az adóhatóság tájékoztatása csupán szakmai véleménynek minősül – kötelező jogi erővel tehát nem bír – valószínűsíthető, hogy ez a jogértelmezés válik majd általánosan elfogadottá és alkalmazandóvá a jövőben.
A szerző dr. Szabó M. András, a bnt ügyvédi iroda alkalmazott ügyvédje.
