A munkaviszony helyreállítása a jogellenes megszüntetést követően
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaviszony megszüntetését és az elszámolást követően a felek általában nem hallanak többet a másik felől. Akkor viszont, ha a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor, bírósághoz fordulás esetén még hosszú ideig jelentenek problémát a másiknak.
A jogellenes munkaviszony-megszüntetésnek általában anyagi következményei vannak, így a jogellenesen eljáró munkáltató adott esetben köteles megfizetni az elmaradt munkabért, felmondási időre járó távolléti díjat, végkielégítést, a munkavállaló felelőssége szintén a távolléti díjához igazodóan került meghatározásra, továbbá mindkét fél esetében felmerülhet az okozott károk megtérítésének igénye [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82., 84. §]. Különleges és igen súlyos jogkövetkezmény, hogy bizonyos esetekben a munkavállaló kérheti a bíróságtól a munkaviszony helyreállítását.
A munkaviszony helyreállításának öt esete az Mt. 83. § (1) bekezdésében került felsorolásra. A munkaviszony helyreállítása kérhető, amennyiben a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött. Erre példa, amikor a munkáltató a próbaidő alatt azonnali hatállyal megszünteti a munkavállaló munkaviszonyát, amikor kiderül róla, hogy várandós. A próbaidő alatt ugyan nem kell indokolni a munkaviszony megszüntetését, ám ha az egy védett tulajdonságra, mint a fenti példában a terhességre vezethető vissza, az egyenlő bánásmód sérül [az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § l) pont]. Abban az esetben is kérelmezhető a munkaviszony helyreállítása, ha a felmondási tilalom ellenére a munkáltató a várandósság, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt szünteti meg felmondással a munkaviszonyt.
Szintén sor kerülhet a helyreállításra, ha a munkáltató a szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának felmondásához nem szerzi be a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését.
Ez a védelem azonban nem csak a tisztség betöltése során, hanem azt követően is, további hat hónapra megilleti a munkavállalót, feltéve, hogy tisztségét legalább tizenkét hónapon keresztül ellátta [Mt. 273. § (2) bekezdés]. Úgyszintén, az üzemi tanács tagja, az üzemi megbízott, a szakszervezet által megjelölt szakszervezeti tisztségviselő, a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállaló képviselője munkaviszonyának munkáltató által történő jogellenes megszüntetésekor is kérhető a munkaviszony helyreállítása [Mt. 294. § (1) bekezdés e) pont], ebben az esetben a jogellenesség oka bármi lehet, a helyreállítást a munkavállaló tisztsége alapozza meg.
Kérelmezhető továbbá a helyreállítás, ha a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg. Megtámadásra tévedés, téves feltevés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés esetén kerülhet sor [Mt. 28. § (1), (3)-(4) bekezdés].
Amennyiben tehát a munkaviszony jogellenes megszüntetése a fenti okok valamelyikére vezethető vissza, a munkavállaló jogosult a bíróságtól kérelmezni a munkaviszony helyreállítását. A munkavállaló természetesen dönthet úgy, hogy nem kéri a helyreállítást, és csak a jogellenes megszüntetés egyéb jogkövetkezményeinek alkalmazására tart igényt. Erre irányuló kérelem esetén azonban a felsoroltak okán jogellenesen megszüntetett munkaviszonyt a bíróság helyreállítja, a munkáltatónak erre nincsen ráhatása. A munkaviszony helyreállítása esetén a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni [Mt. 83. § (2) bekezdés]. Ez alapján tehát a megszüntetést megelőző, a jogellenes megszüntetéssel kiesett, továbbá a helyreállítást követő időtartam együttesen alapozza meg például a végkielégítésre való jogosultság vagy a felmondási idő hosszának időtartamát.
A munkaviszony helyreállítása nem zárja ki, hogy a munkavállaló egyéb, a jogellenességhez kapcsolódó igényeket támasszon. Ezáltal ugyanúgy követelheti elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát [Mt. 83. § (3) bekezdés]. Az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál azonban le kell vonni, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítést [Mt. 83. § (4) bekezdés]. Az az összeg tehát, amit a munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetése és a helyreállítás közötti időtartamban valahol munkavégzéssel megkeresett, vagy lehetősége lett volna arra, hogy megkeressen, nem fizettethető ki a jogellenesen eljáró munkáltatóval is. Amennyiben viszont a munkavállaló új munkahelyen keresett bére alacsonyabb volt, a különbözet megtérítésére a jogellenesen eljáró munkáltató köteles, úgyszintén a teljes elmaradt bér megfizetésére, ha a munkavállaló erre irányuló próbálkozásai ellenére sem tudott az adott időszakban elhelyezkedni szakmájában. A munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítés, ha volt, szintén levonásra kerül, hiszen a helyreállítással a munkavállaló munkaviszonya többek között a végkielégítés szempontjából is folyamatos, egy esetleges, későbbi, immár jogszerű munkaviszony-megszüntetéskor a munkáltató ezt az összeget úgyis megfizeti a munkavállaló részére.
