Egy úr, aki nevében hordozza az életét
„Egy cseperedő kisfiú mindenütt ugyanolyan »csibész« tud lenni. Mi délutánonként az árvaház kerítésen másztunk át a szomszédos érseki palota kertjébe, ahol nagyokat fociztunk. Szép, gondozott park volt, szinte minden délutánunkat ott töltöttük. Amíg le nem buktunk” – meséli hányatottnak tűnő gyermekkorát idézve a 84 évesen is aktív gazdasági szakjogász, Mikófalvi Bertalan. Az ügyvédek rangos elismerését, az Eötvös-díjat elsők között, 1996-ban megkapta. Jegyző édesapját fiatalon elvesztő, különösen kedves, finom modorú férfi alig nyolcéves, amikor öt fiútestvére közül kettővel árvaházba kerül. Úgy emlékszik vissza az egri cisztereknél eltöltött gimnáziumi évekre, hogy „nem volt bennem különösebb szorongás”. Bár orvos szeretett volna lenni, a tanulmányhoz szükséges pénz hiánya, és a családi indíttatás a jogi pálya felé tereli figyelmét.