Az EUB-nak egy lengyel devizahiteles ügyben kellett állást foglalnia arról, hogy a bíróság a tisztességtelennek ítélt szerződési feltételt felválthatja-e a nemzeti jog diszpozitív rendelkezésével.
Az Európai Unió Törvényszékének csütörtökön kibocsájtott főtanácsnoki indítványának nagy hatása lehet a bűnüldözésre Európában. Eszerint ugyanis az ír hatóságok törvénytelenül használtak fel mobiltelefonos információkat egy gyilkossági ügyben.
Az Alkotmánybíróság hétfőn tárgyalta az igazságügyi miniszter által egy uniós bírósági ítélettel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt.
Az EUB megállapította, hogy ellentétes az uniós joggal, ha a tagállami jog semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosít az ENYH kibocsátásával vagy tartalmával szemben.
Az EUB-nak az elé került ügyben arról kellett döntenie, hogy a fogyasztóknak szóló bizonyos információkat kötelező-e a termék címkéjén, a fogyasztó nyelvén feltüntetni, vagy lehet egy nyilvánosan elérhető katalógusra utalni a csomagoláson.
A szerző az alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Fussi Modestraße Mayr GmbH kontra SevenOne Media GmbH és társai-ügyben[1] született, mely a területi és országos reklámértékesítés szabályait veti össze.
A Kúria hatályában fenntartotta a Szegedi Törvényszék ítéletét, amelyben az Európai Unió Bíróságának Bakati ügyben hozott döntése alapján kimondta: nem valósul meg adókijátszás akkor, ha a külföldi utast megillető áfa mentesség feltételei nem teljesülnek ugyan, de a termékek igazoltan elhagyják az unió területét. Ebben az esetben termékexport címén áll fenn adómentesség, függetlenül attól, hogy a vámalakiságokat elmulasztották. A Kúria döntésének ismeretében időszerű foglalkozni a „hogyan tovább?” kérdésével, mivel az ítéletek fényében az eddigi gyakorlat nem lesz fenntartható, azt mind a kereskedőknek, mind az adóhatóságnak át kell gondolnia.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság lengyel fegyelmi tanácsa nem demokratikus módon járt el, és nem megfelelően nevezte ki a bírákat, így a kinevezett bírák nem tekinthetők függetlennek, ezért érvénytelennek nyilvánított egy ilyen bíró által meghozott bírósági határozatot.
Az alábbiakban a szerző az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Stichting Waternet kontra M. G.-ügyben[1] született.
Az EUB-nak arról kellett döntést hoznia, hogy köteles-e a tagállami bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet felterjeszteni, ha az ügyben más kérdésben korábban már döntést hozott az EUB és a tagállami bíróság határozatával szemben nincs jogorvoslati lehetőség.
