Karrierutazás jogász diplomával XI. (interjú) – „A lényeg előtte történik” avagy a közjegyzők titokzatos világa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A jogászi hivatásrendekről szóló cikksorozatunk zárásaként dr. Pulinka Mihállyal beszélgettünk, aki a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) Jogi Irodájának irodavezető-helyettese, mellette pedig közjegyzőhelyettes dr. Molnár Judit (Budapest XIX. kerületi) közjegyző mellett.

A jogász szakmán belül miért éppen a közjegyzői hivatást választotta?

Alapvetően keveset hall az ember a közjegyzőségről, és ezzel én is így voltam az egyetemi évek alatt. Viszont a Pp. szemináriumvezetőm dr. Szécsényi-Nagy Kristóf volt, aki akkor a MOKK Jogi Irodáját vezette, és pont keresett embert oda, ugyanis nem sokkal előtte került közjegyzői hatáskörbe a fizetési meghagyásos eljárás, és emiatt hirtelen megsokasodtak a kérdések, amire válaszolni kellett. Jelentkeztem a meghirdetett állásra, mivel úgy gondoltam, hogy harmadévesen már ideje dolgozni. Felvettek, azóta pedig „itt ragadtam” – tehát abszolút személyes indíttatása van ennek a történetnek, de egyáltalán nem bántam meg. Hasonlóan jött a közjegyzői iroda is: már öt éve dolgoztam a MOKK-ban, amikor egy barátom, dr. Molnár Judit, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem részmunkaidőben dolgozni nála, így közjegyzőjelöltként kezdtem az irodájában. Látszólag az én történetem is azt erősíti, hogy ez egy zárt világ. Pedig nem azért kerülnek be a legtöbben „véletlenül”, mert ennyire zártak vagyunk, hanem azért kerülünk be személyes csatornákon, mert másképp nem is igazán keresik a jogászok a közjegyzőjelölti vagy közjegyzőhelyettesi állást. Álláskereséskor jellemzően nincs benne a tudatukban.

Ön szerint mi a legnehezebb ezen a pályán?

Azt látom, hogy az az egyik legnehezebb dolog, hogy bár látszólag nagyon szűk területen mozog a közjegyző, valójában nagyon sok mindenhez kell értenie. Nem foglalkozik akkora jogterülettel, mint egy bíró, de azért ismernie kell ugyanúgy a polgári perrendtartást, a Polgári Törvénykönyvet, a különböző ágazati jogszabályokat stb. Gyakran találkozunk azzal, hogy nem értik az ügyfelek, hogy miért van szükség a közjegyzői munkára, egyáltalán „mit csinált” a közjegyző, hiszen ő csak annyit lát, hogy megjelent a közjegyzőnél, ott van készen az okirat, felolvassák, aláírja, és fizet. Nem tudja, hogy mi történt előtte, pedig a lényeg az előtte történt, amíg összeállították azt az okiratot. Ugyanígy egy fizetési meghagyásos eljárásnál is nagyon sokan azt hiszik, hogy csak a gép dolgozik, de valójában a közjegyző dolgozik, a gép csak támogatja a munkáját. Tény azonban, hogy ez már egy jelentősen automatizált eljárás.

Ezért szerintem a pálya egyik nehézsége, hogy a laikus ügyfélnek nehezen kommunikálható az, hogy mit csinálunk, de nem azért, mert nem csinálunk semmit. A jogi pályán belül a közjegyző és az ügyfél viszonyában esetenként az is nehézséget jelent, hogy az ügyvéd adhat jogi tanácsot, elmondhatja, hogy „Önnek szerintem jobb lenne egy másik megoldás”, a közjegyző viszont nem mondhat ilyet: ha hozzá bejön valaki, hogy márpedig ő ezt a szerződést meg szeretné kötni, ha csak nincs ok a közreműködés megtagadására, akkor köteles eljárni.

Mit gondol, a digitalizáció, a technológia mennyire fogja megváltoztatni a közjegyzői szakmát a jövőben? Mennyire automatizált ma a közjegyzők munkája?

Sokan amikor meghallják, hogy közjegyző, elképzelnek egy nagyon avítt eljárást, egy antik bútorokkal teli irodát, ahol valami nagyon unalmas dolog történik. Valójában a közjegyzőség egésze jobban benne van a XXI. században, mint ahogy azt az emberek gondolják.  Például a fizetési meghagyásos eljárásunk (fmh) automatizált és elektronizált már 10 éve. Bármelyik okiratunkról tudunk elektronikus kiadmányt vagy másolatot készíteni (sőt, eleve a közjegyzői okirat maga is készülhet elektronikus formában), és tervben van sok egyéb új technológiai megoldás, pl. most januártól a közjegyzői ügyvitelt helyezzük teljesen új alapokra – az eddigi papír alapú ügyvitelt felváltja az elektronikus ügyvitel. Ez a mi munkánkat segíti, a célja az, hogy a közjegyző adminisztratív munkaterhét csökkentse, kevesebb papír alapú aktát kelljen ide-oda tologatni. Azt is reméljük, hogy ezt az ügyfelek is érezni fogják, mert reményeink szerint még gyorsabban lesznek intézhetőek a közjegyzői ügyek.

Biztos, hogy a digitalizáció a jövőben még jelentősebb lesz, mivel egyre nagyobb igény van nemcsak az elektronikus kiadmányokra, másolatokra, hanem az eredetileg is elektronikusan létrejött okiratokra is. Erre egyébként már ma is megvannak az eszközeink, felkészültünk, csak itthon még a gazdasági élet szereplői között egyelőre inkább kevesebb, mint több igény van rá. Bizonyos szempontból, így például a közjegyzői okirat alapján induló végrehajtási eljárás elektronizációjában pedig a jogalkotótól várunk néhány olyan lépést, ami ezt a folyamatot segíthetné.

A jövőre nézve vizsgáljuk a távazonosítás lehetőségét, mert egyrészt ez tendencia más országokban is, másrészt a világ alapvetően megváltozott, az embereknek drága az ideje ahhoz, hogy azt ügyintézés miatt szükséges utazással töltsék. Természetesen van, ahol elképzelhetetlen a személyes jelenlét mellőzése, mint például egy végrendelet készítésénél.

Ön jelenleg közjegyzőhelyettesként is dolgozik. Mi a különbség egy közjegyzőjelölt és egy közjegyzőhelyettes munkafeladatai között? Miben más egy kinevezett közjegyző munkája?

A jelölt és a helyettes közötti legfőbb különbség az, hogy megvan-e a jogi szakvizsgája. A közjegyzőjelöltnek erősen korlátozottak a jogkörei, ugyanis bár ő is hozhat végzéseket, de csak az ügy érdemén kívül, illetve közjegyzői okiratot nem készíthet, még egy aláírás hitelesítésénél sem lehet aláíró. A közjegyzőjelölt például megkereséseket intéz, adatlekérdezést végez, előkészíti az okiratot, amit a helyettes vagy a közjegyző fog aláírni. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint a bírósági fogalmazót: ugyanúgy szerepelhet a végzésen a közjegyzőjelölt aláírása és a közjegyző pecsétje, csak sokkal kevesebb határozat esetén (pl. hiánypótlásra felhívhat, jogerősíthet). Tény, hogy a jelölti időszak arra van, hogy az ember felkészüljön arra, hogy mi vár rá közjegyzőhelyettesként az elkövetkezőkben.

A közjegyzőhelyettes már jogi szakvizsgával rendelkezik, és azt kell, hogy mondjam, hogy kicsit egyedülállóan a többi rokonítható munkához képest (pl. bírósági titkár, végrehajtó-helyettes), bármit megcsinálhat, amit a közjegyző, semmi különbség nincs a hatáskörök gyakorlása szempontjából. Ami más, az az, hogy természetesen az utasítási jog a munkajog és a Közjegyzői tv. alapján a közjegyzőt illeti meg, azaz ha azt mondja, hogy ma csak hagyatéki eljárással foglalkozzon a közjegyzőhelyettes, akkor neki azzal kell foglalkoznia. Egyébként bármilyen végzést, határozatot meghozhat, amit a közjegyző meghozhat, bármilyen okiratot szerkeszthet, amit a közjegyző szerkeszthet. Valódi különbség az ügyfél szempontjából nincs. Tudni kell azonban, hogy a közjegyző az, aki a hatáskör gyakorlója, és az ő jogán gyakorolja a helyettes a tevékenységét. Például ha valamilyen okból megszűnik a közjegyzőmnek a szolgálata, akkor én azon a napon, amikor megszűnt a szolgálata, nem írhatok alá semmit mint közjegyzőhelyettes. Ezzel tulajdonképpen megszűnik a közjegyzőhelyettesi szolgálat, a többi alkalmazott munkaviszonya is (a jelölté is). A felelősségben van még különbség: ha a közjegyzőhelyettes elront valamit, a közjegyző felel érte, teljes vagyonával. Semmi nem indokolja, hogy a közjegyzőhelyettes ne lássa el ugyanazokat a feladatokat, mint amiket a közjegyző, hiszen megvan a gyakorlata, túl van a szakvizsgán, és alapvetően a közjegyzőnek kell gondoskodnia arról személyesen, hogy ő jól végezze a feladatát. 2014-ig volt olyan szabály a Közjegyzői tv.-ben, hogy a közjegyzőhelyettes által elkészített okiratot ellenjegyzéssel kellett ellátnia a közjegyzőnek, ez mára megszűnt.

A közjegyzővé válás útján elengedhetetlen feltétel a jogi szakvizsga abszolválása. Mennyire volt nehéz a szakvizsga, mi volt a legnehezebb a felkészülés során?

Nekem a legnagyobb kihívás az volt, hogy teljesen ismeretlen volt – hiába meséltek róla az ismerőseim, akik már túl voltak rajta, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ez hogy megy. Annyit tudtam, hogy teljesen más, mint az egyetemi vizsgák, de nem tudtam, hogy pontosan hogy képzeljem el – leülök, nem tételt húzok, csak kérdeznek, főleg gyakorlati szempontból. Viszont nekem nagyon jó élmény volt mind a három részvizsga. Rá kell szánni az időt, le kell ülni, és tanulni kell. Tudom, hogy valaki ezt nehezen tudja megoldani, de megcsinálható, ha rááldozza az időt. Én polgári jogból tapasztaltam azt (főleg úgy, hogy beszéltem másokkal, akiknek nem, vagy nem úgy sikerült, ahogy szerették volna), hogy itt nem a felületes tudást díjazzák. Nem baj, ha nem tud az ember mindent, hiszen mindent nem tudhat senki sem, viszont van, amit nem lehet máshogy tudni, mint ahogy le van írva a törvényben. Azt értékelik, hogy ha valaki megérti egy adott jogintézmény lényegét és legfontosabb szabályait. Nyilván nem életem legjobb öt hete volt pl. a polgári jog felkészülés, de cserébe azért sokat köszönhetek annak, hogy az egyetemi záróvizsgák után három-négy évvel egy ilyen megmérettetésen is túl vagyok – érdekes, de azt vettem észre, hogy azóta máshogy olvasok jogszabályt.

Beszéljen egy kicsit arról, hogy a gyakorlatban mivel találkozik, milyen feladatok fordulnak elő egy közjegyzői irodában?

Azt jó tudni, hogy mind a közjegyzőnek, mind a közjegyzőhelyettesnek a munkája attól függ, hogy milyen irodában van, hiszen más ügyek fordulnak elő egy kisebb városban működő közjegyzői irodában, mint mondjuk Budapest belvárosában. Pl. Budapest belvárosában kevesebb hagyatéki eljárás indul, mivel kevesebb a bejelentett lakos, ezért aki ott dolgozik, az kevesebb ilyen üggyel fog találkozni, mint aki egy olyan székhelyen dolgozik vidéken, ahol egy közjegyző működik.

A közjegyzőhelyettesek jellemzően okiratszerkesztési eljárással, hagyatéki eljárással és fizetési meghagyásos eljárással, illetve végrehajtási eljárással találkoznak, ezek minden székhelyen előfordulnak, ha nem is azonos arányban. A közjegyzői eljárások közül a hagyatéki eljárás a legismertebb, hiszen sokan ott találkoznak először közjegyzővel. Mindennapos a fizetési meghagyásos eljárás is – úgy kell elképzelni, hogy ha országosan átlagban elosztjuk az összes, közjegyzőhöz érkezett ügyet, akkor több mint a fele fizetési meghagyásos eljárás. Sokan találkozhatnak az igazságügyi szakértő kirendelésének intézményével is, ami bizonyos esetekben szintén a közjegyzők hatáskörébe tartozik. Évente nagyságrendileg 1000 ilyen ügy indul, viszont annál jelentősebbek, mint amit a számuk mutat. Azt gondolom, hogy a klasszikus polgári jogi, polgári eljárásjogi tudást már bőven meg lehet szerezni egy közjegyzői irodában, ezért nem jár rosszul az, aki akár a szakvizsgára felkészülés érdekében, akár a szakvizsga megszerzését követően egy közjegyzői irodában kezd el dolgozni.

És mi történik a MOKK-ban, mivel foglalkoznak ott?

A MOKK köztestület, amelynek egyik fő feladata a közjegyzői kar képviselete kifelé, mellette pedig a közjegyzői karral kapcsolatos feladatai vannak, így pl. rendkívül hangsúlyos a jogszabály-előkészítésben történő részvétel. Egyéb hatósági tevékenységeink is vannak, pl. a külföldre szánt közjegyzői okiratok apostille tanúsítvánnyal való ellátása, vagy a közjegyzői, közjegyzőhelyettesi névjegyzékekkel kapcsolatos kamarai feladatok. Itt a MOKK-ban, a Jogi Irodán segítséget, felvilágosítást is tudunk nyújtani a közjegyzőknek, ha elakadtak valahol vagy olyan jogértelmezési kérdés merül fel, amire sem a kommentárban, sem a miniszteri indokolásokban nincs válasz. Ez nagyban hozzájárul az országos gyakorlat egységesítéséhez is. Állásfoglalást nem ad a MOKK, a szakmai véleményét mondja el ilyen esetekben, ami az eljáró közjegyzőt természetesen semmiben nem köti, csupán orientálhatja.

A MOKK feladata a közjegyzői eljárások népszerűsítése is. Pár évvel ezelőtt egyébként a MOKK elkezdett egy másfajta PR tevékenységet, ennek keretében bemutatkoztunk a Campus Fesztiválon, és évek óta jelen vagyunk a Sziget Fesztiválon. A jelenlét főbb célja az, hogy a fesztiválozók lazább, kötetlenebb formában megismerjék a közjegyzői munkát, és hogy miben tudnak nekik a közjegyzők segíteni. Egy átlagos állampolgár nem tudja, hogy mi mindennel fordulhat közjegyzőhöz – pl. sokan nem tudják, hogy szerződni is lehet közjegyzőnél, és hogy annak miben más a joghatása, mint egy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratnak. Mindkettőnek megvan az előnye, de erről az emberek általában nem tudnak.

Azt gondolom egyébként, hogy az ügyvédek és a közjegyzők nagyon jól kiegészítik egymást, hiszen máskor kell az ügyvéd, és más esetekben jó a közjegyző. Előfordul, hogy maga az ügyvéd küldi közjegyzőhöz a feleket (pl. kiköltözési nyilatkozat, bérleti szerződés közjegyzői okiratba foglalása esetén) vagy fordítva.

A sajtómegjelenéseinkben is figyelünk arra, hogy ne pusztán önmagunkat „reklámozzuk”, hanem azt próbáljuk meg hangsúlyozni, hogy milyen ügyek fordulnak elő, arra milyen válaszok adhatók, és adott esetben a közjegyzők hogyan tudnak segíteni. A MOKK által üzemeltetett kozjegyzotkeresek.hu honlapon rengeteg hasznos, informatív cikket is talál az olvasó arról, hogy miben tud neki segíteni a közjegyző.

Mi az, amit a legjobban szeret a munkájában?

A közjegyzői munkában azt kedvelem a legjobban, hogy bár hasonlít a bírói munkához, de előttünk nem merül fel jogvita. A közjegyzői eljárásoknak éppen az a lényege, hogy a felek elkerüljék a jogvitát. Nekem ez a mentalitás nagyon tetszik, és közel is áll hozzám. Klasszikus jogvita a közjegyző előtt nem merülhet fel, ezért igazából az állampolgárokat a jogaik gyakorlásában segítjük– persze ugyanez bizonyos szemszögből elmondható a bíróságokról, ügyvédekről is.

Pár éve egy közvélemény-kutató céggel végeztettünk egy felmérést, és az derült ki, hogy a jogi hivatásrendek közül az emberek a legjobban a közjegyzőkben bíznak meg, ami mindenképpen jó jel, és úgy gondolom, hogy rá is szolgálunk. Az eljárásaink is olyanok, hogy a „jog vita nélkül” jelmondat jól illik rájuk, és talán ennek is köszönhető, hogy erős a bizalom a közjegyzők felé, hiszen döntően békés esetekben segítjük az ügyfeleket.

Sokak szerint nagyon zárt a közjegyzői szakma, nehéz eljutni a közjegyzői kinevezésig. Mennyire igaz ez?

A közjegyzői kar zártnak tűnik, de nem az. Összefüggés van aközött, hogy kevés a közjegyző (315 fő), így kevés közjegyzői iroda van, kevesebb alkalmazottra van szükség, de bekerülni ide tényleg bárki bekerülhet. Közjegyző sem csak közjegyzőhelyettesből lehet, hanem másból is, más joggyakorlattal is [szerk. megj.: pl. bírói, ügyészi, ügyvédi, kamarai jogtanácsosi, bizonyos esetekben kormánytisztviselői joggyakorlat is megfelelő]. Az utóbbi időben is volt több olyan eset, hogy nem közjegyzőhelyettesi múlttal neveztek ki valakit közjegyzőnek. Inkább az a helyzet, hogy kevésbé ismerik az emberek ezt a pályát, kevésbé mennek utána, hogy hol lehet közjegyzői irodában dolgozni. Tény, hogy meg kell találni azt a közjegyzőt, aki jelöltet vagy helyettest keres, vagy közjegyzői ambíció esetén a kiírt pályázatot, de egyáltalán nem lehetetlen, és ezt a gyakorlat is mutatja.

Ön szerint milyen tulajdonságok, milyen képességek szükségesek azok számára, akik ezt a pályát szeretnék választani? Kinek ajánlja ezt a pályát?

Aki közjegyzői pályában gondolkodik, annak érdemes számba venni, hogy nem mindenkiből lesz közjegyző, viszont az is igaz, hogy a közjegyzői kar (már csak a létszámunk miatt is) eléggé családias, ebből kifolyólag egységes kar. Aki szeret másokkal együttgondolkodni, annak kiváló terep. Nemcsak a saját irodájában, hanem más kollégákkal is együtt lehet dolgozni és együtt lehet gondolkodni. Tényleg összetartó a kar, és közösségnek is nagyon jó.  A tagok járnak sporteseményekre, van Közjegyzői Olimpia, ami európai szintű. Emellett sok külföldi ösztöndíj lehetőségre lehet pályázni, idegen nyelvi kurzusokat szervezünk, amelyek díjmentesek. A MOKK vagy a területi kamarák ingyenesen kínálnak jónéhány képzést is.

Aki kiszámítható jellegű munkát szeretne végezni, és alapvetően az igazságszolgáltatás rendszerében szeretne dolgozni, az nyugodtan választhatja a közjegyzőséget. Tény, hogy ide türelem kell, és naprakész tudásra van szükség. Ez folyamatos tanulást jelent, a jogszabályok dogmatikájára is odafigyelve – aki erre képesnek érzi magát, és kedve is van hozzá, azoknak nagyon jó életpálya a közjegyzőség. Itt a szolgálat végéig lehet tanulni és tényleg nagyon sok mindennel lehet találkozni, ami szakmailag szerintem kifejezetten izgalmas.  És az is igaz, hogy mivel állami feladatot lát el a közjegyző, ennek minden előnyével és hátrányával számolnia kell, azaz lesznek olyan ügyfelek, akik csak muszájból fognak odajönni, és nekik valahogy meg kell magyarázni, hogy mi miért vagyunk a segítségükre, akkor is, ha azt nem feltétlen látják be.

Fizetés szempontjából tudni kell, hogy a közjegyző állami feladatot végez, viszont gazdaságilag önálló. A díjazás kötött, azzal is kell számolni, hogy ha valakit közjegyzővé neveztek ki, nem a saját tarifája alapján lesz bevétele, tehát hiába dolgozik meglátása szerint valamin rengeteget, jogszabály [szerk. megj.: a közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet] mondja meg, hogy mennyit kérhet, és azt egyben köteles is elkérni.

Azt is meg kell említeni, hogy aki a nagyon nagy pörgést szereti, az alkudozást, az érvelést, a jó értelemben vett rafináltságot, annak tudnia kell, hogy az a közjegyzőség hivatali jellegével nemigen fér össze. Itt is fog találkozni nagyon sok ügyféllel, nem csak egy számítógép mögül kell végezni ezt a munkát, de döntően jogszabályokról és jogszabályok alkalmazásáról szól a közjegyzői hivatás.

Köszönjük, hogy velünk tartottak ezen az „karrierutazáson”, reméljük, hogy cikksorozatunkban találtak az Önök számára hasznos, érdekes információt. Ha még nem olvasták, figyelmükbe ajánljuk a többi interjút – bíróval, ügyvédjelölttel, tudományos pályán lévő oktatóval beszélgettünk –, továbbá cikkeinket a tudományos, a kormánytisztviselői életpályáról, az ügyvédi, kamarai jogtanácsosi, ügyészi, bírói, és közjegyzői hivatásról.