A harmadfokú eljárás szabályozása az új Be.-ben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Harmadfokú eljárásra kizárólag akkor kerülhet sor, ha azt megelőzően ellentétes döntések születtek.

Új jogintézmény jött létre az új büntetőeljárási törvényben (Be.), mely a másod- és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen megengedi a fellebbezést abban az esetben, ha a hatályon kívül helyező végzés az első- vagy a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja. A fellebbezés bejelentésének alapfeltétele, hogy a hatályon kívül helyezésre a következő okok egyike miatt kerüljön sor: abszolút hatályon kívül helyezési ok; lényeges eljárási szabálysértés; teljes megalapozatlanság.

Nem élhet fellebbezéssel az, aki ezt megelőzően, a korábbi fellebbezésében hatályon kívül helyezést és új eljárásra utasítást indítványozott, feltéve, hogy a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben megjelölt ok miatt került sor.

Ha a hatályon kívül helyező végzést a törvényszék hozta, akkor az ítélőtábla, ha ez utóbbi, akkor pedig a Kúria jogosult a döntés meghozatalára.

A Be. kizárja a fellebbezést, ha a hatályon kívül helyezésről a Kúria döntött.

A harmadfokú eljárás feltételrendszere és a felülbírálat terjedelme

Az új Be. a harmadfokú eljárás feltételrendszerén nem változtatott; ami más lett, hogy a felülbírálat terjedelme jelentősen szűkült. Ez azt jelenti, hogy csak az eltérő döntés vonatkozásában érvényesül ezentúl a teljes körű felülbírálat, de a másodfellebbezés benyújtására továbbra is rendes jogorvoslatként tekinthetünk még akkor is, ha szűkebb körben történik ez.

Másodfellebbezéssel élhet:

– a vádlott

– a védő

– az ügyészség

– a vádlott házastársa, illetve élettársa (csak akkor, ha a vádlott kényszergyógykezelését rendelték el).

A másodfellebbezés sérelmezheti

– az ellentétes döntést vagy

– az ellentétes döntés eredményeként meghozott rendelkezést.

A másodfellebbezés az ellentétes döntésen belül sérelmezheti

– a felmentett vádlott bűnösségének a megállapítását,

– az eljárás megszüntetése miatt felelősségre nem vont vádlott bűnösségének a megállapítását,

– az elítélt vádlott felmentését,

– az elítélt vádlott esetén az eljárás megszüntetését

– az elsőfokú bíróság által el nem bírált bűncselekmény miatti bűnösség megállapítását.

A fellebbezés bejelentésének alapfeltétele

A fellebbezés bejelentésének alapfeltétele, hogy a hatályon kívül helyezésre az alábbi okok egyike miatt kerüljön sor:

– abszolút hatályon kívül helyezési ok;

– lényeges eljárási szabálysértés;

– teljes megalapozatlanság.

Nem élhet fellebbezéssel, aki ezt megelőzően, a korábbi fellebbezésében hatályon kívül helyezést és új eljárásra utasítást indítványozott, feltéve, hogy a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben megjelölt ok miatt került sor.

A régi Be. szabályainak egybevetése az új kódexszel

A leginkább akkor értjük meg a harmadfokú eljárás új szabályait, ha összehasonlítjuk azt a korábbi törvény megoldásával. A régi kódex szerint a másodfellebbezés benyújtására akkor volt lehetőség, ha a másodfokú bíróság az elsőfokúétól eltérő döntést hozott. Ez után a felülbírálat, ahogy a másodfokú eljárásban is, teljes körű volt, függetlenül attól, hogy ki nyújtotta be a másodfellebbezést: a revízió ugyanis kiterjedt a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletre, valamint az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárásra is. Ennek keretében a harmadfokú bíróság nemcsak az első-, hanem a másodfokú bíróság eljárásának törvényességét is vizsgálta. Kasszációs jogkörét pedig mind az első-, mind a másodfokú eljárásban történt abszolút eljárási szabálysértés esetén köteles volt gyakorolni. Vagyis: a harmadfokú bíróság revíziós jogköre a másodfokúéhoz képest szélesebb körű volt.

Az új Be. júliustól az alábbi esetekben engedi meg, hogy a harmadfokú bírósági eljárásra sor kerüljön:

– ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette;

– ha a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette;

– ha a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

Mindez azt jelenti, hogy nem képezheti fellebbezés tárgyát olyan, a másodfokú eljárásban meghozott döntés, amely a büntetőjogi főkérdést illetően azonos az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával, kivéve, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság vádlott felmentéséről szóló rendelkezésének helybenhagyása mellett a vádlott kényszergyógykezelését rendeli el. (Ugyanis a két bíróság a büntető anyagi jog által szabályozott intézkedés alkalmazása tekintetében helyezkedett eltérő álláspontra.) Ezzel szemben nem eltérő a döntés, ha az elsőfokú bíróság a vádlottat kóros elmeállapota miatt felmenti, és kényszergyógykezelését rendeli el, ez utóbbi intézkedés alkalmazását pedig a másodfokú bíróság mellőzi, vagy ha a másodfokú bíróság a felmentés más jogcímét állapítja meg.

Nem lehetséges a másodfellebbezés az alábbi esetekben sem:

– ha a cselekmény téves minősítése, vagy a joghátrány alkalmazása törvénysértő, vagy

– ha az eltérő döntés az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdések tárgyát érinti. (Ez utóbbi kör harmadfokú felülbírálat tárgyává akkor válhat, ha egyébként a harmadfokú eljárás, a törvény által megkövetelt feltételek mellett egyébként megnyílik.)

A harmadfokú bíróság határozatai:

– a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyása;

– a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása;

– a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése.

A cikksorozatot az egyes határozatokkal és a megismételt eljárás szabályaival folytatjuk.