Létre nem jött szerződések újabb bírósági gyakorlata

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kötelmi jog alapvető kérdése, hogy a felek által kötött kontraktus alkalmas-e szerződéses joghatás kiváltására, avagy sem. Alapelvként kimondható, hogy teljesítést csak létező, érvényes és hatályos szerződés alapján lehet követelni.

A polgári törvénykönyv (Ptk.) kifejezetten kimondja, a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, illetve a kontraktus létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.

Nem jött létre tehát a szerződés, ha a felek nem állapodtak meg annak lényeges kellékeiben, vagy ha a szerződés tartalma nem állapítható meg, a felek között valójában nincs megegyezés. Ilyen eset többek között az, ha nincs akarat, illetve akaratnyilatkozat, ha például nem az írja alá a szerződést, akit szerződő félként neveztek meg.

Ezzel szemben, érvénytelen a megállapodás, ha a felek akaratnyilatkozata a szerződés megkötésére irányult, tehát megvan a két egybehangzó akaratnyilatkozat, de nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására, valamely törvényben meghatározott ok miatt. Ezeket az okokat érvénytelenségi oknak nevezzük.

A legnagyobb különbség az érvénytelen, valamint a nem létező szerződés között, hogy az előbbihez fűződnek joghatások, míg az utóbbihoz viszont nem. Ha nincs szerződés, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján kell a felek viszonyait rendezni, annak fényében, hogy a nem létező szerződésre alapítva szolgáltatást teljesítettek.

A létre nem jött szerződések kapcsán a Kúria egy friss, devizaalapú szerződéssel kapcsolatos döntésben fogalmazott meg fundamentális elveket.

A Kúria megítélése alapján, ha a szerződés aláírása után az alperes a főkötelezettségének, a kölcsönösszeg folyósításának eleget tett, a felperes pedig törlesztési kötelezettségének teljesítését megkezdte, nem lehet évekkel később arra hivatkozni, hogy a szerződés lényeges tartalmi részek hiányában létre sem jött a felek között. Önmagában pedig az, hogy a kontraktusban a devizaárfolyam pontos mértéke nem lett meghatározva, nem jelenti azt, hogy a felek az alkalmazandó árfolyamban nem állapodtak meg – és a bíróságnak nem is kell ebben a körben azt vizsgálnia, hogy a konkrét ügylet mögött volt-e bármilyen deviza.

Ennek alapján tehát a Kúria elutasította azt a széleskörű adósi érvelést, hogy a devizaalapú szerződések – a tájékoztatás, illetve az átváltási árfolyam megjelölésének hiánya miatt – tulajdonképpen létre nem jött szerződésnek tekinthetők. Ez a döntés azonban nem azt jelenti, hogy a szerződéskötés során megadott tájékoztatást, illetve az egyéb feltételek alapján ne lehetne megtámadni a szerződést – a Kúria világosság tette, hogy ezeket a körülményeket az érvénytelenség körében kell vizsgálni, illetve értékelni.

A cikk szerzője dr. Molnár Gergő Zsolt partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.