A tanulmányi szerződés és versenytilalom a bírói gyakorlatban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünk első részében a tanulmányi szerződések tartalmával, a kizárt esetekkel, az írásba foglalás bírói gyakorlatával és a tanulmányi szerződés megszegésével foglalkoztunk, ma pedig a megszüntetésének gyakorlati kérdéseit és a Kúria joggyakorlat elemzéssel kapcsolatos következtetéseit ismertetjük.

A tanulmányi szerződés megszüntetése

Van lehetőség a tanulmányi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Ekkor a feleknek az arányosság követelményeire, az eltelt időre és a munkavállalót ez idő alatt ért korlátozásra, illetve a munkáltató által megfizetett ellenértékre tekintettel, az arányosság figyelembevételével kell elszámolniuk egymással.

A közös megegyezéssel történő megszüntetés azonban nem jellemző. A Kúria által a joggyakorlat-elemzés keretében vizsgált ügyekben is mindössze egyszer fordult elő és végül a felek nem jutottak megállapodásra.

Az Mt. lehetővé teszi a bármely fél általi azonnali hatályú felmondást, ha körülményeiben lényeges változás áll be. A Kúria vizsgálata alapján, azonban erre is csak az ügyek töredékében került sor.

A vizsgált ügyekben többször előfordult, hogy az azonnali hatályú felmondás esetén a feleket ért hátrányokat összemérték és az érdekmérlegelés alapján döntöttek a felmondás jogszerűségéről.

A joggyakorlat-elemző csoport a fenti módszer alkalmazását nem tartotta elfogadhatónak és kifejtette, hogy az Mt. szabályai szerint a bíróságoknak csak azt kell vizsgálniuk, hogy a félnél bekövetkezett lényeges változás megfelelő alappal szolgált-e a tanulmányi szerződés részéről történő megszüntetésének.

Az Mt. egyértelműen kimondja, hogy a munkáltató felmondása esetén a munkavállaló tanulmányaira kifizetett pénzt már nem lehet visszakövetelni. Ennek ellenére a bíróságok ezt többször is a munkavállaló oldalán felmerülő hátrányként jelenítették meg az ítéleti indokolásban.

A joggyakorlat-elemző csoport a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény alkalmazását is vizsgálta és kifejtette, hogy az Mt. hatályba lépését megelőzően megkezdett tanulmányokra, azok befejezésééig, a megkezdésükkor hatályban lévő szabályokat kell alkalmazni.

A Kúria következtetései

A joggyakorlat-elemző csoport elsődlegesen az Mt. módosítására tett javaslatot, mivel a tanulmányi szerződés esetében előírja a jogszabály annak írásba foglalását, a versenytilalmi megállapodás esetében azonban nem, amely számos problémához vezet a bírósági ügyekben.

A joggyakorlat-elemző csoport érvelése szerint a törvény-módosítással a versenytilalmi megállapodás megkötése, módosítása, illetve megszüntetése is csak írásban lenne érvényes, ezáltal a felekre háruló bizonyítási nehézség is mérsékelhető lenne.

A kötelező írásba foglalás esetén az alaki kötöttségre, illetőleg annak megsértése jogkövetkezményével kapcsolatos rendelkezéseket is alkalmazni kellene, az alaki vagy tartalmi okból érvénytelen versenytilalmi megállapodásból származó jogokra és kötelezettségekre pedig az Mt. 29. §-a lenne irányadó.

Ki tekinthető versenytársnak?

A versenytárs fogalmával kapcsolatban dr. Tibold Ágnes kúriai polgári ügyszakos bíró annak a véleményének adott hangot, hogy szerinte „nem kötelezi  jogszabály a cégeket arra, hogy létesítő okiratukban kizárólag az általuk ténylegesen gyakorolt tevékenységeket tüntessék fel és csak ezek szerepeljenek a cégjegyzékben. Véleménye szerint elvárható lenne, hogy a közhitelesség elve a tevékenységi körök vonatkozásában is teljesüljön, de a jogszabályok jelenleg ezt nem biztosítják.”

Minderre tekintettel” a cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi kör – a főtevékenység kivételével – a versenytársi kapcsolatot nem, legfeljebb annak jövőbeni és bizonytalan lehetőségét teremti meg.”

A joggyakorlat-elemző csoport véleményéhez csatolt tanulmányában azt is kifejtette, hogy „a cégjegyzékben azonos TEÁOR szám alatt szereplő tevékenység megjelölés nem feltétlenül jelenti, hogy az adott cégek a valóságban is azonos tevékenységet folytatnak, ténylegesen versenytársai egymásnak, tevékenységük végzéséhez azonos szaktudás, ismeretanyag szükséges.”

A cégjegyzéki adatok álláspontja szerint bizonyítékként figyelembe vehetők, akár kiindulópontként is szolgálhatnak, de kizárólagos jelentőségűnek semmiképpen nem tekintethetők.

Dr. Szekeres Bernadett főtanácsadó véleménye szerint: „a versenytárs fogalmát a korábbi bírói gyakorlat formális alapon ítélet meg, amelyet azonban a technikai fejlődés hatására a legújabb ítélkezési gyakorlat részben felülírt, emiatt, ahogy a kiemelt szakirodalom is megállapítja, nincs egységesség.”

Dr. Lőrincz György ügyvéd a versenytilalmi megállapodás érvénytelenségének jogkövetkezményeiről írt tanulmányában kifejtette, hogy „a versenytilalmi megállapodásból eredő, a nem megfelelő ellenérték kikötésére alapított munkavállalói igényeket a semmisség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.”

Lőrincz szerint amennyiben a versenytilalmi megállapodás ellenértéket egyáltalán nem határoz meg, a szerződés egészében érvénytelen, semmis.

Abban az esetben, ha „a felek kikötnek ellenértéket a versenytilalmi megállapodásban, de az nem tekinthető megfelelőnek”, a megállapodás részleges érvénytelenségben szenved és főszabály szerint az ellenértéket a bíróságnak kell módosítani.

Lőrincz a versenytilalmi megállapodás egészében való érvénytelenségére is kitért, ekkor „a munkavállaló az Mt. 30. §-a alapján kártérítést igényelhet, ha bizonyítja, hogy a megállapodás érvényességében bízva nem helyezkedett el a konkurenciánál, noha erre módja lett volna, és emiatt kár érte.”

Hogyan kell értékelni, ha a felek a szerződéssel kapcsolatos valamely lényeges kérdésben nem állapodnak meg?

Dr. Tibold Ágnes a polgári-gazdasági szakág gyakorlata alapján úgy foglalt állást, hogy ebben az esetben a felek között a szerződés nem jön létre. A Ptk. rendelkezései szerint a létre nem jött szerződésre jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.

Amennyiben az eredeti állapot nem állítható helyre, akkor a Ptk. úgy rendelkezik, hogy nincs helye az érvénytelenség egyéb jogkövetkezményei alkalmazásának, hanem a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint az előny (vagyoneltolódás) visszatérítésének van helye.