A digitális társadalom olvasatai – XIX.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Ezúttal a digitális kor technikai varázsáról értekezik.

A digitális kor technikai varázsa

A digitális társadalommal (DT) foglalkozó művek között alig találunk olyan könyvet, vagy tanulmányt, amely ne mutatná be a mindennapi életünkben használt digitális technikának egy részét. Mesterséges Intelligencia-alkalmazások az okostelefonban, az útvonaltervezőnkben, az autónkban, az otthonunkban, robottal folytatott kommunikáció a „help desken”, ismerősök megtalálása a Facebook oldalain, személyre szabott utazási ajánlatok, és így tovább. Való igaz, életünk könnyebbé vált, azonban – láttuk – technikai találmányok minden korban voltak, kezdve a római padlófűtéstől a klasszikus gyáripar gőzgépjéig. Korunk újdonsága azonban nem az egyes találmányok, vagy az egyes felfedezések piacra dobása, hanem ezek sajátos, együttes és soha nem tapasztal rendező elvek szerinti alkalmazása.

Peter H. Diamandis és Steven Kotler 2020-as könyvükben megpróbálják rendszerbe foglalni jelenünk jövőbe tartó technológiai változásait.[1] Rendszerezésük alapja, ami egyúttal a kulcs a jövőhöz: a konvergencia jelensége. A technológiák – integrált áramkörök, a számítógépek, a különböző (korábban egymástól függetlenül mozgó) találmányok – exponenciálisan gyorsuló fejlődési hullámai konvergálni kezdtek, így alakult ki a szökőárszerű „felforgató innováció” trendje. „… A konvergáló exponenciális technológiák egyszerűen elsodorják a termékeket, szolgáltatásokat, és a piacokat, és az ezeket megtartó struktúrákat is.” – fogalmaznak.[2] Példaként utaltak a gyógyszeriparra, ahol a fejlesztések sebessége nem csak azért nő, mert maga a biotechnológia halad exponenciális tempóban előre, hanem azért is, mert e területen konvergál egymással a mesterséges intelligencia, a kvantum-számítástechnika, a nanotechnológia. Kicsit elfeledve a Covid-19 elleni oltások szervezési anomáliáit, azért az tény, hogy e konvergencia egy éven belül használható oltóanyagot állított elő. A konvergencia közreműködött a Marsra leszálló Percevarence eddigi sikerében, vagy éppen Elon Musk SpaceX projektjében.

A szerzők az exponenciális fejlődés hat fázisát (6D) különböztetik meg.[3] Az első a digitalizáció szakasza, amikor a technológiát lefordítják a bináris kód egyeseire és nulláira, ami azonnal felpattan a Moore-törvény „hátára”, és exponenciálisan növekedni kezd.[4] Ezt követi a kiábrándulás szakasza (decepció),[5] amikor a kezdeti nagy lelkesedést a lassú társadalmi elterjedés miatt felváltja a technológia iránti szkepszis és kiábrándulás. A harmadik szakasz a felforgatás (diszrupció), melyben a digitális technika valóban elkezdi felforgató hatását kifejteni. A szerzők példája erre a 3D-s nyomtatás, ami egy teljes, 10 billió dolláros gyártószektort fenyeget. A következő fázis a demonetizáció, a költségek eltűnése. A példa a fotókészítés, ami rendkívül költségigényes volt a hetvenes–nyolcvanas években, ma pedig szinte korlátlan digitális fotót tudunk készíteni akár az okostelefonunkkal is. Az ötödik fázisban maga a termék tűnik el (dematerializáció). Példánknál maradva, alig van már fényképezőgép (vagy ha igen, az digitális), eltűnt a kazettás magnó, a számológép, stb. Végül a demokratizáció szakasza érkezik el, s ez a fázis, ahol az exponenciális technológia elterjed, hódító útjára indul, végül leigáz.

A fejlődési fázisokra az internet az egyik jó példa. 1993-ban 26 weboldal volt online, ma több százmillió. A robbanás egyik oka a felhasználó barát interfész, a feltöltés és a letöltés valamint a technológiai fejlődést lehetővé tévő programok (szoftverek) áttekinthetetlen sokasága. 2020-ban a felhasználó központú interfész a kvantum számítógépre csatol be, a szerzők adatai szerint ezen már 1,5 millió program futott. Továbbgondolva a trendeket – és egy kicsit az utópia bűnébe esve –, látnunk kell, idő kérdése, hogy eltűnjenek azok az asztali gépek, melyek pár évvel ezelőtt még a technika slágerei voltak. Egész egyszerűen nem lesz rá szűkség, a számítási műveleteket maga a kvantumszámítógép végzi majd el, egy egyszerű végterminál elegendő lesz akár a munkához, akár a szórakozásunkhoz. Nem járunk ettől messze, a „felhők” világában, az online Stream-szolgáltatók között egyre kevésbé van szükségünk azokra a tárhelyi Gigabytokra, melyekkel még ma is megterhel bennünket az informatikai reklámipar. A szoftvereknek kell elég hely, és sebesség.

Az exponenciális technológiák első körébe mindenképpen beletartozik a kvantum-számítástechnika. Mellette a Mesterséges Intelligencia (a sokat emlegetett és elemzett MI), a hálózatok, és a robotika emelendő ki. E technológiák konvergálása soha nem látott és soha nem tapasztalt fejlődési lehetőségekhez vezet – érvelnek a szerzők. Példájuk az MI által vezérelt drónok faültetése, általa rövid időn belül pótolni lehet a kipusztított erdőket, a környezeti erózióhoz vezető fairtásokat. A biotechnológia pedig a drónok által földbe lőtt magvak természetébe (növekedési sebesség, ellenálló képesség) szól bele.

A második kör a virtuális és a kiterjesztett valóság előállításának lehetősége. Virtuális valóságról (Virtual Reality/VR), mint olyanról csak 1960 óta beszélünk, az első (nagy, drága és drabális) VR rendszerű technológiát (a Facebook jelenlegi egyik legnagyobb kritikusa) Jaron Lanier vállalata készítette 1989-ben. 2018-ra a vezeték nélküli, olcsó, eszközök tömege jelent meg a piacon, a felbontási kapacitás pedig soha nem látott értékre nőtt. A VR mellett a 3D-s nyomtatás, a blokklánc technológiákon alapuló rendszerek (digitális pénzek, digitális nyilvántartások), a nanotechnológia és az anyagformák új konfigurációi szerepelnek itt.

A technológia – közvetlen hatásai miatt – közkedvelt. Nincs olyan ember, aki tiltakozna az időmegtakarítás, a digitális technológiával elérhető tőke növekedése (közösségi finanszírozás), a költségek csökkenése, az innovatív tudás, a kommunikációs bőség, vagy az új és fogyasztóbarát üzleti modellek ellen. Biztos, hogy mindez kihat az élettartamra (nő), az egészségügyi állapotra (jobb lesz), a minőségi és szükségletre irányuló vásárlások számának gyarapodására.

A hatás drámaiságát a szerzők a web 3.0, azaz a térbeli web kiépülésével demonstrálták. A jelenlegi 2.0 web új szintre lép, és a VR technológiai alkalmazásokkal beköt bennünket a digitális tér dimenzionális hálózatába. Az első jel a Google Lens alkalmazása. Az alkalmazás felismeri a lefényképezett tárgyat, beazonosítja azt, megkeresi a weben és ajánlásokat tesz. Innen mehet tovább a virtuális vásárlás, bár a keresőmotor többet tud: eligazít a természet világában. Tegyük fel, a parkban sétáló pár női (vagy férfi) tagja egy virág láttán felsóhajt: de szép ez a virág, de párjának fogalma sincs arról, miféle zöldről beszélt. Sebaj, a Google Lens alkalmazással és a virtuális vásárlás kihasználásával, mire sétájukból hazaérnek, már az ajtóban várja partnerét kedvenc virágjából készült csokra (persze ha nem védett virágról van szó, de a Google ezt is elárulja). A web 3.0 hajlandó ezen felül személyes ajánlatokat tenni, a hangklónozás segítségével akár a barát/barátnő, akár a szülő, akár egy tekintéllyel bíró személy (influenszer, celeb, politikus) hangján buzdítani egy-egy ruhadarab, telefon, vagy táska megvételére.

A szerzők jövőképébe beletartozik a társadalom egy-egy fontos intézménye átalakulásának bemutatása. Emeljük ki e körből az oktatást. Az oktatás szerintük még mindig a XVIII. századi iparosítás logikájában mozog, engedelmes gyári munkások nevelését célozva meg. A tudás átadása egy minden vonatkozásában monopolhelyzetet élvező „tudásforrás” feladata, a számonkérés rendszere és módja pedig a diákok szabványosításának eszköze. „A gyerekek tömeges okosítása egyszerre az iparosodás csökevénye és … oktatási csőd.”[6] Az unalom, az intézményes oktatás iránti kiábrándulás döbbenetes mértékű lemorzsolódásokhoz vezet, a szerzők statisztikai példája, miszerint az USA-ban naponta hétezer diák (26 másodpercenként egy fő) hagyja ott a középiskolát.

Mit kínál azonban az új oktatás – legalábbis technikai elvekben? Sétát a virtuális valóságban, akár a dínók földjén, akár Egyiptom piramisaiban, vagy Athén népgyűlésén. A mesterséges intelligencia egyénre szabja a tantervet, a tanuló valódi kérdéseire – és nem egy fiktív tananyag problémáira – válaszol. Kontextuálisan érvel, az MI-alapú oktatási rendszer pedig még azt is figyelembe veszi, ha a tanuló figyelme lankad, érzelmi állapota instabil. Egy sokoldalú tanulási környezetben zajlik az oktatás, nem egyformára faragja a gyerekeket, hanem erős, független egyéniséggé, aki képes empatikusan viselkedni és kreatívan gondolkodni. Mindennek a technológiai adottságai megvannak. Nem kell kémiai labor, vagy biológiai szemléltető eszköz az anyagok vegyülésének, vagy éppen az emlősök felépítésének bemutatásához. Jól látható, mindez egy más iskolai térszerkezetet kíván meg, és más típusú oktatási tudást, közkedvelt nevén, pedagógiát.

Jogászok számára érdekesebb lehet a szerzők közigazgatásról kifejtett víziói. Nyilvánvaló, ha az oktatás, a gazdasági élet, a mindennapok világa, a szórakozás és szórakoztatás világa radikálisan átalakul, a közigazgatás sem maradhat ki – pontosabb fogalmazva nem húzhatja ki magát – a nagy átváltozási hullám hatásából. A szerzők itt Észtország példáját emlegetik, mint a digitális közigazgatás mintaországáét, ám megemlítik az észt példa nyomán kiépített és használatba vett globális MI-alkalmazásokat. Így az OpenGov-rendszert, amely az önkormányzatok pénzügyeit képes transzparens módon kezelni, a Transitmix valós idejű közlekedésszervező alkalmazást, a SocialGlass papírmentes közbeszerzés rendszerét. Működnek már okosvárosok, ahol robotok viszik ki a postát (vagy csomagot, küldeményt), és a levegő szennyezettségének elkerülését szem előtt tartva mesterséges intelligencia-alkalmazások szabályozzák a közlekedést. Csatlakozhat ehhez az ingatlanfejlesztés, optimalizálva a kockázatokat, elkerülve a túlzott beépítést vagy az elnéptelenedést. A közigazgatás e szemléletmód keretében tehát inkább technológiai-technikai folyamatrendszer, semmint egy bürokrácia működése, s reménykedünk abban – amit a könyv címe tartalmaz – a jövő valóban elkezdődött.

Nem hallgatják el korunk technológiai konvergenciájának kockázatait sem a szerzők, és kitérnek a technológia kockázat-elhárításban játszott (vagy valószínűsíthető) szerepére. A munkapiacon mindenki számára látható átalakulásokra visszatérünk, most csak utalunk rá. A kockázatok egy része technológiai eredetű (kiber hadviselés, technológiai migráció), a másik része pedig összeolvad a már látható és tapasztalható káros és negatív fejlődési trendekkel (környezetszennyezés, klímaválság, ökoszisztéma felborulása). A kockázatok azonban nem interferrálnak egymással, például a forradalmi technológia segít a vízhiány kezelésében. A szerzők leírnak egy olyan „okos”, azaz MI-alapon működő vízgazdálkodási rendszert, amelyben a felhasználást optimalizálják, de emellett képes a légkörből vizet kivonni (pl. a Skysource cég Abudance XPRIZE technológiája). Újra kell gondolni a mezőgazdaság, a halászat, a gazdaság számos rész- és teljes rendszerét, és ez az a pont, ahova már nem követjük tovább a szerzőket. Az elképzelések ugyanis egy nagyon összehangolt és céltudatos (racionális) globális cselekvési mezőt kívánnak meg, ez pedig – lássuk be – nincs, és sokáig nem is lesz. Úgy tűnik, meg kell elégednünk a forradalmi-technológiai konvergencia számos rész területen reálisnak mondható javaslataival, egyelőre a közlekedési, vagy éppen mindennapi élet teljességének technológiai átitatása megmarad a sci-fi világának.

A technika- és a technológia-értelmezéseket lezárva először arra a sokszínűségre hívjuk fel a figyelmet, amit akár a technikai találmányok (alkalmazások, rendszerek, platformok), akár a velük foglalkozó szakirodalom képvisel. Ennek fényében át kell gondolni a technikáról szóló nagy elméleteket, vagy a végletes paradigmákat. Átfogalmazva a Római Klub jelentésének címét a technika bizonyos kontextusokban, időpontokban, és társadalmi helyzetekben átok, más szituációkban áldás. Rendkívül gondos elemzést kíván bármelyik paradoxon elfogadása – vagy elvetése. Maguk a trendek biztatnak bennünket arra, hogy egyszerre legyünk kritikusak, és egyszerre dicsérjük (és élvezzük előnyeit) akár a mindennapi életünket segítő, akár a munkánkban használt technológiának. A következő írásunkban egy problémát kívánunk mindebből kiragadni és bővebben megvizsgálni: a munka és a munkapiacok átváltozását.

A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket itt , az ötödiket itt, a hatodikat itt, a hetediket itt, a nyolcadikat itt , a kilencediket itt, a tizediket itt, a tizenegyediket itt, a tizenkettediket itt, a tizenharmadikat itt, a tizennegyediket itt , a tizenötödiket itt, a tizenhatodikat itt , a tizenhetediket itt , a tizennyolcadikat pedig itt olvashatja el.

Lábjegyzetek:

[1] Peter H. Diamandis – Steven Kotler: A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk. Hogyan formálják át mindennapi életünket az egymásra ható új technológiák? HVG Könyvek, Budapest, 2020

[2] Uo. 23.

[3] Steven Kotler – Peter H. Diamandis: BOLD – How to Go Big, Create Wealth, and Impact the World. New York, Simon és Schuster, 2015

[4] „Moore-törvénynek nevezzük azt a tapasztalati megfigyelést a technológiai fejlődésben, mely szerint az integrált áramkörök összetettsége – a legalacsonyabb árú ilyen komponenst figyelembe véve – körülbelül 18 hónaponként megduplázódik. A megfigyelés Gordon E. Moore, az Intel egyik alapítójának a nevéhez kötik, bár Moore valószínűleg hallott Douglas Engelbart hasonló megfigyeléséről 1960-ban. Engelbart, a mechanikus számítógépes egér egyik feltalálója úgy gondolta, hogy az integrált áramkörök folyamatos fejlődése elérhetővé fogja majd egyszer tenni az interaktív számítástechnikát.” Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Moore-törvény 2021.03.04. letöltés. A kvantum számítógépek esetében Rose – törvényről beszélünk

[5] A fordító által megadott fogalmakat használjuk, a 6D így is kijön

[6] Peter H. Diamandis – Steven Kotler: A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk. Hogyan formálják át mindennapi életünket az egymásra ható új technológiák? Id.mű. 151.

---